Ez év végére várható a tőkepiaci szabályozás megreformálása. Amint azt a módosítások kidolgozásával megbízott Pacsi Zoltántól megtudtuk, az egyebek mellett az értékpapírtörvény és a Polgári Törvénykönyv vonatkozó paragrafusainak megváltozásával járó feladatban több szervezet is részt vesz, egyebek mellett a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) és a Pénzügyminisztérium. Az új szabályokban a kisbefektetők érdekeinek védelme fokozott szerepet kap, ami érintheti egyrészt a befektetési szolgáltatókkal, másrészt a kibocsátókkal való kapcsolattartást, illetve a tőlük származó információkat.
A kisbefektetők előtérbe helyezése kapcsán felmerült a Befektető-védelmi Alap (Beva) szerepének átalakítása is. Többen szorgalmazzák az alap erősebb jogkörökkel való felruházását, hiszen jelenleg – némiképp leegyszerűsítve – csak a befagyott tartozások kifizetésére van lehetősége. Az új elképzelések szerint a Beva bizonyos kontrollt gyakorolhatna tagjai felett; nem megfelelő magatartás esetén például a kizárással is élhetne. Emellett a különböző tagok kockázatvállalásától függően eltérő díjszabásokat is alkalmazhatna, azaz a biztonságosabb brókercégeknek viszonylag kevesebb összeget kellene befizetniük. A Beva felé történő információ-áramlás segítése is különösen fontos lenne; a nagyobb bukásokat megelőzően már több hír keringett a piacon, ezeket felhasználva korábbi, s ebből adódóan hatékonyabb intézkedések meghozatalára lett volna lehetőség. Ezt is segítené a már meglevő különböző felügyeleti és szabályozó szervezetek – a Beva mellett a BÉT, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) és a Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) Rt. – közötti koordináció növelése.
A tavalyi sorozatos brókercsődök idején az ÁPTF jogosítványainak kiszélesítése is több fórumon felmerült, ám Pacsi Zoltán szerint ez nem jelenthet megoldást a kérdésre. Hiszen a felügyelet jelenleg is rendelkezik a megfelelő eszközökkel, legfeljebb a hatékonyabb felhasználásukat illetően merülnek fel kérdések. Emellett az ellenőrzési lehetőségek fokozása sem garantálja egyértelműen a brókercsődök megakadályozását; erre az Egyesült Államok titkosrendőrségi eszközöket is használó tőkepiaci felügyeletét ellátó Securities and Exchange Comission (SEC) sem képes. Továbbá az ÁPTF-nek nem is szabad átvenni a tulajdonosi és a menedzseri felelősséget – a teljes körű ellenőrzés bevezetése ugyanis ezt jelentené. A felügyelet csak megnehezítheti a befektetési szolgáltatások területén a különböző bűntettek elkövetését, ám teljes biztonsággal soha nem fogja tudni kivédeni azokat. Az új tőkepiaci szabályozás kidolgozásakor az ÁPTF jogállásával nem kívánnak foglalkozni, a fő feladatnak a megfelelő jogosítványok, a beavatkozási lehetőségek és a bírságolási rend meghatározása számít.
A tőzsdéket illetően az egyforma szabályozási keret bevezetése várható, a BÉT és a Budapesti Árutőzsde (BÁT) önállóságának meghagyása mellett. A börzék várhatóan részvénytársasági formában működnek tovább – igazodva a világ több részén megfigyelhető trendhez -, az önszabályozó szerepkör megtartása mellett. A speciális jogköröket természetesen külön határoznák meg.
Hosszabb távon a BÉT elnöke szerint is alkalmatlan a tőzsde mai szervezeti rendje, Simor András a „szövetkezeti” forma helyett szintén a részvénytársaságit javasolja. A felhasználói és a tulajdonosi szerepnek el kell válnia egymástól, jelenleg például a részvényszekcióban csak a „tulajdonosnak” mondható tőzsdetagok kereskedhetnek, ami az optimálistól eltérő döntésekhez vezethet. (A távkereskedési rendszer körül kirobbant viták is látványos példaként szolgáltak arra, hogy e problémát meg kell oldani.) Ezt az átalakulást természetesen úgy érdemes megvalósítani, hogy az értéktőzsde ne kerüljön egy nagyobb tulajdonos ellenőrzése alá. A későbbiekben akár BÉT-részvények is foroghatnak majd a tőzsdeparketten.
Hosszabb távon Simor András a BÉT, a BÁT és a Keler egyesülésében látja a jövőt, a technikai fejlesztésekhez szükséges méretgazdaságosság ugyanis világszerte a fúziók felé kényszeríti a tőzsdéket. Ennek megvalósulásával nálunk is ki lehetne küszöbölni a párhuzamos fejlesztéseket. A tőzsdének mindenképpen költségérzékenyebb módon, úgymond profitábilisan kell működnie, hiszen a fokozódó ár- és költségnyomás alatt mind nehezebb kitermelni a versenyképesség fenntartásához mindenképpen szükséges informatikai fejlesztések igényelte összegeket.
Az új tőkepiaci szabályozás a megfelelő uniós direktívák beépítését is magában fogja foglalni, megvalósítva ezzel a harmonizáció hátramaradó részét. Az egyes területek EU-konformitásának jelenlegi szintje igen eltérő, az integrációra érettnek mondható értékpapír-kibocsátással és tőzsdei bevezetéssel ellentétben a befektetési szolgáltatások több területén (mint például a vagyonkezelésnél) még több tennivaló akad. A befektetési szolgáltatókat is érinti az EU-direktíváknak megfelelő kereskedési könyv bevezetése, amely a kockázat-meghatározási módszereket és a tőkekövetelményeket az idei év elejétől univerzálissá váló bankokkal együtt egységesen szabályozza. E könyv az új tőkepiaci szabályozás megszületésétől függetlenül megjelenhet, várhatóan a jövő év elejétől.
A kisbefektetőknek a kibocsátókkal szembeni hatékonyabb védelmét szolgálhatja a vállalatfelvásárlásnak a maitól eltérő szabályozása. Jelenleg ugyanis az első 33 százalékos tulajdoni határ átlépésekor terheli a felvásárlót a további részesedés megvételére vonatkozó kötelezettség. A részesedés magasabb szintről induló növelése esetén viszont már nem ütközik a vásárló további akadályokba, pedig egy 34, illetve egy 75 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkező tag között jelentős különbség van. Az új szabályozásban több korlát felállítása várható – a 25, az 50 és a 75 százalékos részesedésszerzéshez kötve, s az egyes küszöbökhöz eltérő szabályozások kapcsolódhatnak. Ezzel az EU-direktíváknak is jobban megfelelő vállalatfelvásárlási szabályozás várható, ami az 1 százaléknál kisebb részesedéssel rendelkező befektetők fokozottabb védelmével járhat együtt.
