Gazdaság

Csehország is donorország lett

A Világbank elnöke egy keddi pénzügyi konferencián hivatalosan donorországgá nyilvánítja Csehországot, ami azt jelenti, hogy ezentúl a nem a világbanki pénzügyi támogatások felvevőországaként szerepel, hanem maga is ténylegesen adományozó.

Csehszlovákia annak idején még egyike volt a Világbank alapítóinak, de a szocializmus alatt az ötvenes években kilépett a szervezetből. Újra a kilencvenes években lépett be, még a cseh–szlovák szétválás előtt. A Világbank egy nemrégiben kiadott terjedelmes tanulmánya a kelet-európai térség legvirágzóbb országainak – amelyek között megnevezi Csehországot, Magyarországot és Szlovéniát is – azokat tartja, amelyeknek sikerült módot találniuk arra, hogy a nemzetközi kereskedelem növekedését egy gyorsabb hazai gazdasági növekedésbe vigyék át.

Ezek az országok a Világbank szerint olyan belföldi szerkezeti és intézményi reformokat is végrehajtottak, amelyek egyúttal nemzetközi kereskedelmüket is serkentik. Ezek a reformok olyanok, amelyek elősegítik a vállalatok közötti versenyt, a világos irányítást, a szolgáltatási ágazat liberalizálását, továbbá fejlesztik a kereskedelmet megkönnyítő infrastruktúrát, vonzzák a közvetlen külföldi beruházásokat és a piaci körülmények változásainak megfelelően változtatnak a munkaerő és egyéb források kínálatán.

A tanulmány szerint ezen hazai reformok megvalósulását segítették az elsősorban a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, megállapodásokat magukban foglaló kereskedelmi kapcsolatok is. De ez a másik irányban is érvényesül: a maguk piaci reformjait legsikeresebben végrehajtó (kelet-európai) országok voltak azok, amelyek a leghatékonyabban tudtak integrálódni a világpiacba. Dióhéjban, az átmeneti időszak alatti növekedés egy kölcsönösen egymást erősítő kétoldalú hatás eredményeként valósult meg a nemzetközi integráció és a hazai szerkezeti reformok között.

Az átmeneti időszak elején a térség legtöbb állama a képzetlen munkaerő intenzív exportjára épített, párosítva a vásárló által irányított termelési láncok működtetésével, elsősorban a ruházati és bútoriparban. Aztán a növekvő bérek arra ösztönözték ezeket az országokat, hogy a képzettmunkaerő- és tőkeintenzív exportra váltsanak, amelyet már a termelő irányította hálózatok jellemeztek, felölelve a járműgyártási és információtechnológiai iparágakat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik