Egyszerű az alaphelyzet: különböző megfontolások után a JászTel Rt. két tulajdonosa, a KPN (fő tulajdonos a Pannon GSM-ben és a Pantelben) és a Swisscom arra az üzleti döntésre jutott, hogy a vállalatot felkínálja eladásra. A Matáv Rt. – értesülve a lehetőségről – megvizsgálta annak feltételeit, s úgy döntött, hogy ajánlatot tesz a JászTel megvételére. Az eladók, élve piacgazdasági jogaikkal, a Matáv ajánlatát fogadták el. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, jogszabályi kötelezettségének megfelelően, áttekintette a tranzakció szakmai, jogi, pénzügyi hátterét és jóváhagyta az ügyletet. A miniszter döntését a kormány tanácsadó testületének, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak az állásfoglalása támasztotta alá. Mégis álvihar kavarodott az ügylet köré, mert egyetlen cég, a Matel (több helyi telefontársaság tulajdonosa) megpróbálta a magyar távközlés jövőjét és Magyarország európai integrációját veszélyeztető tényezőként beállítani a tranzakciót. Egyébként a Matel annyiban érintett az ügyben, hogy vesztett a Matávval szemben, mert rosszabb üzleti ajánlatot tett a svájci-holland eladóknak. De lássuk a Matel főbb érveit:
1. A JászTel megvétele ellentétes a magyar kormány távközlés-politikájával.
A nemrégiben elfogadott kormányzati hírközlés-politika a távközlési piac liberalizációja során a távolsági és nemzetközi szolgáltatások terén akarja a versenyt először bevezetni. Ennek megfelelően a verseny megteremtésében a Matáv országos hálózata mellett létrejövő párhuzamos (alternatív) hálózati infrastruktúrára helyezi a hangsúlyt. A JászTelnek kizárólag helyi infrastruktúrája van, az ebben való Matáv-tulajdonszerzés így nem befolyásolja sem az alternatív országos infrastruktúra, sem pedig a szolgáltatói verseny kialakulását. Sőt, mivel a Matáv szolgáltatási monopóliuma előbb jár le, mint a többi telefontársaságé – köztük a Matel vállalataié -, a JászTel megvétele versenybarát, mert előbbre hozza a piacnyitást ezen a területen is.
2. A felvásárlásnak közvetlen negatív hatása lesz az országos piacon.
A Matáv ezzel szemben azt állítja, hogy a JászTel megvásárlása nincs hatással az egész országra, csak a helyi piac érintett. A versenytörvény szempontjából releváns, az úgynevezett „megállapodás tárgyát alkotó áru” ugyanis csak a helyi közcélú távbeszélő szolgáltatás, azaz monopólium alá eső szolgáltatás. A JászTelnek ugyanis csak a helyi közcélú távbeszélő szolgáltatás nyújtására van kizárólagos joga, míg az adatátviteli és értéknövelt szolgáltatásokat, szolgáltatási engedély birtokában bármely távközlési szervezet nyújthat. A helyi szolgáltatók koncessziós szerződésükben egy pontosan körülhatárolt területre kapták meg szolgáltatási jogosultságukat és kizárólagosságukat. A saját területén minden szolgáltató a másikéval megegyező terjedelmű védettséggel és gazdasági erőfölénnyel rendelkezik. Így egy helyi szolgáltató bármely tevékenysége csak a saját primer körzetére van (lehet) hatással. Igaz ennek a fordítottja is: egy helyi szolgáltató bármely cselekedete nincs (nem lehet) hatással a többi primer körzetre. Tehát a JászTel felvásárlása nem változtatja meg sem az egyes szolgáltatók monopóliumának terjedelmét, sem pedig ezek egymáshoz való viszonyát. Azaz a verseny jövőbeni kialakulását nem korlátozhatja vagy torzíthatja a JászTel megvásárlása, hiszen a kizárólagosság lejártáig versenyről egyáltalán nem is beszélhetünk, annak lejárta után pedig az alternatív távközlési (gerinc)hálózatok léte fogja megteremteni a szükséges versenyt. Az előbbiekből viszont következik az is, hogy a JászTel helyi infrastruktúrájának megvétele nem befolyásolja sem pozitívan, sem negatívan a Matáv országos gerinchálózatának versenyhelyzetét. Egyébként alternatív gerinchálózatot több vállalat már ma is épít, illetve üzemeltet: például a mobiltársaságok, a GTS, a Pantel, az Antenna Hungária, az Elmű, a BKV. Nota bene: a KPN maga is azért száll ki a JászTelből, hogy a versenyre készülve elsősorban a Pantelre és természetesen a Pannon GSM-re koncentráljon.
