Születőben van Európa első ezer milliárd dollár mérlegfőösszegű bankja. Világrajövetele akkor várható, ha Németország második és harmadik legnagyobb hitelintézete, a Bayerische Hypotheken- und Vereinsbank (HVB) és a Dresdner Bank közötti tárgyalások eredményre vezetnek. Bár eddig egyik fél sem ismerte el hivatalosan, hogy komolyan tárgyalnának, mégis több frankfurti elemző már kész tényként beszél a fúzióról.
Ha a híreszteléseknek hinni lehet, a Deutsche Bank – Németország legnagyobb pénzintézete – válaszul bekebelezi majd a Commerzbankot, vagy éppen ellenséges felvásárlási ajánlattal lép fel a Dresdnerrel szemben. Már a puszta találgatás arra sarkallhatja a többi bankot, hogy mielőbb partner után nézzenek. Útban vagyunk tehát a – már korábban előrevetített – európai bankfúziók orgiája felé.
ÁTRAJZOLT TÉRKÉP. Az utóbbi időben bejelentett összeolvadások alaposan átrajzolják Európa pénzügyi szektorának térképét. Október 19-én a spanyol Banco Bilbao Viscaya (BBV) megerősítette, hogy beolvasztja az Argentaria Caja Postal i Banco Hipotecariót. Az új intézmény a kontinens öt legerősebb bankjának egyikévé válik, egyszersmind az ibériai piacon vezető Banco Santander Central Hispano (BSCH) komoly versenytársává nőheti ki magát. Korábban a Bank of Scotland 35 milliárd dolláros ellenséges felvásárlási ajánlatot tett a londoni National Westminster Bank bekebelezésére. Az olasz Banca Intesa az ugyancsak olasz Banca Commerciale Italiana megszerzésének tervébe avatta be a közvéleményt. A nyáron a francia Banque Nationale de Paris, a Société Générale (SG) és a Banque Paribas között tervbe vett fúzióra adott válaszként, mindkét bank megvásárlásával próbálkozott. Szeptemberben meg is szerezte a Paribast, de az SG-nél nem járt sikerrel. Amúgy maga a HVB is egy két évvel ezelőtti, a Bayerische Hypotheken und Wechsel Bank és a Bayerische Vereinsbank között köttetett fúzió eredményeként jött létre.
A konszolidáció mögötti hajtóerő az euró bevezetése. Ez ugyanis a versenyben maradás érdekében a mérlegfőösszeg növelését követeli meg. A bankfelügyeletek ezt belátják, és ritkán tiltakoznak az óriások násza ellen. Közben az európai befektetők elvárják a részvények árfolyamának növekedését, ami a bankokat növekvő hozamokra, az együttműködési megállapodások jó kihasználására, a költségek csökkentésére és persze a silány nyereségek felpumpálására ösztönzi.
Mindezek elérésére a legegyszerűbb módszer a fúzió. Jó példa erre az Argentaria beolvasztása a BBV-be. Az egyezség folytán 245 milliárd dollár eszközértékű bank jön létre, amely, állítja a BBV elnöke, méreténél fogva már versenyképesebb Európában. Emilio Ybarra arra számít, hogy három éven belül megtakaríthatnak 550 millió dollárt, az összköltség 17 százalékát. “Az ehhez hasonló fúziók megadják azt a biztos otthoni bázist a bankoknak, ami szükséges ahhoz, hogy terjeszkedni tudjanak a világ más részein” – állítja Inigo Lecubarri, a londoni Salomon Smith Barney pénzügyi elemzője.
A születő Dresdner-HVB bank világviszonylatban sem számít kispályásnak. A két fél profilja ugyanis mindeddig különbözött: a HVB a nagy vonzerővel rendelkező jelzáloghitelezés egyik fontos szereplője, ami a Dresdnernél fejlesztésre szoruló területnek számít. Továbbá a HVB számítógépes pénzintézeti alegysége, a Direkt Anlage Bank európai mércével is az egyik legsikeresebb internetes pénzintézet, ami ugyancsak a Dresdnernek ígér felfutási lehetőséget. Ez utóbbi ezzel szemben – a brit Kleinwort Benson 1995-ös beolvasztása óta – jelentős befolyást szerzett az európai befektetési banküzletben, ezen felül pedig világhírű beruházási alapkezelő hálózattal rendelkezik.
Elemzők szerint a két bank folytatja majd a költségcsökkentést a lakossági szolgáltatásoknál, miután konszolidálják fiókhálózatukat és háttérirodáikat. Ezt persze megnehezíti, hogy a német törvények védik a munkavállalókat, így a tulajdonosok csak fokozatos leépítésre szánhatják rá magukat. Egyelőre Bernhard Walter, a Dresdner vezérigazgatója, valamint HVB-s kollégája, Albrecht Schmidt csak annyit hajlandóak elárulni: gondolkodnak a lehetséges megoldáson.
