Mostanában érte el tetőpontját a tizenegy évenként bekövetkező naptevékenység-maximum, ezt pedig a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. A napkitörések során a központi égitestünkből kiáradó töltött részecskék tömege és a megnövekedett sugárzás komoly veszélyt jelenthet a távközlésre, a Föld körül keringő műholdakra, az éppen az űrben tartózkodó asztronautákra – egyáltalán, a legtöbb elektronikus berendezésre és műszerre, ezért fontos az időjárás előrejelzése a világűrben. A CERN Courier című folyóiratból megtudhatjuk, hogy amerikai tudósoknak olyan holografikus módszereken alapuló prognózisra alkalmas eljárást sikerült kifejleszteniük, amelynek segítségével körülbelül egy hétre előre megállapítható, hol és mikor várhatók kitörések a Napban.
A módszer lényege, hogy a napfoltok elnyelik és szórják az akusztikus hullámokat, az égitest belseje azonban átlátszó a rezgéshullámok számára. A kétféle viselkedés összehasonlításával a várható kitörések megjósolhatók, s mindebből holografikus kép szerkeszthető.
Az amerikaiak egyebek között a Napot figyelő Soho (Solar Heliospheric Observatory) űrszonda fedélzetén lévő műszerek jeleit dolgozzák föl, ennek alapján például nemrég a csillag túloldalán sikerült egy aktív tartományt azonosítaniuk. Amikor tíz nappal később az izzó égitest elfordult, a napfolt láthatóvá vált, és ezzel egy időben a mágneses aktivitás erősödését figyelték meg – márpedig ez az, ami még az óriási távolság ellenére is befolyásolhatja civilizációnk működését. –
