Nem lehetnek elégedettek az élelmiszer-gazdaság szereplői a tavalyi mérleggel. A mezőgazdaság – a kiemelkedően bőséges gabonatermés mellett is – csak 0-1 százalékkal növekedett. Ennél is riasztóbb, hogy a hazai agrártermékek négyötödét feldolgozó élelmiszeripar tavaly csaknem egytizeddel kevesebbet termelt, mint 1996-ban. Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (Éfosz) főtitkára szerint mindez szoros összefüggésben áll azzal, hogy a belső fogyasztás több mint 10 százalékkal mérséklődött, s az előző évhez képest mintegy 100 milliárd forinttal csökkent az ágazat belföldi értékesítése.
Negatív rekordnak számít tehát a tavalyi teljesítmény, hiszen 1990 óta nem szenvedett el ekkora belső piacvesztést az élelmiszeripar, holott a reálkeresetek közben emelkedtek. Az ellentmondás okát nehéz megtalálni. Egyesek szerint elképzelhető, hogy az élelmiszer-feldolgozók több árut adtak el közvetlenül, a közvetítő kereskedelmet kikerülve. Ez ellen szól viszont, hogy tavaly a kiskereskedelmi élelmiszer-forgalom is csökkent, nagyjából egytizedével. Nem változott a korábbi arány a kivitelben sem: a direkt export továbbra is mintegy 80, míg a közvetett 20 százalékos. Az sem igen állja meg a helyét, hogy a növekvő élelmiszerimport hatására csökkent a hazai termékek vásárlása. A behozatal döntő többsége ugyanis nem konkurens késztermék, hanem a feldolgozáshoz és az exporthoz szükséges nyersanyag, illetve félkész áru. (Tavaly például a gyatra paradicsomtermés miatt sűrítményt kellett importálni.) Megint más vélekedések szerint a fekete- és szürkegazdaság térnyerése miatt esett vissza a belső fogyasztás, ám Piros László úgy látja: ágazati szinten nem nőtt a feketegazdaság.
Mindezek után többen azt valószínűsítik, hogy nem a széles rétegek reáljövedelme nőtt nagy arányban, hanem az átlag felettiek kerestek még többet, ám az ő élelmiszer-fogyasztásuk ettől már nem lett nagyobb. S hiába keresnek többet a középmezőnyhöz tartozók is, ők elsősorban a közüzemi tartozásaikat rendezik ebből. Az átlag alatt élő 2,5-3,0 millió vásárlónak azonban, úgy tűnik, nem gyarapodott, legföljebb a reálértékét őrizte meg a bevétele. A többletet mindenesetre nem élelmiszerre költik a polgárok, emiatt az – egyébként elég magas – arány nem változott: 100 forint jövedelemből átlagosan 36 forint jut efféle termékekre.
A feldolgozóknak így a kivitel maradt az egyetlen olyan eszköze, amellyel megállítható a termelés visszaesése, illetve ellensúlyozhatók az elmaradt belpiaci bevételek. Ám mivel a termelés erősen visszaesett, tavaly csupán néhány százalékos exportnövekedés következett be. Az idei szabályozórendszer kialakítói ráadásul ismét hibás koncepcióból indultak ki. A szakemberek szerint rossz üzenet a cégeknek az, hogy az áru értékesítését és piacra jutását messze nem támogatják olyan mértékben, mint indokolt lenne. A hazai termékek versenyképessége ugyanis ezáltal jelentősen romlik, hiszen az exportpiacokon – különösen az Európai Unióban (EU) – az élelmiszerek árszintje stabil: legfeljebb az infláció arányában növekszik. Ezzel szemben a magyar forintleértékelés üteme több százalékkal elmarad a valós pénzromlástól, az agrártermékek és a feldolgozó-ipari nyersanyagok felvásárlási ára pedig – kivéve a gabonáét – nagyobb mértékben nő, mint az infláció. (Emiatt például a régiót és az EU-t is beszámítva hazánkban a legmagasabb a sertés felvásárlási ára.) Ezt a költséghányadot más országokban állami támogatással szokták ellensúlyozni. Ehhez képest nálunk az idei piacra jutási támogatási keret nominális értéke is alacsonyabb a tavalyinál. Ennek egyenes következménye, hogy a baromfi és a sertéshús esetében máris tűzoltó intézkedéseket kellett bevezetni az export versenyképességének javítására. (Az agrárpiaci tárcaközi bizottság már februárban arról döntött, hogy e két alágazat az eredeti támogatáson felüli pénzügyi segítséget kap. Eszerint a sertésszektor több mint 1,5 milliárd forint – közvetetten az export növelését szolgáló – támogatásra számíthat. Kérdés, hogy ez mire lesz elegendő?) Sok jó nem várható a többi alágazat esetében sem, hiszen érdekeltség nélkül nem dolgoznak a cégek. A raktárak már kiürültek, s csak a jó előre megkötött szerződések teljesítésére termelnek a vállalatok. A szakértők szerint az élelmiszeripar az új termésig akkor sem tud többet exportálni, ha időközben esetleg kijavítják a szabályozórendszert, s jobban ösztönzik majd a kivitelt.
