vannak… A Milford Holdings Ltd. mögött ugyanis, amely a múlt heti bejelentés szerint a vegyiparban tevékenykedő BorsodChem majd’ negyedét már megszerezte, mindenki egyértelműen a Gazprom nevű orosz gázipari óriást sejti. A Gazprom színrelépésének okai egyelőre még nem világosak, az elemzők szerint azonban komoly a valószínűsége annak, hogy nem önmagában a csak magyar mércével mérve jelentős BorsodChemre – illetve a nagyrészt e cég által irányított TVK-ra – fáj a foguk, hanem a magyar gazdaság egyik zászlóshajójára, a Molra, pontosabban annak gázüzletágára.
Az akció időzítése mindenesetre ezt támasztja alá. A bejelentésre ugyanis éppen egy nappal azelőtt került sor, hogy a hazai olajcég igazgatósága a gázüzletág leválasztását határozta el, s ennek megvalósítása végett rendkívüli közgyűlést is összehívott. Az időzítés különben is mesteri, mert a Molnak jelenleg nincs elég szabad pénze a védekezésre, továbbá cselekvési szabadsága is erősen korlátozott. Így nagyon is elképzelhető, hogy közép-európai terjeszkedési terveivel összhangban a Gazprom úgy látja: most érdemes össztűz alá venni a Molt, sosem volt ugyanis ekkora esély a gázüzletág megszerzésére. Ha ez a valódi forgatókönyv, akkor a BorsodChem és a TVK csak mellékszereplők a nagy sakkjátszmában, rajtuk keresztül ugyanis hatékonyan lehet fenyegetni a Molt, hiszen a két vegyipari cég igen komoly vevője az olajipari társaságnak.
Abban persze, hogy a Gazprom neve egyáltalán szóba jöhet ilyen összefüggésben, tevőleges szerep jutott a kormányzatnak. A Mol ugyanis annak “köszönheti” papírjainak irreálisan nyomott árát és igen behatárolt lehetőségeit, hogy a kormány – mellőzve minden közgazdasági racionalitást – a világpiaci árak alakulásához képest csak minimális gázáremelést engedélyezett az idei évre, hatalmas veszteséget kényszerítve ezáltal a cég gázüzletágára. Ráadásul mindennek megkoronázásaként jövőre is csak az általa 5-6 százalékra becsült inflációnak megfelelő gázáremelést tervez, ami az energiaárak nemzetközi alakulásának ismeretében már az ötvenes évek voluntarista gazdaságpolitikáját idézi.
A Mol jelenlegi legnagyobb (ismert) tulajdonosa, a Magyar Állam mindenesetre kulcsszereplője az ügynek. Ha a gázáremelés kérdésében nem is hátrál meg a kormányzat, a kialakult helyzetben arra talán van némi remény, hogy becsületes kompromisszum születik a gázüzlet veszteségeinek kompenzálásáról. Különben könnyen oda juthatunk, hogy az oroszok gyorsan továbbjutnak a mosókonyhánál, s akár a ház központi energiaellátó egységét is elfoglalják. Vannak, akik még emlékeznek: éppen ezzel a veszéllyel érvelt (még ellenzékben) a Fidesz-MPP, amikor a Mol privatizációjának második hullámát bírálta. –
