Tartani kívánja magát az új kormány is ahhoz az alapelvhez, hogy csakis ésszerű mértékben kér átmeneti felmentést az EU-jogszabályok teljes átvétele és alkalmazása alól; azokban az esetekben tehát, amikor a magyar gazdaság érdekei azt egyértelműen indokolják. Az eddig egyeztetett és lezárt témakörökben (lásd a táblázatot) hazánk három esetben kért türelmi időt és két problémát jelzett.
Martonyi János külügyminiszter a kért könnyítések közül igazán fajsúlyosnak a gyógyszertermékek kiegészítő oltalmának halasztott bevezetését ítéli. Az uniós szabályok szerint az eredeti (originális) gyógyszerek szabadalmi védettségének idejét 5 évvel fel kellene emelni; e kötelezettség alól próbál hazánk 5 évre felmentést kérni. A kiegészítő oltalom miatt ugyanis a magyar gyógyszergyártók csak később kezdhetnék borsos licencdíj megfizetése nélkül előállítani a külföldi gyógyszereket. A fogyasztóknak is mélyebben a zsebükbe kellene nyúlniuk, s az ártámogatás még jobban megterhelné az egészségbiztosító kasszáját.
Kevésbé tűnik rágós falatnak, hogy a fogyasztóvédelemben a termékfelelősség küszöbértéke különbözik a közösségétől. Nálunk az értékhatár 10 ezer forint, vagyis 42 ecu – e fölött követelhetnek kártérítést a megkárosított fogyasztók -, míg az EU-ban 500 ecu az értékhatár. A szigorúbb honi szabályozás – mutatott rá Gottfried Péter, az integrációs államtitkárság vezetője – jól indokolható a hazai jövedelmi viszonyokkal, s egyértelműen a fogyasztók érdekét szolgálja. Az átállásra ugyancsak 5 éves türelmi időt kér a kormány.
A budapesti „munkahipotézis” szerint hazánk 2002. január elsején válhatna az unió tagjává; e feltételezett időponthoz képest csak egy évvel később tudná végrehajtani a távközlés teljes liberalizálását. Ennek oka, hogy 5 körzetben a Matáv 2002. május elsejéig kizárólagos jogokat élvez, 13 helyi telefontársaság által ellátott körzetben pedig azon év novemberéig érvényesek a koncessziós szerződések.
A tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontokról készült jegyzék problémaként jelöli meg a magyar és az EU-védjegyek közötti esetleges ellentmondást. Tisztázni kell ugyanis, mi a teendő, ha egy itteni védjegyet egy hasonló közösséginél már korábban bejegyeztek. A másik gond, hogy 2002 júliusában lejár az Európai Szén- és Acélközösséget megalapító szerződés; mivel hat hónapra nem lenne értelme csatlakozni egy kifutóban lévő megállapodáshoz, a magyar kormány ez alól is felmentést kér.
A Brüsszelben átadott csomagban még nem szerepelhetett, hogy az EU-belépést követően Magyarország néhány évig még érvényesíteni szeretné az importkorlátozást a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) nem tag „harmadik országokból” származó acéltermékekre. A külgazdasági fejezet joganyagának átvizsgálására ugyanis két nappal az álláspontok átnyújtását követően került sor. Az EU-nak a harmadik országokkal kötött acélkereskedelmi megállapodásai 2001 végén lejárnak. Egyelőre nem tudni, vajon a közösség fenntartja-e a jelenleg érvényes megszorításokat, Budapest viszont jelezte, hogy ipara védelmében belépését követően néhány évig valószínűleg érvényesíteni szeretné a kvótákat. A magyar textil- és ruházati ipar ugyanakkor átmenetileg mindenképpen előnyt húzhat a csatlakozásból, mivel e területen az EU-szabályok szigorúbbak az itthoniaknál. Magyarország csak azokkal az országokkal szemben léptetett életbe korlátozásokat, amelyek nem tagjai a WTO-nak, az EU-tagságát követően viszont érvényesítenie kell a közösségi előírásokat, s így a honi textilipar átmenetileg, 2005-ig erősebb védelmet kaphat.
A szakértői egyeztetéseken elvégzett joganyag-vizsgálatnál jó néhány témában kiderült, hogy változtatni kell az itteni szabályozáson, a belépés feltételezett időpontjáig azonban erre van esély. A kulturális és audiovizuális fejezetnél például a reklámok és a tele-shopping, valamint a joghatóság meghatározása tartoznak a módosításra szoruló szabályozások közé. Az utóbbinál meg kell állapítani, hogy a határokon túlra sugárzó műsorszolgáltatókkal szemben mely állam hatóságai járhatnak el. Igazodni kell a közösségi előírásokhoz a közérdeklődésre számot tartó televíziós közvetítéseknél is, ahol az EU – a nemzeti labdarúgó-bajnokságok közvetítésének kivételével – nem engedi, hogy egy tévétársaság kizárólagos jogot szerezzen valamely sportesemény (közte például az olimpiai játékok vagy a labdarúgó-világbajnokságok) közvetítésére.
Tanulságos volt a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek átvilágítása is, bár ezekkel kapcsolatban mindenekelőtt ajánlásokat és nem kötelező jogszabályokat fogalmaz meg az unió. Átmeneti könnyítésekre nincs tehát szükség, a vállalkozásbarát környezet megteremtésében azonban még bőven akad feladat. Ezek között említik a szakemberek, hogy kedvező legyen a tulajdonváltáskor fizetendő illeték, s ide sorolják a beruházási támogatások konstrukciójának meghatározását és az adminisztrációs terhek enyhítését is. Kicsit általánosabban: átlátható, egyszerű és tartós szabályokra van szükség.
A 2001. év végéig szóló jogharmonizációs programot a kormány a tervek szerint e heti ülésén véglegesíti, és felülvizsgálja a csatlakozás előkészítésének nemzeti programját. Az érdemi tárgyalásokon, a minden bizonnyal kemény alkudozásban derül majd csak ki, mennyire sikerül érvényesíteni a magyar érdekeket, összhangba hozni az elképzeléseket a közösségi platformmal. Ráadásul az árvilágításban csupán ezután következnek a rázósabb részek: mindenekelőtt a mezőgazdaság (amelyre eleve több fordulót szánnak); a környezetvédelem és a közlekedés, ahol az uniós szabályok azonnali alkalmazása meghaladná a magyar gazdaság teherbíró képességét; a tőke szabad áramlása (itt lesz majd szó a termőföld tulajdonlásáról).
A joganyag összevetésének lezárását követően, a jövő év második felében alapvetően befolyásolhatja a csatlakozási folyamatot, hogy az EU képes-e dűlőre jutni a közös mezőgazdasági politika, a felzárkóztatást segítő strukturális alapok és az intézmények reformjának ügyében.
