Sokakat meglepett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnapi bejelentése, hogy a következő években 1700 milliárd forinttal mérséklik a költségvetési kiadásokat. A részletekről – szokás szerint – egyelőre semmit nem lehet tudni. Mindez csak október végén, a költségvetési törvény benyújtásakor derül ki.
Varga Lajos vagy Bokros Mihály?
A sajtóban a Bokros-csomaggal vontak párhuzamot, mondván, hogy a Fidesz most ugyanarra készül, mint ami ellen korábban tiltakozott. Ez politikailag helytálló, gazdaságilag azonban vannak különbségek a két csomag között. A Bokros-csomag adóemelésekkel is járt, például bevezették a tandíjat, a vámpótlékot. Leértékelték a forintot, minek következtében elszabadult az infláció, és a fizetések kevesebbet értek. Mértékében a kiigazítás is kisebb volt, mint a mostani 1700 milliárd forint. A Bokros-csomag ugyanakkor elérte célját, mert az életszínvonal általános csökkentése árán segített Magyarországot növekedési pályára állítani 1996-tól.
A Varga-csomag ugyanúgy a kiadáscsökkentésre helyezi a hangsúlyt, és bár a részletekről nem tudni semmit, valószínűleg ugyanúgy munkahelyek szűnhetnek meg a központi közigazgatásban, egészségügyben, mint a Bokros-csomag idején. Ám a lakosság egészének életszínvonalát biztosan nem fogják csökkenteni adóemeléssel. A forint leértékelése – és így az amúgy nagyon alacsony infláció felpörgetése – ebben az összefüggésben egyelőre nem merült fel elemzők körében.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Orbánék egyszer már megpróbálták
Érdekesebb az összehasonlítás a második Orbán-kormány törekvéseivel. A kormány 2011-ben egyszer már nekifutott az állami kiadások lefaragásának, amely egyértelműen nem érte el a kívánt célját. A Széll Kálmán terv három éve alatt nem csökkent érdemben az államháztartási hiány, és az állam ugyanúgy többet költ a kelleténél magára, mint korábban. Sőt, a központi közigazgatás létszáma, fenntartási költsége jelentősen emelkedett is 2010-hez képest.
Miért van szükség az állami kiadások csökkentésére?
A kiadáscsökkentésnek az a célja, hogy az állam spóroljon, és kevesebb legyen a folyó kiadása. Így mérsékelhetjük az ország versenyhátrányát, amit a magas állami újraelosztás jelent. Ha ugyanis indokolatlanul sokat költünk központi bürokráciára, egészségügyre, nyugdíjakra akkor máshonnan fog hiányozni ez a pénz. A sikeres országokban GDP-arányosan 30-40 százalékos az újraelosztás, de még a régió országaiban is inkább csak 40 százalék körüli. Nálunk az újraelosztás 50 százalékos, ezt akarják levinni 45 százalékra. Másodlagos cél az is, hogy csökkentsük az államháztartás hiányát, amely akadályozza a gazdasági növekedést.
Mire megy el az állam pénze?
A Portfolió szerint a magyar állam a régióhoz képest többet költ általános közösségi szolgáltatásokra, gazdasági kapcsolatokra és jóléti kiadásokra. Azaz saját maga fenntartására, minisztériumaira, államhatalmi szerveire, központi, regionális és helyi hatóságaira vagy éppen köztestületeire, különféle kulturális, tudományos, egészségügyi intézeteire.
Másodikként indokolatlanul sokat költ az állam a saját működésével kapcsolatos gazdasági háttértevékenységre, közigazgatási alapnyilvántartásokra, humánerő-gazdálkodásra. A harmadik nagy költési terület a jóléti kiadások, amiken elsősorban az egészségügyet, oktatást, szociális ellátásokat, társadalombiztosítást, nyugdíjakat kell érteni.
Bár a részletek nem ismertek, az ellenzék szerint az Orbán-kormány újra be akarja vezetni a tandíjat. “Ha igaz a terv, akkor az csak drasztikus nyugdíjcsökkentéssel, fizetőssé tett oktatással és egészségüggyel képzelhető el” – mondta Karácsony Gergely a Párbeszéd Magyarországért társelnöke mai sajtótájékoztatóján.
Kiket érinthet a Varga-csomag?
A Varga-féle kiadáscsökkentés politikailag kevésbé kockázatos lépés, mint az adóemelés, mert közvetlenül nem érinti az emberek pénztárcáját, életszínvonalát mint például a Bokros-csomag. A piacok is szeretik, hiszen nekik sem kell a zsebükbe nyúlniuk, és kifejezetten tetszik nekik az állami bürokrácia ésszerűsítése. A kiadáscsökkentés ugyanakkor nagyon súlyos érdeksérelemmel jár azok részéről, akik az államtól kapják a fizetésüket, illetve valamilyen hatalommal rendelkeznek az államigazgatásban (pl. hivatalvezetők). Hiszen a legnagyobb kiadási tételt az állami hivatalnokok bére és a hatóságok, intézmények fenntartása jelenti.
Fotó: MTI/Európai Parlament/Fred Marvaux
Elemzők szerint az állam karcsúsítását az állami bürokrácián és szociális területen lehetne leginkább végrehajtani. Ezt támasztják alá a hvg.hu forrásai is, akik szerint a kormány a választások után szinte minden, még megmaradt helyi szintű hivatali önállóságot megszüntet, jogköröket fog elvonni és összevonni, háttérintézmények, hatóságok szűnhetnek meg. A források szerint olyan mértékű lesz a közigazgatás átalakítása, hogy “szinte csak a NAV őrizheti meg maradék önállóságát”. Mindez nem sok jót vetít előre a közszolgák részére.
