Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a CIB Bank csak a helyére került, amikor az elmúlt év végén hivatalosan is megfosztatott off-shore státusától. Az más lapra tartozik, hogy e kiigazítás miért váratott magára ilyen sokáig. Hiszen azt a bank vezetői is készséggel elismerték, hogy a többiekkel szembeni versenyelőnyük gyakorlatilag már 1993-ban eltűnt; addig vonatkozott a CIB-re az eredetileg a külföldiek becsalogatását célzó kedvezményes, 10 százalékos adókulcs (Figyelő, 1998/1-2. szám). Tény, hogy igazából csak 1998-ra értek meg a feltételek az addig papíron elkülönült, valójában mindig is egynek számító két társintézmény, a devizaműveletekre szakosodott CIB Bank és annak kizárólag forintműveleteket végző leánya, a CIB Hungária Bank összeolvasztására.
A ma már tehát egy egységbe koncentrálódott CIB Bank bírálói előszeretettel citálták azt a különleges kapcsolatot, amely – szerintük – a többi honi hitelintézettel összehasonlítva jóval szorosabb a Magyar Nemzeti Bank (MNB) irányában. Ez persze magától értetődő is lehetett volna, lévén, hogy e hitelintézetben a bankok bankja az alapítástól egészen a múlt év végi kivonulásáig 34 százalékos tulajdoni részesedéssel bírt. (Ami ugyan nem volt egészen egyedi eset, hiszen a jegybank a Citibank és a Raiffeisen Unicbank alapításánál is 20-20 százalékkal bábáskodott, s pakettjét csak az elmúlt években adta el a társtulajdonosoknak.) Az MNB az első években kétségtelenül bizonyos (akkreditív) üzletek átadásával segítette e „gyermekét”, s 1987 után – a többi bankhoz hasonlóan – a bankközi és a külföldi betétek utáni tartalékképzés alól is felmentést adott. A központi bank azonban – állította a Figyelőnek Zdeborsky György, a CIB elnök-vezérigazgatója – végig a pénzügyi befektetőktől megszokott magatartást tanúsított.
Talán éppen az első számú vezető személye táplálta a jegybanki kötődésről szóló híreszteléseket, aki az 1989-es CIB-hez kerülése előtt több mint két évtizedet húzott le a Szabadság téren. S az sem lehetett mellékes, hogy Zdeborskyn kívül itt töltötte két jegybankelnöksége közötti idejét Surányi György, továbbá MNB-alelnöki székét hátrahagyva ma ugyancsak a CIB-et erősíti – vezérigazgató-helyettesként – Hárshegyi Frigyes. A sor ezzel nem ér véget; nyílt titok, hogy hasonló utat jár be az MNB szeptemberben leköszönő egyik mostani alelnöke, Bodnár Zoltán is.
Így talán nem is tűnne túl eretnek gondolatnak, hogy nem véletlenül interveniált a forint védelmében éppen a CIB Bank a választások után, a szokásjog alapján erre illetékes MNB helyett. A jegybanknál azonban akkor hangsúlyozták: a forint valutakosárral (70 százalék márka, 30 százalék dollár) szembeni árfolyama elhagyta ugyan addig megszokott „helyét”, az összességében 4,5 százalékosra szabott lebegtetési sáv alját, ám megítélésük szerint – a makrogazdasági mutatók és a kamatok alakulása ismeretében – még így sem vált indokolttá az efféle beavatkozás. Másrészt lapunknak mindkét hírbe hozott fél kijelentette, hogy az ügyletet nem az árfolyamvédés szempontja ihlette, hanem egy jelentős exportszámla befolyása.
Mindenesetre a bankközi piaci aktivitásból is következtetni lehet arra, hogy jogi helyzetének változása után is jelentős tényezőként kell számolni a CIB Bankkal. Alkalmasint a számok is erről árulkodnak. A bank mérlegfőösszege ugyanis május végén megközelítette azt a 400 milliárd forintos határt, amely feletti összeggel jelenleg alig néhányan – sorrendben az OTP Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, valamint a Kereskedelmi és Hitelbank – büszkélkedhetnek.
Míg éveken át a CIB kizárólag vállalati ügyfelekkel foglalkozott, addig ma már – több konkurenséhez hasonlóan – egyre jobban keresi a lakosság kegyeit is. Ennek jegyében a bank lebontotta az összeghatárokat, a számlanyitás és a betételhelyezés ma már alsó korlát nélkül lehetséges. Ugyanez vonatkozik a befektetendő összegekre is. Mindehhez olyan szolgáltatások párosulnak, mint a befektetési tanácsadás és a folyószámla-szolgáltatások.
A CIB egyik erősségének az elektronikus banki szolgáltatási képessége számít. Már három éve működik a telebank-rendszerük, amely – mint Zdeborsky György megjegyezte – nem tévesztendő össze az egyes hitelintézeteknél ugyanezen a néven népszerűsített telefonos ügyfélszolgálattal. Még ennél is fejlettebbnek tekinthető a házibank-rendszer, amelynek használatával az ügyfél nem telefonon, hanem saját számítógépén keresztül végezheti műveleteit. Ennek egyik változata a kisvállalkozóknak meghirdetett elektronikus folyószámla; ezen a téren – az elnök-vezérigazgató szerint – a CIB egyértelműen piacvezető. A másik változat, a napokban útnak indított mobilbank szolgáltatás keretében pedig a maroktelefonok gazdái kaphatnak információt számláik állásáról. Igaz, egyelőre csak magánügyfélként, de már dolgoznak a továbbfejlesztésen – így később már nem csak a számlaegyenleg lekérdezése, hanem átutalások kezdeményezése és állandó pénzügyi információk igénylése is lehetővé válik. Mivel pedig a CIB sem akar annak okán versenyhátrányba kerülni, hogy nem vállalja közüzemi számlák kiegyenlítését, eseti jelleggel már a klasszikus átutalási betétszámla-szolgáltatásokat is biztosítja. Szeptembertől arra is mód lesz, hogy a szolgáltatók hívják le az őket megillető díjakat.
Noha a technikai fejlődéssel a fejlettebb államokban egyre inkább ezzel éppen ellentétes folyamat figyelhető meg, az itteni „készpénzmániát” tekintve jó pár évig még az olyan megfelelő technikai hátterű bankok sem nélkülözhetik az ügyfelekkel való közvetlen kapcsolattartást, mint a CIB. Ráadásul a piac növekedése valószínűsíthető, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy a lakosság közel 40 százalékának jószerivel semmilyen banki kapcsolata nincs. Ezt szem előtt tartva 2000. végéig a CIB országszerte 45 tagúra kívánja hizlalni jelenleg 18 fiókot számláló hálózatát. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy e vonatkozásban nem száll be a nagybankok – például az ABN Amro (Magyar) Bank, avagy a Kereskedelmi és Hitelbank – több mint 100 efféle hálózati egység létrehozását célzó versenyébe.
Ami pedig a termékekkel való konkurenciaharcot illeti, a CIB Bank csupán néhány üzletágban nem kívánja felvenni az eléje dobott kesztyűt. Ilyen például a fogyasztási hitelezés. Ennek prózai oka van, nevezetesen a 650 körüli alkalmazotti létszám, amely az ilyen tevékenységet űzők legalább 1500-as mutatójához képest valóban szűk keresztmetszetnek számít. A lakáshitelüzletbe pedig – jelezte Zdeborsky György – csak akkor vágnak bele, ha a jelzálogok kezelésének törvényi háttere megnyugtatóan rendeződik.