Egy másik fontos tényező is az egyesülés felé mutat. Az Allianz, a müncheni székhelyű biztosítóóriás kezében van ugyanis a Dresdner 22 százaléka és a HVB 17 százaléka. Henning Schulte-Noelle, az Allianz vezérigazgatója ezzel kapcsolatban világosan kijelentette, hogy cége a nyereség növelésében érdekelt. Ennek egyik módja lehet a Dresdner és a HVB fúziója. “Bármi történjék is, az Allianzé lesz az utolsó szó – állítja Dieter Hein, a Credit Lyonnais frankfurti elemzője -; az ösztöneim azt súgják, hogy végigviszik az eléképzelésüket.”
AKADÁLYOK. Az egyezség útjában azonban még mindig komoly akadályok tornyosulnak. A HVB – a saját, legutóbbi fúziójából eredő – szerkezetátalakítása minden bizonnyal eltart a jövő év elejéig, ezért Hein nem tartja valószínűnek, hogy annál korábban megkötik az üzletet. Elképzelhető az is, hogy a bajor tartományi kormány megpróbálja megakadályozni az egyesülést, amennyiben az új csapat azt tervezi, hogy főhadiszállása München helyett Frankfurtban legyen. Időközben Walternak nehézsége támadhat abból, hogy a saját frankfurti vezetőgárdája körében néhányan ellenzik az ötletét. Sokan közülük szívesebben látnák, ha a Dresdner a nemzetközi és a befektetési banki tevékenységet fejlesztené és a BNP- Paribas-val olvadna össze – amelyhez hagyományos szálak fűzik -, vagy egy amerikai befektetési bankot vásárolna fel.
Ezek után persze még mindig megmarad a nagy kérdés: hogyan reagál minderre a Deutsche Bank? A jelenlegi piacvezető egyelőre még a Bankers Trust tavalyi bekebelezését emészti, bár ez nem akadályozta meg Rolf-Ernst Breuer vezérigazgatót abban, hogy szeptemberben tárgyalásokat kezdeményezzen a Dresdnerrel lakossági hitelezési üzletágaik költségcsökkentési célú egyesítéséről. Ám az eszmecserék sehová sem vezettek, főként azért, mert Bernhard Walter attól tartott, hogy az ügyben alárendelt szerepre lesz kárhoztatva. Azóta bizonyos bankárkörök számolnak azzal a lehetőséggel, hogy Breuer ellenséges felvásárlási ajánlatot tehet a Dresdner ellen. Ez a német pénzügyi életben példa nélküli lépés lenne. Viszont Brian Crossley, az ABN Amro Hoare Govett londoni elemzője szerint a HVB és a Dresdner közötti fúzió számottevő fenyegetést jelentene a Deutsche versenypozíciójára nézve. Breuer valószínűleg behúzza az összes féket, hogy ezt megakadályozza.
SZAKÍTÓSZILÁRDSÁG. A piac szakértők szerint legvégső esetben Breuer megpróbálhat tető alá hozni egy fúziót a Commerzbankkal, Németország negyedik legnagyobb magánbankjával. Martin Kohlhaussen, az utóbbi vezérigazgatója azonban meg akarja őrizni bankja függetlenségét, az ellenséges felvásárlással szemben pedig védve van a Commerzbank, mivel széles tulajdonosi körrel rendelkezik, s ezen kívül kölcsönös részvénytulajdonnal bír több különböző európai bankkal – a francia Credit Lyonnaistől a spanyol BSCH-ig.
Mindez visszakényszerítheti Breuert a Dresdnerhez. A Deutsche és a Dresdner közötti szövetségből egy világméretű mamut keletkezne, és mindez hatalmas megtakarításokat hozna. Korábban a Dresdner vezetése azért ellenezte az egyesülést, mert nem tudtak megbirkózni a gondolattal, hogy egykori legádázabb ellenségüknek dolgozzanak. Ám az oldás és kötés hatalma az ügylettel kapcsolatban valójában az allianzos Schulte-Noelle kezében van. Neki pedig lehet, hogy tetszik az ötlet. Miért ne tetszene? Végül is az Allianz nemcsak a HVB egy jelentékeny szeletét birtokolja, hanem a Deutschében is 5 százalékos részesedése van. A német bankvilág arculata viszont végérvényesen megváltozott, bárki oldalán is köt ki a Dresdner. A konszolidáció egy sértődéssel kezdődött, és az első fázisában döntően az Allianz szabja meg, hogy milyen irányba megy tovább.
