Sok sebből

Nem egyszerűen alulfinanszírozott a jelenlegi rendszer, hanem finanszírozhatatlan – írják le egybehangzóan az egészségügyi közgazdászok a szektor állapotát. A kórképben tehát egyetértenek a konzulensek. A terápiás módról azonban nemhogy a pártok, de még az ágazat szakértői között sem alakult ki konszenzus. Nincs egységes válasz például arra, hogy a szektort vajon egészségiparnak kell tekinteni, amelyben érvényesüljenek versenyképességi és profitérdekek, vagy maradjon a közfinanszírozás, az állami szolgáltatás dominanciája. A szakközgazdászok és egészségügyi teoretikusok abban azonban egyetértenek, hogy nem halogatható tovább a szerkezeti, működtetési és finanszírozási reform, s azokat párhuzamosan, egy időben kell végrehajtani.

Parlamenti ütköző Lapunk most induló, Parlamenti ütköző című sorozatában a választásokig tartó időszakban különböző kulcsfontosságú témákban szembesítjük a szakértői elvárásokat a parlamenti pártok programjaival. Az egyes kérdéskörökben függetlennek ismert, a pártprogramok írásában lehetőleg részt nem vállaló szakembereket is megkeresünk. A magyar helyzet tükre viszont, hogy ők többnyire névtelenek szeretnének maradni.

MI A CÉL? A hogyanról azonban mindaddig nem lehet dönteni, amíg nincs válasz arra, mi az egészségügyi reform célja. Az, hogy a romló államháztartási egyensúly helyreállítása végett csökkenjenek az egészségügyi célú közkiadások? Vagy az, hogy hatékonyabb járó- és fekvőbeteg-ellátást működtessen az állam? Avagy az legyen a cél, hogy az egészségnyereség (azaz az emberek egészségben eltöltött ideje) növekedjen? Mert ha igen, akkor a népegészségügyre, a betegségmegelőző és szűrőprogramokra kell a források tetemes hányadát költeni.

Ágazati elemzők szerint az átalakításnál a költségvetési realitásokból kell kiindulni, egy betegségmegelőzés-szempontú reformot kell végrehajtani, ám közben fejleszteni szükséges a gyógyító ellátást is. Tőkebevonás nélkül ez nem képzelhető el. Ám ahhoz, hogy a szektor vonzó legyen a működő tőke számára, kiszámítható piaci viszonyokat kell teremteni. Ma ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem valódi biztosítóként működik, hanem állami kifizető, pénzelosztó szervként. Ráadásul a feltételeket nem előre szabja meg, hanem visszamenőlegesen három hónapra fizet. „Ilyen viszonyokra nem lehet üzleti tervet alapozni” – világította meg a tőke távolmaradásának okát a Figyelő által megkérdezett egyik egészségügyi elemző. A nagyléptékű átalakításhoz a mindenkori kormányzat az uniós büdzséből tud pluszforrásokat szerezni (Magyarország 2007 és 2013 között összesen 24,6 milliárd euró támogatást kaphat). Szükség is lesz rá, mert a hazai egészségügyi infrastruktúra uniós átlagra történő fejlesztéséhez több ezermilliárd forintra lenne szükség, ám egészségügyi célú közkiadásra az ezredforduló óta évente körülbelül 900-1100 milliárd forint jut.

Gógl Árpád, Fidesz: Az egészség érték, nem pedig áru, meg kell őrizni az állam szolgáltató dominanciáját.

VERSENYHELYZET. Egészségügyi szakértői elemzés áll a parlamenti pártoknak az ágazatra vonatkozó programjai mögött is, s még az útirányok kijelölése is nagyjából azonos módon történt. A vízválasztó az, mennyire kívánják piackonformmá tenni a szektort, mekkora teret engednek a versenynek, a magántőkének, s az ellátások terén mennyire engedik érvényesülni a szolidaritás és a közfinanszírozás elvét. A tb-járulék 10 százalékos csökkentésére – ezt a minap ígérte be Orbán Viktor – a Fidesz reményei szerint az új munkahelyek teremtéséből befolyó adók és járulékok nyújtanának fedezetet. Alapvető különbség a jobb- és a baloldal között, hogy míg a Fidesz és az MDF (bár hangsúlyozzák különállásukat) a jelenleginél lényegesen nagyobb költségvetési forrást juttatnának az ágazatnak – ám azt még nem jelölték meg, hogy mely szektorok rovására, – addig az MSZP és az SZDSZ a jelenleg rendelkezésre álló forrásokat csoportosítaná át, s különböző mértékben – a liberálisok teljes mellszélességgel, a szocialisták óvatosabban – beengednék a működő tőkét. Az SZDSZ szélesre tárná a kaput, mert mint szakértője, Molnár Lajos, a MÁV Kórház főigazgatója, a Liberális Egészségügyi Tanács elnöke a Figyelőnek érvelt, nincs idő várni arra, hogy az állam majd évtizedekig fejlesztgeti a rendszert.

Molnár Lajos, SZDSZ: Szélesre kell tárni a kaput a magántőke előtt, nincs idő az államra várni.

