Éppen csak megkezdődött a tervezet társadalmi vitája, s máris kiderült: a vállalatok nem a környezetterhelési díj létjogosultságát kérdőjelezik meg, hanem a tétel nagyságát. E díj ugyanis az egyes vállalatok jelenlegi éves környezetvédelmi bírságának akár többszöröse is lehet, mivel azt nem a napjainkban is működő bírságolási elv szerint szednék (most csak a határérték feletti szennyezés után kell a bírságot fizetni), hanem a kibocsátott szennyezés minden egysége után. Az intézmény célja a levegő, a víz és a talaj, mint környezeti elemek minőségének javítása. A bevezetés amúgy fokozatos lenne: az 5 éves (a tervek szerint januártól kezdődő) bevezető időszakban évenként a 2003-ban fizetendő díjnak, mint végső értéknek csak bizonyos százalékát kell fizetni. Az előkészítők úgy vélik, hogy a bevezetési idő elegendő lesz a vállalatoknak arra, hogy meghozzák környezetvédelmi stratégiai döntéseiket, és a beruházásaikkal csökkentsék a káros kibocsátást. Tény, hogy amíg az elavult technológiával működő, s így erősen környezetszennyező vállalatok nem végeznek környezetvédelmi invesztíciókat, addig jelentősen megnőnek a kiadásaik – mondta Csoknyai Istvánné, a környezetvédelmi tárca főtanácsosa a legnagyobb tételt jelentő levegőterhelési díjjal kapcsolatban. A számítások szerint ez várhatóan a vállalatok költségvetésének átlag 1 százalékát teszi majd ki. Bevezetése azt is szolgálná, hogy a termelés a kevésbé szennyező ágazatokba helyeződjön át.
A Központi Környezetvédelmi Alapot (KKA) gazdagító díjtervezetben egyébként számos könnyítő rendelkezés is szerepel. A kibocsátást csökkentő környezetvédelmi invesztíció esetén a vállalkozó a díj 80 százalékát visszatarthatja a beruházás időszakára, de maximum 5 évig, amennyiben a fejlesztésre fordítja a pénzt. (A fennmaradó 20 százalékot azonban ebben az esetben is be kell fizetnie.) A KKA rendszere szerint efféle beruházás támogatására is lehet pályázni, a beruházási költség maximum 70 százalékáig. A főtanácsos kifejtette: a nemzetgazdasági ágazatok levegőterhelési díj formájában az alacsonyabb összeget jelentő „A” variáns szerint az ágazati GDP 0,23 százalékát, a magasabb díjat jelentő „B” verzió esetében pedig 0,39 százalékát fizetik majd ki a teljes díjtétel bevezetésekor, 2003-ban. A legmagasabb összeget, amely 3,93 és 7,42 százalék közötti lesz, a villamosenergia-termelésben, a gázhő-előállításban és vízellátásban érdekelt vállalatok róják majd le. Nem elhanyagolható azonban a bányászat 2,00-3,91 százalékos tétele sem.
A környezetterhelési díj jelentősen megnövelheti viszont az egyes alágazatok által fizetett adót: a villamos energia szektor esetében a 30-57 százalékot is elérheti ez a többlet. A gazdálkodók egészére nézve pedig 1,78-3,00 százalékot tenne ki a pluszadó-befizetés. A szaktárca hatásvizsgálati tanulmánya elismeri: a veszteséges ágazatok esetében a díj tovább növeli a deficitet. Az elemzés az átlagos eredményesség-romlást (amely elsősorban az élelmiszeriparban, a kohászatban, és fémfeldolgozásban jelentkezik majd) 4,16-8,70 százalékra teszi.
A szóban forgó díj bevezetése hat a fogyasztói árakra is: az előterjesztők 0,3-0,5 százalékos infláció-növekedéssel számolnak. Ezen belül a talajterhelési díj nagy része közvetlenül csökkenti a lakosság életszínvonalát. A számítások szerint 2002-ben e címen a lakosság 18 milliárd forintot fizet majd, ami a háztartási fogyasztások 0,73 százalékával lesz egyenlő.
A megugró kiadásokat a fogyasztók fogják megfizetni, a villamos energia árában – mondta a Figyelőnek Győrei János, a Dunamenti Erőmű üzemviteli és kereskedelmi igazgatója. E kör érdekét szolgálná viszont az, ha a díjat fokozatosan vezetnék be, úgy, hogy figyelembe vennék az egyes erőművi blokkok várható leállítási ütemét, és a tüzelőanyag szerkezetében bekövetkező változásokat is. Így az árak nem egyszerre ugranának meg.
Annak ellenére, hogy a bevezetendő díj a környezetvédelmi beruházásokat hivatott ösztönözni, az ellenkezőjét érheti el, mert kifizetése a beruházásoktól von el forrásokat – állította Hári László, a Dunaferr Rt. környezetvédelmi főmunkatársa. E cég például a jelenlegi évi 5-10 millió forintos bírság helyett 1 milliárd forintot lenne kénytelen kifizetni, miközben éves környezetvédelmi beruházásai is elvisznek félmilliárd forintot. A Dunaferr számára csak a vállalat teherbírásával arányos díjfizetés lenne elfogadható.
A legnagyobb probléma az, hogy eddig még nem mérték fel, milyen hatással lesz a díj a magyar vállalatok versenyképességére mondta Feke Nagyné Török Judit, a BorsodChem környezetvédelmi főosztályvezetője. Véleménye szerint ugyanis az új intézmény rontaná ezek versenyképességét, amely egyébként napjainkra stabilizálódott a nemzetközi cégekkel szemben. Bizonyos vállalatok még ennél is rosszabbul járhatnak. Tardy Pál, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés műszaki igazgatóhelyettese szerint a válságövezetben levő cégek, amelyek a tb-t és az adót is nehezen fizetik, tönkremehetnek a környezetterhelési díj adta pluszköltség miatt. A teljes vaskohászat efféle terhe például az eddigi évi 20 millió forintos bírságról 2,5 milliárdra nőne.
Mintavétel. Minden egység után fizetni kell