Tovább rontja a helyzetet, hogy az időközben megkezdődött agrárpiaci szabályozási reform egyik bejelentett lépése – az engedélyezés intézményrendszerének át-alakításán túl – az lesz, hogy kevés kivétellel gyakorlatilag megszüntetik a normatív exporttámogatást. A relációk, a célország, az időszak, a termék és az ár alapján változó támogatásra ezt követően pályázni kell. A cégek szerint ezáltal teljességgel kiszámíthatatlanná válik, hogy melyik terméknél várható és mekkora segítség. A reform második negyedévi bevezetése kapcsán ugyan a szaktárca vállalta, hogy nem ront az érdekeltségi rendszeren, a bizalom mégis kevés. Így a cégek már legfeljebb csak a kibocsátás szinten tartására törekszenek. Annak ellenére is, hogy a termeléshez lazábban kötődő élelmiszer-ipari alágazatok – mint például az édesipar, a szesz-, az ásványvíz- és az üdítőital-gyártás, vagy épp a snackkészítés – piaca minden bizonnyal az idén is nő, s a söripar várhatóan szintén kikerül a kátyúból. A szakemberek szerint már az is jó eredmény lenne, ha összességében nem csökkenne tovább a termelés, s legalább 1 százalékkal nőne az ágazati kibocsátás.
Alátámasztják ezt a pénzügyi folyamatok is: tavaly és tavalyelőtt az ágazatban érdekelt cégek a jegyzett tőke felélésével pótolták veszteségeiket, s így vagyonuk mintegy 40 milliárd forinttal csökkent. Eközben nőtt az ágazat tartozása és hitelállománya, s a helyzeten nem segített sokat a nyersanyagtermelőknek juttatott kétszer 50 milliárd forintos kedvezményes tőkepótló hitel sem.
Az élelmiszeripar harmadik éve tartó koncentrációját gyorsítja, hogy csak a tőkeerős cégek képesek talpon maradni. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi szabályozás mellett hosszabb távon csökken a nemzeti tulajdonban lévő – zömmel kis és közepes – élelmiszer-ipari vállalatok ma még 40 százalékos aránya. Pedig a lobbysták szerint már csak azért is nagyobb támogatást érdemelne az ágazat, mert exportjával egymaga képes ellentételezi az ország teljes éves kőolaj- és földgázbehozatalát.
A húsipart sem kerülték el az élelmiszer-feldolgozást érő hátrányos hatások. A húspiacon – a talán szerényen növekvő fogyasztás mellett – az idén is a kínálat, s így a verseny és a koncentráció lesz a meghatározó. Az érdekeltek most abban bíznak, hogy a feketegazdaság elleni fellépés érezhetően növelni fogja a keresletet a hentesüzletekben és az élelmiszerboltok húsos pultjainál. Ám ha tovább emelkednek az árak, ennek megfelelően csökken majd a legális a forgalom.
A hazai húspiacon vezető pozícióban lévő Pick-csoport a húskészítmények eladásában a forgalom szinten tartására készül, ellentétben a korábbi évekkel, amikor dinamikusan növelte készítményeinek eladását. A szárazáru bel- és külföldi eladását egyaránt 5 százalékkal akarják növelni. A cégvezetés fő feladata az új tag, a Ringa Húsipari Rt. eredményességének növelése, valamint integrálása a Pick-csoportba. Mindezt egyebek között a termékszerkezet racionalizálásával, az alapanyag-ellátás, illetve a hazai és külföldi értékesítés összehangolásával akarják elérni. A csoport előrejelzései alapján hatással lesz a piacra, hogy az idén a sertésárak már nem nőnek olyan mértékben, mint tavaly, sőt, az esztendő második felében árcsökkenése várható. A piacvezető emellett a húsfogyasztás emelkedésére, az exporttámogatás folyamatos csökkenésére számít.
Hasonlóan bizonytalan a baromfipiac alakulása. Még a bennfentesek sem tudják, hogy az idén valóban eléri-e a 3-4 százalékos termelésnövekedést a tavaly 356,5 ezer tonna élőállatot feldolgozó alágazat. Az előrejelzések szerint a pulykatermelés a tavalyi magas szinten stagnál majd, míg a kacsa esetében 3-4 százalékos bővüléssel számolnak. A libaelőállítást a feldolgozók önmaguk szabályozzák. A fő árucsoport, a csirkefeldolgozás 1997-ben 183,9 ezer tonnáról 181,5 ezer tonnára esett vissza, így az idén akár 6-8 százalékos növekedés is elképzelhető. Csirkéből tavaly mintegy 70 ezer tonnát adtak el belföldön, 58 ezer tonnát pedig exportáltak. S jóllehet, a szakemberek az idén a kivitel 4 százalékos bővülését várják, ezt kétségessé teszi, hogy az EU-piacokon – a thaiföldi gazdasági válság következtében – robbanásszerűen megnőtt a csirkekínálat.
