Kereki Zoltán a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztályának titkos megbízottja az 1978-as világbajnokságról rendszeresen beszámolt a csapaton belül uralkodó hangulatról és az Argentínában tapasztaltakról – állítja a borsonline. Évekkel ezelőtt a Fradiban játékosként és edzőként is ikonként tisztelt Novák Dezsőről derítették ki, hogy ügynök volt.
Kereki 37 mérkőzésen viselte a nemzeti mezt, ezalatt hét gólt szerzett. 1984-ben az elsők között engedték meg neki, hogy külföldre, Ausztriába igazoljon.
A forrást, a „Labdarúgó világbajnokságok és állambiztonság a Kádár-korszakban” című publikációt Takács Tibor történész jegyzi, aki több beszámolót is közölt a Kőszegi fedőnevű titkos megbízottól.
“Az illető kartonjaiból kiderül, hogy 1976-tól 1982-ig volt hálózati személy, három évig jelentett. A beszervezési dossziéja nincs meg, ám azt tudjuk, hogy a Vas megyei szervek után a Zala megyeiekkel volt kapcsolatban. Amint azt Takács hozzátette, az állambiztonság számára mindig is fontos terület volt a sport, a külföldre járó futballcsapatok (FTC, Csepel, MTK, válogatott) mellett az ötvenes évektől kezdve csak úgy hemzsegtek az ügynökök” – nyilatkozta a Borsnak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozó tudományos kutató.
Kereki 1973-1979-ig a Haladás, majd 1979-1984-ig a Zalaegerszeg labdarúgója volt.
Tóth József, Kocsis István, Bálint László, Nyilasi Tibor, Martos Győző és Nagy László ismekednek a River Plate (Buenos Aires) stadionnal, az Argentína elleni, első világbajnoki csoportmérkőzésük helyszínével
Fotó: MTI
“Az akkori szövetségi kapitány, Baróti Lajos ragaszkodott Zolihoz, az ország legjobb beállósának tartotta úgy is, hogy az egyetlen vidéki játékosként a kiesőjelölt Haladásban focizott” – felelte a jelenleg Belgiumban élő Fazekas László.
Kereki úgy fogalmazott a Bors kérdésére: “Mellbevágó, amit állít, hirtelenjében nem is tudok mit mondani. Annak idején egy szombathelyi klubban állt elém egy rendőr, mutatott egy képet, és azt kérdezte, ismerem-e az illetőt, és találkoztunk-e Argentínában. Később is kérdeztek erről-arról, ám csak olyanokat mondtam, amit akkoriban mindenki tudott. Soha nem írtam jelentést, és egyetlen csapattársamnak sem ártottam – tiszta a lelkiismeretem. Senkinek sem kívánom azokat az állapotokat, azt a fenyegetettséget, ahogy faggattak…”
