Hóban, fagyban, sötétben és a mások számára halálos UV-sugárzásban érzi jól magát az a baktérium, amelyet New York-i mikrobiológusok fedeztek föl a Déli-sarkon. A többméteres összepréselődött hóból előkerült ismeretlen pálcika alakú parány a vizsgálatok szerint tökéletesen alkalmazkodott a jéghideg antarktiszi körülményekhez: kifejezetten a mínusz 20 fok körüli hőmérsékleteket kedveli, enzimei a mínusz 12 és 17 Celsius fok közötti tartományban a legaktívabbak és ekkor szaporodik a leggyorsabb ütemben.
Összehasonlító DNS-elemzéssel a kutatók kimutatták, hogy a baktérium egy már jól ismert csoport, a Deinococcus nemzetség tagja. E mikrobák nevezetessége, hogy ott virulnak, ahol más elpusztul (az első Deinococcust egy elektromágneses sugárzással fertőtlenített húskonzervben fedezték fel az ötvenes években); UV, fagy, szárazság vagy mérgek, nekik általában édes mindegy. A Deinococcusok igen ősi baktériumok, az evolúciós törzsfa korai ágát képviselik és hihetetlen alkalmazkodóképességüket származásuknak köszönhetik: sejtmembránjaik és DNS-javító enzimeik primitív szerkezete a legtöbb károsító hatásnak ellenáll. Mivel a csoport olyan korai időkben alakult ki, amikor a mai fagyos Antarktisz még nem is létezett, az amerikaiak feltételezik, hogy a most megtalált baktérium nem a kontinensen, hanem valahol a Déli-sarkot borító jégtakarókon fejlődött ki és innen kiindulva hódította meg a fokozatosan a mai helyére sodródó földrészt.
Ahhoz, hogy kiderüljön, használhatók-e valamire a legújabb szuperbaktérium enzimei, a kutatók szerint újabb mintákra van szükség; ezek begyűjtésére jövő januárban indítanak expedíciót. –
