Forradalmi hangulatról, a rendőrök könyörtelenségéről beszélt élő adásban a Hír TV riportere a Magyar Televízió székházának ostromakor. Az egyetlen egyenes adásban sugárzó csatorna műsorát a zavargásokat követő napokban több kritika is érte. Elsőként az SZDSZ adott ki közleményt arról, hogy szerintük az adó politikai provokációt követett el, amikor – a párt közleménye szerint – kiállt a randalírozók mellett. Nem kellett sokáig várni, és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) is bejelentette: több csatorna közvetítését is megvizsgálja a zavargásokról. Végül csak a Hír TV akadt fenn az előzetes revízión, esetükben a médiahatóság úgy döntött, tovább vizsgálódik. A Hír TV a demonstrációk törvényes kereteiről megfeledkezve forradalmi, háborús helyzetként tálalta a történéseket – áll az ORTT közleményében. Most a testület azt firtatja, ezzel megszegte-e ezzel a csatorna a médiatörvénynek a sokoldalú, kiegyensúlyozott, tényszerű és tárgyilagos tájékoztatásról szóló passzusát. Emellett az ORTT előtt az adónak az ügyben is felelnie kell, hogy tudósítása során végig tiszteletben tartotta-e a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, azaz nem állította-e be például a rendőröket negatív színben, miközben azok a rend fenntartásáért küzdöttek.
Az elfoglalt MTV-székházban. Hatalmas kavarodás. Fotó: Szigeti Tamás
Az ORTT külön foglalkozott az Echo TV-vel is, ahol a zavargások első éjszakáján kommentár nélkül adták az eseményeket, és így óhatatlanul gyalázkodásokat, káromkodásokat is az éterbe küldtek, nem beszélve a köztörvényes bűncselekmények bemutatásáról. Abban azonban a testület tagjai egyetértettek, a valóság bemutatása, a képi közvetítés önmagában még nem jogsértő.
FELFÚJTÁK? Nem ilyen egyértelmű a kép, ha a média szerepét onnan nézzük, hogy az események folyamatos élő közvetítése nem volt-e olaj a tűzre. A katasztrófa-maratonok közvetítésében ugyanis nagy teher nehezedik a médiára, amit az úgynevezett CNN-effektus magyaráz: amikor „élőben megy” a történelem a képernyőn, a politikusok hajlamosak a látottak függvényében ad hoc döntéseket hozni, mert tudják, hogy mindez azonnal látszani fog a képernyőn.
Bajomi-Lázár Péter szerint tűnhetett úgy, hogy a televíziók eltúlozzák az események súlyát, hiszen mindössze néhány száz tüntető randalírozott az utcákon, a médiakutató mégis megengedő a médiával szemben. „Az utcai harcok az egyik legfontosabb társadalmi értéket, a rendet fenyegették, az emberek pedig szeretnek tudni a fenyegető veszélyekről, hogy megtehessék az óvintézkedéseket.” Hasonló véleményen van a Századvég Alapítvány kutatási vezetője, Gazsó Tibor is, aki szerint a mai világban igenis elvárható, hogy egy televízió élő adásban közvetítsen hasonló horderejű eseményeket. „Nem is értem, egy ilyen helyzetben hogyan lehet hibáztatni egy televíziót. Mit kellett volna tenniük? Állítsák le az adást?” – teszi fel a kérdést Gazsó, aki szerint az ORTT-vizsgálat példátlan támadás a tájékozódás alkotmányos alapjoga ellen.
A különleges szituáció lehet felmentő ok az ORTT szemében is. Úgy tudjuk, a médiahatóság már az előzetes vizsgálódásai során is figyelembe vette, hogy az események felkészületlenül érték a stábokat, és valószínű, hogy ha törvénysértést meg is állapítanak majd, a szankció enyhébb lesz, tekintettel a különleges helyzetre. Az ORTT fideszes delegáltja, Szalai Annamária szerint közigazgatási eljárások helyett inkább mankót kell adni a médiumoknak, külföldi példákkal segíteni őket, hogy válsághelyzetben milyen normákat kövessenek. (Megkerestük a Hír TV elnökét, Liszkay Gábort is, aki arra hivatkozva, hogy hivatalosan még semmilyen papírt nem kapott az ORTT-től, nem kívánta kommentálni a vizsgálatot.)
