Az önkormányzati szektor eladósodásának ténye megkérdőjelezhetetlen, ám az egyes önkormányzatok eladósodottsági szintje jelentősen különbözik egymástól – áll a PwC tanulmányában, amelyet 2010 tavaszán készített a könyvvizsgáló-tanácsadó cég.
Az eladósodásához összetett okok vezettek, amelyek közül a legjelentősebb, hogy a kormányzat – az államháztartási hiány csökkentésének kényszere miatt – több közszolgáltatási feladatot is az önkormányzatok hatáskörébe delegált, az ehhez szükséges források biztosítása nélkül. A normatív állami támogatások összege 2005 óta folyamatosan csökken.
Ellenőrzés nélkül
A törvényi szabályozás lehetővé tette a nagy mennyiségű kötvénykibocsátást az önkormányzatok számára, azonban mindez központi felügyeleti szerv közreműködése nélkül történt. Nem működött egységes nyilvántartási rendszer sem, amely átláthatóvá tette volna a kibocsátásokat. Ennek következtében két év alatt közel hússzorosára emelkedett a kötvényállomány.
A kibocsátott kötvények 88%-a devizaalapú, amely további kockázatot jelent. Az új forráspolitikának köszönhetően az önkormányzatok hosszútávon adósodtak el, a kötött kamat- és tőketörlesztések pedig 4 év alatt megváltoztatták az önkormányzati kiadások szerkezetét.
Utánuk a vízözön
A kötvények 92%-át 2007-ben és 2008-ban bocsátották ki 3, 4 és 5 éves türelmi idővel. A visszafizetések 2010 utolsó negyedévétől ugranak meg és 2012-ben, illetve 2013-ban tetőznek majd. A kötvények (hitelek) aránya a szektor teljes bevételéhez viszonyítottan nem mondható kiugró mértékűnek. Ugyanakkor ez csak makró szinten igaz. A teljes kibocsátott kötvény állomány körülbelül 280-300 településre koncentrálódik.
A gyakran emlegetett önkormányzati bedőlések veszélye valószínűleg nem hirtelen és – részben a törlesztési moratóriumok időbeli eltérése miatt – nem egyszerre következne be. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy fizetésképtelenség miatti eljárások nem feltétlenül tíz- vagy százmilliós hátralékok esetén, hanem már jóval kisebb kintlévőségek esetében is indulhatnak.
