Igyekeznek megkönnyíteni a már meglévő, illetve a meghódítandó kliensek dolgát az utóbbi egy-két évben mindinkább a lakossági piacra fókuszáló honi hitelintézetek. A számlájukról fizető ügyfeleknek átutalási, míg a pénzt kapóknak beszedési megbízási lehetőségeket kínálnak. Ennek során persze körültekintően mérlegelik, vajon az illető minek alapján dönt majd egyik vagy másik bank mellett. A fő szempont egyfelől nyilván a megbízási lehetőségek választéka, másfelől pedig az lehet, hogy mindez mennyibe kerül.
Ami az előbbit illeti, az ABN Amro (Magyar) Bank például – amely mellesleg a múlt év vége felé indította el nagy lakossági hadjáratát- külön felhívja a figyelmet arra, hogy nála az ügyfél hatféleképpen adhat fizetési megbízást: személyesen a bankfiókban; telefonon (a bankvonalon) keresztül; saját ATM-nél; idegen ATM-nél; POS terminállal rendelkező bankfiókban vagy kereskedőnél; s végül postán elküldött levélben.
A döntő momentum azonban általában mégiscsak a fizetési megbízások költsége. Más-más díjtételek járulnak a bankon belüli, illetve két bank közötti pénzmozgatásokhoz, továbbá az sem mindegy, hogy a megbízás eseti vagy rendszeres.(A belső átutalásokat – például az ügyfél egyik számlájáról a másikra – gyakran átvezetésnek is nevezik.) Forintszámláknál ezen feltételeket figyelembe véve gyakorlatilag már lehet is dönteni. Devizaszámlánál azonban eltérhetnek a kondíciók, ha a kimenő vagy beérkező összegek devizaneme más, mint a számláé. Visszatérve a forintszámlákra, a bankon belüli átutalások tekintetében a hitelintézetek általában nem számítanak fel jelentős díjakat. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a bankon belüli átvezetést az ügyfél saját számlái között kéri. Ilyenkor csak az Inter-Európa Bank és a Polgári Bank számol fel jutalékot: az előbbi 30 forintot tételenként, míg az utóbbi az átvezetendő összeg 0,125 százalékáért végzi el ezt a szolgáltatást. Ha a hitelintézeten belül a magánszemély például egy másik privát számlára kíván átutaltatni, az már több banknál külön költséget okoz. A legmagasabb jutalékot ez esetben pillanatnyilag az AEB számítja fel, 200 forint erejéig, míg a sorban az MKB a második, állandó átvezetésnél 50 forintos, esetinél 100 forintos tarifájával. Ugyanakkor a BankAustria-Creditanstaltnál, a Citibanknál, a Daewoo Banknál, a HypoBanknál, a K&H-nál és az OTP-nél ez a szolgáltatás is díjmenetes.
Két intézmény – például két bank – közötti átutalásoknál már más jutalékok érvényesek. Ezek mértékét a hitelintézetek tételenként számítják fel, amelynél vagy konkrét összeget adnak meg – általában 25 és 40 forint között -, vagy a szóban forgó pénzmennyiség bizonyos, többnyire 0,1 és 0,2 százalék közötti részét. Ez utóbbi esetben azonban meghatároznak egy minimum, s ritkábban egy maximum értéket is. A legtöbb helyen a két intézmény közötti átutalást megkülönböztetik aszerint, hogy az eseti vagy rendszeres, s e kategorizálás természetesen jelentkezik a jutalékok tekintetében is. A rendszeres átutalások között egyre több helyütt jelennek meg szolgáltatásként a közüzemi átutalások is.
Nem utolsó szempont persze, hogy az ügyfélnek nem kell odafigyelnie – egyebek mellett – a befizetési határidőkre (elég itt akár egy villanyszámla kiegyenlítésére gondolni). A Kereskedelmi és Hitelbanknál (K&H) a közműdíjak, telefon vagy éppen a biztosítások rendszeres fizetése elintézhető a számláról oly módon, hogy az ügyfél a szolgáltatói számla, esetleg csekk bemutatásával azok mindenkori kiegyenlítésére megbízást ad a hitelintézetnek. A K&H-nál a bankkal szerződő megbízásonként megadhatja azt a maximális összeget (limitet), amelynél nagyobb tartozást a hitelintézet nem egyenlíthet ki a számlájáról. Emellett az esetleg felmerülő átmeneti pénzhiány esetére kérheti a szolgáltatói díjszámlák kiegyenlítésére felhasználható 5 ezer forintos, áthidaló hitelkeretet is.
Az ügyfelek úgynevezett közüzemi megbízást persze csak azoknak a bankoknak adhatnak, amelyek a tartozás beszedésére jogosult vállalatokkal szerződtek. Ellenben – a Postabank tájékoztatása szerint – beszedési megbízást, azaz inkasszót, a lakossági folyószámlákkal szemben csak a közüzemi vállalatok nyújthatnak be, s csupán akkor, ha az ügyfélnek van arra vonatkozó közüzemi megbízása.
A Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) mindezeken kívül speciális, keretmegbízásra épülő utalásokat is teljesít. E szolgáltatás igénybevétele elsősorban azokban az esetekben ajánlott, amikor az ügyfél ugyanazon „címzettnek” többször, de változó összegekben szeretne átutaltatni. A fiókokban a kliensnek elég a keretmegbízásban megadni az átutalás alapadatait, majd a későbbiekben akár a fiókban, akár telefonon (Telebankon) keresztül – „aktivizálhatja” azokat, az összeg és az átutalás dátumának meghatározásával. Megbízások mindazonáltal nem csak egyszerű átutalásra és beszedésre adhatók, hanem többek között – készpénz ki- és befizetésére, csekkbeváltásra, utazási csekkek azonnali jóváírására vagy akár a bankók, értékpapírok, okmányok, s egyéb személyes tárgyak (például ékszerek) őrzésére is. Ez utóbbi lehetőségét a hitelintézeteknél többnyire széf- vagy trezorszolgáltatásnak hívják.
A magánszemélyek által igénybe vehető trezorokat általában méret vagy értékhatár szerint kategorizálják, ugyanakkor van olyan hitelintézet is – például a K&H -, ahol szinte fiókonként eltérőek ezek a kondíciók. Hasonlóan, az őrzött értékekre vállalt kezesség, garancia mértéke tekintetében is fölöttébb különböznek az egyes bankok vállalásai. A legutóbbi tekintetében a vállalt kezesség mértékének tipikus felső határa 250 ezer forint. Ettől néhol azért eltérnek: így az ING Bank például 2 millió forintban jelöli meg a maximális összeghatárt (lásd táblázatunkat).
A hazai bankszektor lakossági ügyfelekért indított, s ma is dúló harcában, éppen a praktikus és elérhető árú szolgáltatások érdekében, egyre több újítás jelenik meg a piacon. A telefonos ügyintézés mellett azonban – elsősorban az Internet terjedésével – várhatóan mind nagyobb hangsúly helyeződik majd a számítógépes banki kapcsolattartásra is.
