Klasszikus tézisek
– A gazdaság hosszú távú trendjét meghaladó tartós növekedés törvényszerűen magasabb inflációhoz vezet.
– Ha a munkanélküliség egy bizonyos szint alá csökken, akkor felgyorsul a bér- és árinfláció, mert a munkások iránti kereslet a munkaadókat a termelés növekedése nélkül is magasabb bérek fizetésére kényszeríti.
– Alacsony munkanélküliség mellett csökken a termelékenység, azaz az egy munkaórára jutó termelés.
Amerikai tények
– Miközben az elmúlt három évben a gazdaság évi 4 százalék körül bővült – 1,5 százalékponttal meghaladva a hosszú távú trendet -, az infláció egyenletesen csökkent, s 1998 utolsó negyedében éves szinten 0,8 százalékra esett vissza, amire több mint 20 éve nem volt példa.
– Az utóbbi hónapokban a munkanélküliség 30 éve nem tapasztalt alacsony szintre, 4,2 százalékra mérséklődött, miközben az éves átlagjövedelem növekedése alig erősödött, ma is csak 3,6 százalék, a fogyasztói árinfláció pedig évi 1,7 százalék – mindössze fele a három évvel ezelőttinek.
– A munkanélküliség visszahúzódása ellenére megkétszereződött a termelékenység bővülési üteme: a kilencvenes évek eleji stagnálás után ma már meghaladja a 2 százalékot.