FUTOTTAK MÉG. Nem ez volt azonban az egyetlen probléma. A tévécsatornáknak néhány héten belül már másodszor kellett volna bizonyítaniuk: fel vannak készülve – legalább emberekkel, eszközökkel – a váratlan helyzetekre. Az augusztus 20-i tragédia után mindenki azt találgatta, hová lett a látszólagos profizmus, miért felkészületlenek a hírstábok. (Nem mellékesen: a 2001. szeptember 11-i események után is már hosszú elemzések láttak napvilágot ugyanerről.) Az ostromlott közszolgálati televízió például a szokásos esti műsort csak néhány perces híradásokkal szakította meg. A kereskedelmi tévék próbáltak ugyan frissek lenni, ám felemás eredménnyel. „A Hír TV fel van szerelve a hasonló tudósításokra alkalmas eszközökkel, amelyek nálunk például hiányoznak” – védte a mundér becsületét Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója. Mint elmondta, az augusztus 20-i tanulságokat leszűrve megrendelték a műholdas közvetítésre alkalmas autót, de az még nem érkezett meg. A hírversenyben egyetlen cél lebegett az adók hírszerkesztői előtt: megszerezni a képet. Így a saját kamerás stábot a helyszínen bevetni képtelen kereskedelmi tévék a Hír TV-hez fordultak segítségért. A TV2 a hírcsatorna adásképét, az RTL Klub a műholdképet adta – nem kis kavarodást okozva a csatornák között „demokratikusan” ide-oda tévelygő nézőnek, aki sokszor azt sem tudta, élő adás-e, ami lát.
Hammer Ferenc médiaszakértő szerint a tévék felelőssége megkérdőjelezhetetlen: a hasonlóan kiélezett, váratlan helyzetek már csak azért is érdeklik az embereket, mert nincs alternatív hírforrásuk. „Más lenne persze a helyzet, ha minden héten trópusi vihar tarolná le az Alföldet” – teszi hozzá Hammer, aki szerint a látottak feldolgozását nagyban megnehezítette, hogy a nézőknek nem volt viszonyítási alapjuk. Nem mindig tudhatták, hogy az Üllői útról már ismerős, színes közjátékot látnak-e éppen, vagy a totális katasztrófa képeit. Ennek eldöntésében sem a saját emlékek, sem a hírszolgáltatók nem segítettek.
Közszolgálati elvárások
Nagy horderejű események idején jelentősen megnő a kereslet a közszolgálati televíziók híradójára, hírműsoraira. A jelenség – amelyről Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója beszélt a minapi BrandFestivalon – főként azért érdekes, mert normál üzletmenet esetén a magyar kereskedelmi csatornák hírműsorainak nézettsége messze 10 százalék fölött van, míg az MTV esti híradója az emberek 8-9 százalékát képes csak leültetni a képernyők elé, sőt a vidéki településeken még a helyi televíziók hírműsorainak nézettségével sem mindig képes versenyezni.
A közszolgálati tévé magas nézettségét magyarázza, hogy az átlagos néző nem elégszik meg a kereskedelmi csatornák szokásos napi egy híradóival. Pedig a kereskedelmiek hírtálalását – amely a nézettségi mutatók fontossága miatt hajlik a szórakoztatás felé – általában könnyebben emészthetőnek érzi a hírfogyasztó, ám fontosabb történések esetén ennél a vonásnál lényegesebbé válik a hiteles, szikár, a szenzációhajhászást minden tekintetben nélkülöző tájékoztatás – és ezt még mindig az MTV-től várja az átlagnéző.
A lokális „forradalmak” persze a hírműsorok piacába is új lelket lehelnek, amit jól példáznak a szeptember 18-i tévéostromkor, majd a rákövetkező napokban kimutatott nézettségi adatok (lásd a grafikont). Miközben egy átlagos napon 3,4-3,6 millió ember néz hírműsort, ez a szám az MTV-székház körüli hétfői zavargások napján 4,9 millióra, egy napra rá pedig már 5,9 millióra duzzadt, és még szerdán is a fél ország szomjazta a híreket. Még többet mond az az adat, hogy a keveset tévézők száma is megugrott: az átlagos napi 420 ezerről 750 ezerre nőtt. A két kereskedelmi csatorna is rendre megmérkőzik ilyenkor. „A kereskedelmi televíziózás kezdetétől érzékelhető, hogy váratlan helyzetekben az emberek relatív többsége a TV2 hírműsorait választja. Így volt ez a mostani zavargások idején is: a heti átlagok tekintetében a TV2 megnyerte a hírversenyt mind a teljes lakosság, mind a 18-49 éves korosztály körében” – mondta Pánczél Andrea, a TV2 hírigazgatója.