Az ágazat reformjának alfája és ómegája a többbiztosítós modell bevezetése. Az, hogy ne a beteg versenyezzen az egészségügy kegyeiért, hanem a biztosítók, intézmények a biztosítottakért. A verseny kényszerítené ki aztán azt a minőségi, színvonalbeli emelkedést, amire évtizedek óta vár a társadalom: tulajdonosok és szolgáltatók, orvosok és egészségügyi alkalmazottak, s legfőképpen a betegek.

A szabad demokrata koncepció megtiltja a biztosítóknak, hogy szelektáljanak a biztosítottak között jövedelemnagyság és egészségi állapot szerint. Mindenkit be kellene fogadniuk, aki jelentkezik. A piaci szereplők között kiegyenlítő kassza működne, s súlyozva, a biztosítotti kör korösszetétele és egészségi állapota szerint illetné meg őket a normatíva. Nyereségük nem az alapbiztosításból származna, hanem abból, hogy kiegészítő magánbiztosítási csomagokat (extra szolgáltatásokat) kínálnának ügyfeleiknek. Az SZDSZ koncepciójának lényeges eleme, hogy kiegészítő biztosításokat csak azok a piaci szereplők kínálhatnak, amelyek részt vesznek az alapbiztosításban. Molnár Lajos úgy véli, a garantált tartalmú magánbiztosítási rendszer alkalmas csak a hálapénz megszüntetésére. A verseny természetes módon szabályozná a minőséget is, hiszen ha valaki elégedetlen a szolgáltatással, otthagyhatná a biztosítót, s átszerződhetne a konkurenciához.

Kökény Mihály, MSZP: Piacosítani kell az OEP működését, de a magántőkét nem szabad beengedni az ágazatba.

SZIGOR. Kökény Mihály, a Medgyessy-kabinet volt egészségügyi minisztere lapunknak nyilatkozva ellenben úgy ítélte meg, a több alapbiztosítós rendszer elviselhetetlenül nagy kockázatot hordozna magában, mert az üzleti szereplők – a leggondosabb, garanciákkal körbebástyázott szabályozás mellett is – a kisebb betegségkockázatú magasabb jövedelműeket igyekeznék magukhoz vonzani, míg a lakosság túlnyomó többsége az állami rendszerben maradna. Ezért az MSZP a jelenlegi biztosítást szedné ráncba, az OEP működését helyezné piaci alapokra. A magántőkét továbbra sem engedné be az alapbiztosításba. Magyarország kórháztérképét is újrarajzolná az MSZP – ahogy azt a szakértők is javasolják -, ebben a főszerep a régióké, pontosabban a regionális egészségügyi tanácsoké lenne. „Vállalni kell azt a felelősséget, hogy kimondjuk, mire van szükség egy térségben és mire nincs, az új struktúrát pedig nem feltétlenül a szakmai kínálatra vagy a szokásjogra alapozva kell kialakítani” – hangsúlyozta Kökény.

KÓRHÁZI LOBBI. A legkeményebb konkurenciaharcra a fővárosban lehet számítani, ahol mindegyik kórház a maga lobbierejét latba vetve küzd a fennmaradásért. Magyarországon 20-50 kilométerenként található fekvőbeteg-ellátó intézmény, amelyeket azonban képtelenség a végtelenségig finanszírozni. A regionális egészségügyi tanácsok feladata lenne a szocialisták szerint, hogy felmérjék, az egyes régiók lakosságának megbetegedési mutatói milyen intézményi struktúrát igényelnek. A szabad demokraták ellenben úgy vélik, lehetetlenség felülről végrehajtani a szerkezeti átalakítást. Molnár Lajos úgy gondolja, a biztosítók versenye indukálná a szerkezetváltást is. „Ha nagy az igény daganatos betegségeket kezelő orvosokra, a biztosító megtalálja és megfizeti őket, vagy támogatja adott térségben a kiképzésüket és alkalmazásukat” – hoz fel konkrét működtetési példát Molnár.

A Fidesz egészen a közelmúltig titokban tartotta egészségügyi programját, részletek csupán a pártelnök kampánybeszédeiből és a volt fideszes miniszterek sajtóközleményeiből hámozhatók ki. (Lapunk többszöri megkeresésére sem ismertette a vezető ellenzéki párt a programját. Kövér László szekszárdi kampánybeszédében azzal érvelt, nem szeretnék azt a hibát elkövetni, hogy „Gyurcsány Ferenc arcátlanságához szolgáltassanak muníciót, merthogy a jelenlegi kormányfő bármit képes magáévá tenni, lízingelni.”)

Szakértői álláspontok • A költségvetési realitásokból kiinduló szerkezeti, működtetési, finanszírozási reformra egyidejűleg van szükség. • A fejlesztés nem képzelhető el ma-gántőke bevonása nélkül. • Elengedhetetlen a biztosítási reform. • A reform célja a betegségmegelőzés-központú egészség-ügy megteremtése. • Elengedhetetlen a szocializmusból örökölt „kórháztúl-súlyos” rendszer átszabása. • Finanszírozási reform: egyszerűbb, fix finanszírozású, takarékosságra ösztönző rendszer bevezetésére van szükség. • A szolgáltatások igénybevétele és a járulékfizetés között direkt kapcsolatot kell teremteni.

