Rostand verses drámájának IV. felvonásában Arras ostrománál kadétok kórusban kérik korgó gyomorral: “Adj ennünk!” Cyrano válasza: “Enni? Más nem érdekel? / – Sípos, – vén pásztor, jó Bertrandou, jer! / Kettős bőrtokból vedd ki sípodat / S etesd zenével e falánk hadat.”
A Kristóf tér 7-8. földszintjén Cyrano néven étterem nyílt. Kovácsoltvas csillárjai és a karzatra vezető csigalépcső a filmgyárban készült, az itt forgatott Dépardieu-főszerepelte film melléktermékeként.
Bő választék. Kevés hely. Jó ízek, Sűrű zaj. Zsúfoltság, akár Moszkvában a Kazanyi pályaudvar várójában evakuálás idején. Mintha a szomszéd asztaloktól leggyakrabban áthallatszó nyelv is odavalósi volna.
A Cyranót kinőtte a közönség. Kiültek előbb az utcára. Majd fölfele terjeszkedtek. (Határ a csillagos ég.) A koraklasszicista ház első emeletén Cosmo cégérrel társéttermet nyitottak. Azonos vezetés. Külön konyha. Tehát: Cyrano-vendégeknek a földszinten főznek, Cosmo-evőknek az emeleten egy króm-nikkel üvegfal mögötti sci-fi konyhában. Hivatalos nyelvezettel “látványkonyha” a munkafolyamatokat mutatványként előtáró helyiség neve. Poliglott kiszolgálás. Poliglott konyha. Az ételek több nyelven beszélnek. A pincérek is.
Van nyomtatott havi étrend. A fekete táblára azonban krétával kiírják a napi ajánlatokat. Amilyen esendő az ember: elcsábul. Hiába vágytam avokádós csirkesalátát előételként. Spárgaévad lévén hollandi mártással aszparáguszt fogyasztottam. Fogyasztottam, nem ettem. Spárgát, hiába, jóízűen csak kézzel lehet enni. A pucér kéz viszont rosszul megy a hollandi mártáshoz.
Amióta nincs a magyarnak tengere, étteremben pótolom halszükségletemet. Fogas roston, kecskesajtos parajon (blattspinat). A mellette lévő kis sült halmot csak az étlapról tudtam azonosítani: köles-túrós érme, paradicsomos-bazsalikomos mártással. Mindeddig a Cyrano híve voltam. Fölcsábított a konkurencia az emeleti Cosmóba. Ez is ritkaság: egy üzlet a saját maga vetélytársa legyen. Fenn levegősebb. Nyugodtabb. Kisebb a koncert, mert a műtő-modern falakból tapintattal csorog a kísérőzene, nem úgy, mint odalenn, ahol fedni szeretné a zene a vendégek csicsergését. A Cosmóban nemcsak enni lehet, hanem beszélgetni is. Lent romantikus, na: tekintettel Rostandra, mint keresztapára, neoromantikus. Fenn cosmonauta berendezés. A lenti filmgyári díszletnél komótosabb az űrkorszaki garnitúra.
Egy év hibázik a Cyrano évtizedes működéséhez. Nem egész egy dekád alatt mit változott az ízlés? Nemcsak az ízlelőszemölcseink pallérozódtak, elkényeztettük ellenkező oldalunkat: mire ülünk evés közben. Lejátszottak a neo-Thonet székek. Lefutott a szedett-vedett biedermeier garnitúrák idénye. Változóban a honi ízlés. Nyelvben, szemben, kényelemben. A Cosmo, merem remélni: nem a külhoni vendégre épít, mint törzsközönségre. A külföldi turista hamarabb megy be álkalocsai mű-korcsmába, mint igényes vendéglátóhelyre. Kényes ízlésű átutazók pedig a világon minden városban megtalálják a jó konyhát. –
