Ha végiggondoljuk a váratlanul sikeres londoni olimpia utáni történéseket rá kell ébrednünk, a győzelmek és helyezések után kapható összeg, a sikert követő négy év létbiztonságának megteremtése gyakran megzavarja a még oly tiszta gondolkodású versenyzői, edzői fejeket is.
A legújabb kajakügy, Kozák Danuta furcsa ultimátuma klubja a Honvéd felé – miszerint ha nem alkalmazzák a klubnál vőlegényét, akkor nem írja alá a következő négyéves szerződését és inkább eligazol a BSE-be – mindenképpen ezt látszik alátámasztani. Az ok, hogy az eddig végtelenül szerény, visszahúzódó versenyző egyszer csak “üggyé vált”, prózai. A magyar sportfinanszírozás egyéni, szövetségi és klubszinten is messzemenőkig függ az eredményességtől, különösképp az olimpiai sikerektől.
Egy-egy kiemelkedő olimpiai szereplés után a sportvezetés négy évig bízik a versenyzőben. Erre az időszakra biztosított számára a legmagasabb ösztöndíj – nettó 400 ezer forint. A szövetség és a klub éves állami támogatásába dupla szorzóval számít az olimpia éve. Így az egyén sikerén keresztül magasabb összeghez jut a sportág, de több jut vissza a versenyzőnek is edzőtábor, felszerelés, vitamin, stb. formájában. A lehetséges szponzorokról már ne is beszéljünk, egyrészt mert válság van és nincsenek, másrészt mert az esetleges… Így maradjunk a tuti állami csecsnél. A példa szerint Kozák és mások is ezt tennék…
A Londonban két aranyat nyerő olimpiai bajnokunk eddig nem panaszkodott edzőjére, Csipes Ferencre. Négy éve dolgoznak együtt – 2008-ban Fábiánnét hagyta ott -, az ő irányításával érte el a sikert. Kozák a legmagasabb jutalomban részesült az olimpia után, nettó 63 millió forintot vehetett fel. Az edzői jutalmazásnál szempont volt, hogy egyetlen szakvezető sem kaphatott nagyobb jutalmat, mint versenyzője, így Csipes jutalma valahol az 20-25 millió között lehet.
Kozák nyilván bízik magában. Janics, Benedek elment Szerbiába, Csipes Ausztráliába, Kovács Kati kiöregszik Rióig nem nagyon maradt konkurencia itthon, sima az út az újabb olimpiai aranyig – jelen állás szerint. Mennyivel jobb lenne, ha a következő négy évben és egy esetleges 2016-os sikert követően családban maradna, duplázódna minden jutalom?Az olimpiai járadékról, amit a versenyző edzője is megkap már ne is beszéljünk…
Nem újkeletű és nem is egyedi ez a szemlélet a sportban. Janics Natasa, miután a távozás mellet döntött, Kovács László edzőjének járó 15 milliós olimpiai jutalmat is férjének követelte. Nem mellesleg Andrian Douchev kizárólag Janics miatt szintén alkalmazott volt Szegeden, meglehet Kozákék is innen vették az ötletet…
Az évek óta Amerikában tanuló és úszó Hosszú Katinka után járó edzői jutalmat nagyapja kapta, aki tényleg edzette őt, de csak kisgyermek koráig. Ez persze csodálható gesztus is egyben, hiszen a nevelőedzők a legritkább esetben részesülnek a rivaldafényből, a jutalomból…
A sportról szóló 2004. évi I. törvény 59-60. §-ai által biztosított olimpiai érmek utáni járadák az öttusa sportban például komoly gondot okozott. A “problémát az adta, hogy ha csak a 12 olimpiai bajnokra szűkítjük, úgy utánuk minél több edző részesüljön az élete végéig járó járadékban. Így lett minden egyes versenyzőnek különböző úszó, futó, lövő, lovas és vívóedzője. Ez is csodálni való gesztus és persze senki sem kapta érdemtelenül a jutalmat, hisz mindenki évtizedeket áldozott a sportágra, a gyermekek nevelésére. Nyilván más sportágban sem ment ez másként.
Lehet tehát vitatkozni azon, hogy Kozák ultimátuma korrekt-e, erkölcsös-e, szakmailag érthető, elfogadható-e, de mint a fenti okfejtésből kiviláglik, a magyar sportban a rendszerváltás óta tartó kiszámíthatatlanság miatt mindenképpen a “ha van, akkor fogd a pénzt és fuss” elve érvényesül.
Már csak ezért is, mert Kozák Danutának – és ezek szerint vőlegényének, Somogyi Bélának – is éppen úgy 10-12 aktív éve van megteremteni magának az anyagi létbiztonságot, mint egy teniszezőnek, labdarúgónak, vagy bármelyik professzionális sportágban érdekelt sportolónak.
