A választási elképzeléseket összehasonlító sorozatunkhoz eddig arra hivatkozva kaptunk csak igen mérsékelt segítséget a párt politikusaitól, hogy a kongresszusig nem akarják felfedni kártyáikat. Kár volt titkolózni: sok új érdemi elem nem fogalmazódott meg ezen a vasárnapon. Az eddig is kiderült, hogy a Fidesz gazdaságpolitikája az adócsökkentés-munkahelyteremtés-bevételnövekedés logikájára épül, nem foglalkozik az elszálló költségvetési hiány rövid távú veszélyeivel, abban bízik, hogy az idén még kitart a piac türelme. Nincs semmi meglepő a családi adózásra, a 14. havi nyugdíj bevezetésére, az otthonteremtésre vonatkozó programpontokban sem.
Ennyiből is sejthető, hogy a választásokig fennmaradó három hét nem a programokról fog szólni. Egyik nagy párt sem bízza a döntést az észérvekre, nem az ígéreteikhez vezető út járhatóságáról akarják meggyőzni a választókat. Orbán Viktor vasárnap minden korábbinál keményebben indított személyes támadást Gyurcsány Ferenc ellen. Ez – akár válasznak tekintjük arra, ahogyan a másik oldal próbálja démonizálni az ellenzék vezérét, akár egy régen meglévő fóbia kibeszéléseként értékeljük – mindenképpen új fejezetet nyit a kampányban. Megkezdődött a tartalékok és az érzelmek teljes mozgósítása.
A választási hadjáratban eddig a gazdaság állapota és az esetenként meglehetősen populista, a források oldaláról megalapozatlan ígéretek álltak az előtérben. A közhangulat nem izzott fel annyira, mint négy éve. Az akkori történésekből viszont a politikusok könnyen vonhatták le azt a következtetést, hogy az utolsó hetek ráhangolása hatványozottan számít az urnáknál. Most kell mindent bedobni, amitől eddig visszatartották magukat.
Keménynek ígérkezik az elkövetkező két hét, különösen a választásokat megelőző vasárnap, amikorra – a jelen állapot szerint – mindkét nagy párt az utcára szólította híveit. Nehogy másnap, április 3-án visszasírjuk azt az időt, amikor a fedezetlen kampányígéretek számbavétele borzolta leginkább az idegeket!