Az export bővítéséhez mindenesetre több pénz kell. (Ezt szolgálja elvileg a kilogrammonként 10 forintnyi többlettámogatás.) A belföldi fogyasztás alakulása egyelőre nem biztató, s az előrejelzések szerint éves szinten is csak 0,5 kilogrammal nő az összességében 23-24 kilogrammos honi átlagfogyasztás. Igaz, itt is javulhat a helyzet, ha sikerül visszaszorítani a feketegazdaságot. Mindenesetre az idei első félévre tervezett cégvásárlással a baromfipiacon vezető Hajdú-Bét Rt. idei termelése a tavalyi kétszeresére – 64 ezer tonnáról 138 ezerre – növekszik. A csoport exportja is látványosan bővül (a tervek szerint 31 ezer tonnáról 49 ezer tonnára), a belföldi értékesítésben pedig két és félszeres növekedést irányoztak elő (16 ezerről 39 ezer tonnára). A cégcsoport pénzügyi tervszámait nem sikerült megtudni, de jelzésértékű, hogy az árbevétel az 1996-os 24,7 milliárd forintról tavaly 33,2 milliárdra nőtt, míg a nettó eredmény 0,9 milliárdról 1,5 milliárdra javult.
Mivel a tartósítóipar termeltetési kapcsolatai az élelmiszer-gazdasági átlagnál gyengébbek, a termés ingadozása is erősebben érezteti hatását a felhozatalban és az árakban. Március elején már csak ezért sem lehet előre megbecsülni, milyen lesz a szezon. A bizonytalanság ellenére a piac 18-20 százalékát uraló Limpex Kereskedelmi és Fejlesztési Rt. – amelyet tavaly év végén vett meg a Kereskedelmi és Hitelbanktól a Magyar Fejlesztési Bank – a tavalyinál 4 milliárddal nagyobb, 26 milliárd forintos nettó árbevételre számít az idén. S mindezt az elmúlt évi 183 ezer tonnánál szerényebb, 177 ezer tonnás termeléssel. A vezetés – még nem jóváhagyatott – terveiben a tavalyi 9 milliárd forint értékű belpiaci eladás helyett 10 milliárdos, a 11 milliárd forintos export helyett pedig 15 milliárdos eladást irányoz elő. A cég illetékese szerint a kiszámíthatatlan exporttámogatás nem befolyásolja a termelés volumenét, ám az önköltség alakulására és az eredményességre már komoly hatással lesz.
A borgazdaságban reménykeltően indult az év, hiszen életbe lépett az új bortörvény és a módosított hegyközségi törvény – így immár kötelező a származási bizonyítvány kiváltása is, a pezsgő pedig bekerült a jövedéki termékek körébe. A jogi háttér változása mellett a borkommandó színrelépése is azt sejteti, hogy az 1,0-1,5 millió hektoliteresre becsült borhamisítás érdemben visszaszorulhat. A szakemberek szerint itthon és külföldön várhatóan nagyobb lesz a kereslete a 3,5-4,5 millió hektoliter szőlőből készített bornak. S ez – bár a termelésben érdemi bővülés nem várható – növekvő forgalmat jelenthet a gazdáknak. A bor- és pezsgőpiacon vezető, Henkell und Söhnlein tulajdonú Hungarovin-BB csoport a tavalyi bázishoz képest legfeljebb 3-5 százalékos termelésnövekedést tart elképzelhetőnek. (Tavaly 22 millió palack bort adott el a csoport, ennek felét exportálta; pezsgőből 21 millió palackkal érleltek, s ebből több mint 2 milliót az EU-ban, Kanadában és a Baltikumban értékesítettek.) Kiss László, a Hungarovin vezérigazgatója szerint az idén sem a belső, sem az exportpiacokon nem várható árrobbanás. Igaz, ha a hamis bor kiszorul a piacról, akkor megemelkedik a belső árszínvonal. Külföldön növekszik a vörös borok kereslete, s ez várhatóan az árakban is érvényesül. (A külpiacokon egyébként a magyar borok átlagosan 1,0 dollár körüli árat érnek palackonként, a Hungarovin termékei azonban 1,1 dollár felettit.)
Amint az a fentiekből is kitűnik, az idén az élelmiszeripart és az agrárágazatot a legjobb esetben is csak szerény – az agrártárca számításai szerint elég alapanyag esetén is legfeljebb 2-3 százalékos – termelésnövekedés jellemzi majd, míg a belföldi értékesítés jó esetben is csak 1 százalékkal, az export pedig 3-5 százalékkal lehet nagyobb a tavalyinál. A változás mértékének értékelésénél azonban nem szabad elfelejteni, hogy az adatgyűjtés sajátosságai miatt a valós és a statisztika által „érzékelt” folyamatok némileg eltérhetnek egymástól.