3. A részvényvásárlás tovább erősítené a Matáv már meglévő nyomasztó gazdasági erőfölényét és jelentős mértékben akadályozná a verseny kialakulását és fejlődését az érintett piacon.
Tény, hogy a Matáv gazdasági erőfölényben van, mert beszédcélú nemzetközi és távolsági szolgáltatásokat az érintett piacon mástól nem lehet beszerezni. A gazdasági erőfölény azonban önmagában törvényes, nem versenyellenes kategória. A versenytörvény a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tilalmazza. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélést a versenytörvény tíz kiemelt, tilalmazott magatartásban nevesíti. Értelemszerűen a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés esetei csak versenytársak között, és csak akkor jöhetnek létre, ha mindketten ugyanazon piacok szereplői. A JászTel és a Matel, illetve a Matel és a Matáv a kizárólagos időszak lejártáig nem versenytársai egymásnak, hiszen nem is azonos piacon fejtik ki tevékenységüket. A kizárólagosság lejárta utáni időre pedig azt megjósolni, és egy ilyen prekoncepció alapján előre szankcionálni, hogy egy szolgáltató akkor majd gazdasági erőfölényben lesz vagy marad, és azon gazdasági erőfölényével még vissza is fog élni, meglehetősen spekulatív lépés, egy ilyen alapokon történő elmarasztalás komoly jogbizonytalanságot eredményezne.
4. A Matáv visszaél a versenytársakat sújtó kedvezőtlen piaci helyzettel. (Itt a gondolatmenet szerint elsősorban a hálózatok összekapcsolásáról van szó, amelyek díjai olyan magasak, hogy annak eredményeképpen a helyi telefontársaságok értéke olyan alacsonyra süllyedt, amely árszinten már csak a Matávnak kifizetődő azok felvásárlása.)
Nem egészen világos, hogy egy jól működő és védett piacú gazdasági társaságot miért csak egy piaci szereplőnek érdemes megvennie, főleg „piaci ár alatt”? Az sem világos, hogy a Matel miért ajánlott kevesebbet, mint a Matáv, ha egyébként is „lenyomott árról” volt szó? Majd ezek után, miért ajánlotta fel, hogy amennyiben a svájci-holland tulajdonosok még egy esélyt adnak, akkor a Matel is fizet annyit, mint amennyi a Matáv ajánlatában szerepel? Az összekapcsolási díjaknál egyébként az ágazatot felügyelő miniszter rendelete az irányadó, az a piac minden szereplőjére nézve kötelező. A Matel azon következtetése azonban, hogy a Matáv azzal, hogy tulajdonrészt szerez egy kizárólag helyi körzet ellátására jogosult gazdasági társaságban, képes befolyásolni az ágazat felügyeletéért, jogi normáinak megalkotásáért, és versenysemlegességének megóvásáért felelős minisztert, meglehetősen rossz fényt vet magára a miniszterre. A számok oldaláról nézve továbbá az is tény, hogy távolsági szolgáltatóként a Matáv részesedése százalékosan a legalacsonyabb Európában (a távolsági tarifa körülbelül 37 százalékát tartja meg, az OECD-átlag 78 százalék), viszont a helyi társaságok részesedése kétszerese az EU-ban javasolt értéknek (8,14 forint a körülbelül 3,50-4,50 forinttal szemben).
A döntés most a Gazdasági Versenyhivatal kezében van. Az ügy mindenképpen túlmutat a távközlési szakmai kérdéseken. Azokra ugyanis egyértelmű a válasz. A döntésre azonban odafigyelnek a hazai és külföldi befektetők is, hiszen a piacgazdaság normális és kiszámítható működése a tét. A befektetőknek szükségük van arra a biztonságra, hogy jóhiszemű és törvényes tranzakciók elbírálásánál csakis a mindenki számára ismert és átlátható versenyszabályozás számít, nem pedig a nyílt és szabályos versenyben alulmaradt vesztes hajánál fogva előrángatott és ellentmondásos érvei.
(Matáv Rt., kormányzati kapcsolatok és szabályozói igazgató)