Orbán Viktor múlt héten Pécsett beszélt először arról, milyen egészségügyet képzel el a pártja. A tulajdonosi jogok átruházását is magában foglaló kórház-privatizációt ellenzi, mint ahogy azt is, hogy a patikák idegen kézbe kerüljenek. Megszólalt Gógl Árpád, az Orbán-kormány első egészségügyi minisztere is, határozottan leszögezve: az egészség érték, nem pedig áru. Az egészség területe pedig nem piac, hanem szolgálat, ezért meg kell őrizni az állam szolgáltató dominanciáját.

KONSZENZUSIGÉNY. Hasonló álláspontot képvisel az MDF is, amelynek programját Csáky András ismertette lapunkkal. Ő egyedül mondta ki a politikusok közül: társadalmi-politikai konszenzus szükséges az ágazat átalakításához. A jelenlegi bajok ugyanis abból származnak, hogy az 1990-es évek közepén felborult a politikai konszenzus, s a mindenkori kormányok kapkodón, fiskális szempontoknak alárendelten „tűzoltást” folytattak. Csáky szerint olyan nagy volumenű változtatás előtt áll a magyar egészségügy – a kórházbezárások, átszervezések, az egyéni járulékszámla bevezetésével, s azzal, hogy a szolgáltatások csak járulékfizetés ellenében vehetők igénybe -, amelyet nem szabad társadalmi felvilágosító kampány nélkül bevezetni.

Egyetértés mutatkozik viszont a pártok között abban, hogy a jelenlegi forrásból nem biztosítható mindenkinek teljes körű szolgáltatás. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés mögött járulékfizetésnek kell állnia. A tízmilliós lakosságból mindössze 3,7-3,8 millió a járulékfizető, s a szakértők 500-600 ezerre teszik a „potyautasok” számát, akiknek a törvény szerint fizetniük kellene közterheket, de elcsalják azt.

A pártprogramok sarokpontjai MSZP 1. Biztosítási reform, de továbbra is OEP maradna az egyetlen szereplő. 2. Hárompilléres biztosítás bevezetése: az alapszolgáltatás állampolgári jogon jár, a második szint a járulékfizetőket illeti meg; a harmadik szinten, az extra szolgáltatások terén jelenhetnek meg a magánbiztosítók. 3. Magánosítás folytatása kontrollált és transzparens, fejlesztési célú tőkebevonással. 4. Folytatódik a 21 lépés végrehajtása, így a sürgősségi ellátás fejlesztése, a daganatos halálozás csökkentését szolgáló, az onkológiai szűrő program. 5. Népegészségügyi program, mentálhigiénia, dohányzás-, alkohol- és életmód-politika. 6. Humánerőforrás-fejlesztési program, amely kiszámítható, teljesítményarányos előmeneteli és javadalmazási rendszert garantál az egészségügyben dolgozóknak. SZDSZ 1.Többbiztosítós modell. 2. Szerkezeti reform, amelyet a biztosítók versenye indukál. 3. Szolgáltatók versenye, versenyképes bér. 4. Az intézményi működtetés minőségi adatainak kötelező nyilvánossága. 5. Magántőke beáramlása számára a finanszírozási-működtetési feltételek jogszabályi biztosítása. 6. Gyógyszer-liberalizáció, szabadabb patikaalapítás, bizonyos vény nélküli gyógyszerekhez normál kereskedelmi forgalomban is hozzá lehessen jutni. MDF 1. Szanálni kell az egészségügyet. 2. Az alapellátás irányítását az önkormányzatoktól szakmai területi szervekhez helyeznék át. 3. A lakosság egészségmegőrzését szolgáló korspecifikus szűrőprogramot külön pénzügyi alapból kell finanszírozni. 4. Elkerülhetetlen a szerkezetátalakítás, területileg, létszámarányosan kell meghatározni az ellátás tartalmát. 5. A járóbeteg-ellátásban preferálja az egzisztencia-privatizációt (az orvosok és egészségügyi dolgozók számára), a fekvőbeteg ellátásban csak a funkcionális privatizációt támogatja az ágazatban dolgozók számára. 6. A biztosításban a nemzeti kockázatközösséget nem szabad megbontani. 7. Ellenzi a gyógyszer-liberalizációt, az árrés kérdése rendezésre vár. FIDESZ 1. A jelenleginél nagyságrendekkel több forrást juttatna a szektornak, eközben 29 százalékról 19 százalékra mérsékelnék a társadalombiztosítási járulékot. 2. A párt támogatja a szerkezeti reformot, ennek mikéntjét azonban még nem ismertette. 3. Nem piacosítaná az alapbiztosítást, meghagyná az OEP intézményét, esetleg régiószinten decentralizálná azt. 4. A lakosságközeli ellátásokat fejlesztené. 5. Ellenzi a gyógyszer-liberalizációt, a patikák idegen kézbe adását. 6. A kórházak működtetését csak non-profit társaságoknak engedné át.