Képzeljünk el egy olajtársaságot, amely öt esztendő alatt a hatszorosára növelte éves kitermelését és nyereségét, s ezzel a világ egyik vezető energetikai óriáscégévé vált, az amerikai Exxon Mobilét meghaladó bizonyított tartalékkal. Most tegyük föl, hogy e vállalat a rekordszinthez közeli olajárak idején egy elsődleges nyilvános kibocsátás (IPO) keretében el akarja adni részvényeinek 49 százalékát, mintegy 20 milliárd dollárért. Semmi kétség, a befektetők bizonyára tódulni fognak.
Vagy mégsem? Nos, nem szükségképpen, a társaság ugyanis az orosz állam tulajdonában lévő Rosznyefty. Papíron ugyan kitűnő állapotban van, de a szekrényekből előkerülhet néhány csontváz, s ez kivárásra késztetheti a befektetőket. A Kremllel jó kapcsolatokat ápoló vállalat csillaga 2004-ben ívelt föl, amikor megszerezte a jogi eszközökkel tönkretett Yukos legfontosabb termelőegységeit. Mihail Hodorkovszkij volt Yukos-vezért börtönbüntetésre ítélték – védői szerint egyértelműen politikailag motivált vádak alapján -, maga a cég pedig teljesen elértéktelenedett, ami sokmilliárd dollár veszteséget okozott tulajdonosainak. A Rosznyefty elnöki székébe pedig azóta az az Igor Szecsin került, aki egyúttal Vlagyimir Putyin államfő kabinetjének helyettes vezetője.
IMÁZSJAVÍTÁS. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy Szergej Bogdancsikov, a Rosznyefty vezérigazgatója igyekszik bizalmat ébreszteni a befektetőkben. Járt a világ legfontosabb pénzügyi központjaiban, s utalásokat tett arra, hogy a részvényeket a moszkvai mellett a londoni, a New York-i, a frankfurti és a tokiói tőzsdére is bevezethetik. Szüksége van egy tapasztalt nyugati menedzserre is a társaság imázsának javítása végett. Március 31-én a társaság alelnökévé nevezték ki Peter O’Brient, a Morgan Stanley moszkvai befektetési banki részlegének társvezetőjét, aki – a Rosznyefty történetének első nyugati topmenedzsereként – az IPO-ért lesz felelős. (Tavaly Donald L. Evans volt amerikai kereskedelmi miniszternek is felajánlottak egy vezetői állást, ő azonban visszautasította azt.)
Mindez arról árulkodik, hogy a társaságnak – és a Putyin irányította Kremlnek – roppant fontos az IPO sikere. A vállalatnak 11 milliárd dollár adóssága van, emellett holdingcégének még az idén vissza kell fizetnie egy 7,5 milliárd dolláros hitelt nyugati bankoknak. A Kreml nem csinál titkot abból a szándékából, hogy növelni akarja a nagy energetikai társaságok, a Rosznyefty és a Gazprom értékét. A Rosznyefty esetében ehhez szükség van az ellentmondásos múlt lezárására. Andrej Illarionov – Putyin volt gazdasági tanácsadója, ma a Kreml egyik bírálója – úgy véli, az IPO elsődleges célja az, hogy szentesíttessék a Nyugattal a Yukos vagyonelemeinek a Rosznyeftybe való beolvasztását. A cég ezzel a tulajdonszerzéssel vált az olajpiac másodvonalbeli szereplőjéből napi 1,5 millió barreles kitermelésű óriássá. Tizenötmilliárd barrelnyi bizonyított tartalékánál a jegyzett cégek közül egyedül a Lukoil rendelkezik többel. Ráadásul lelőhelyei viszonylag újak, így jók a növekedési kilátásai. Kaha Kiknavelidze, a UBS befektetési bank moszkvai ágazati elemzője szerint a Rosznyefty olajportfóliója talán a legjobb Oroszországban.
ÁRNYAK. A Yukos-történet azonban hosszú árnyékokat vet. „Ha a Rosznyefty normális módon gyarapodott volna, az emberek elkapkodnák a részvényeit. A probléma az, hogy a Yukos-ügynek még lehetnek jogi következményei” – mondja Stephen O’Sullivan, a Deutsche UFG befektetési bank moszkvai kutatási igazgatója. Március 15-én egy külföldi bankokat tömörítő konzorcium csődeljárást kezdeményezett a Yukos ellen. A Rosznyefty már átvállalta a cég adósságának zömét, és valószínűleg maradék vagyonához is hozzájut, ha az orosz hatóságok fizetésképtelennek nyilvánítják a Yukost.
Kérdés az is, a Rosznyeftynek vajon sikerül-e megvalósítania ambiciózus növekedési céljait. A vállalat 2010-re egyharmadával, 2 millió barrelre kívánja bővíteni napi kitermelését. Némelyek méltatják Bogdancsikovot, rámutatva, hogy 1999-től 2004-ig – tehát még a Yukos-lelőhelyek megszerzése előtt – az éves kitermelés 74 százalékkal nőtt. Lelőhelyei jó minőségének is köszönhetően a Rosznyefty kitermelési költségei a legalacsonyabbak közé tartoznak az ágazatban. A bírálók viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a fő leányvállalatai többségénél 2000 óta stagnál a termelés, s az egy barrelre jutó adózás előtti eredménye tavaly 30 százalékkal volt gyengébb a Lukoilénál.
Megjósolhatatlan, hogy a befektetők miként fogadják majd az IPO-t. Nyilván sok függ attól is, hogy a vezetés milyen struktúrában bonyolítja le az ügyletet. Tekintettel az olajkínálat szűkösségére, helyes árazás esetén a befektetők nemigen mondhatnak le a Rosznyeftyről, még akkor sem, ha esetleg már megszenvedték a moszkvai politikai széljárás változásait.
