Autósor, meleg sör, hideg lángos, bundes-frizőr, mérottállszmeg, nemvolthelyárnyékban, melegvan, hidegvan, esik, napszúrástkapok. A nemzet tengere a kilencvenes évek után ugyan rövid időre átadta a helyét Isztriának, de manapság már újra itt hekkezik a magyar munkás, és itt feszíti vitorláját a nép egyszerű oligarchája is. Az első Balaton Sound fesztivál megrendezése 2007-ben a 2000-es évekre beinduló fesztiválpiac egyik leglogikusabb lépése volt. Idén hatodik alkalommal települt ki az elektronikus zenei cirkusz a tópartra. Itt volt az idő elmerülni a prémiumfesztivál mocskában, túl gyors, túl lassú, túl elvont, túl egyszerű zenék miatt hisztizni, és megint teljesen feleslegesen fürdőgatyát vinni. Újságíróként feltöltöttük a fluxuskondenzátort, Dokinak felfelé hüvelykujj – időutazással interjúvoltuk másnapos önmagunkat.
Hogy vagy, jól vagy?
PartiTibi: Most már igen, bár az egész estés viharos szél, az éjszakai zuhé és a kocsiban alvás rám nyomták a bélyegüket.
Mi volt a legjobb mondat, amit a Sound-on elcsíptél?
PartiTibi: „Szia, bocsi a késésért, csak összefutottam az edzőmmel.”
Mi volt a legpíszíbb mondat, ami elhagyta a szádat?
PartiTibi: Egy percig sem voltam píszí.
Jött szembe híres ember a murván? Mit éreztél, mikor megláttad?
PartiTibi: OJ Sámson tényleg szembejött festett hajjal és nehezen dekódolható mosollyal az arcán, de a VIP-ben láttam Gerendai Károlyt is rózsaszín rövidnadrágban, Lakatos Márkot pedig szokatlanul szolid hacukában. Állítólag Sarka Kata is ott volt, bár őt nem ismerném fel akkor sem, ha Hajdú Péter a hátamon állva zavarna le egy egész évadnyi Frizbit.
PartiTibi és a többi arc a képre kattintva! – Fotó: Kummer János
Mi volt az eszmei mondanivalója számodra ennek a fesztiválnak?
PartiTibi: Balatonnál fesztiválozni szélben, esőben tulajdonképpen előkészítő tanfolyam a pokolra. Továbbá: az Irie Maffia a legjobb magyar fesztiválzenekar, Paul Kalkebranner egy üres hotelszobának zenéljen inkább, a PayPass kártya segítségével tökéletesen elfelejtkezik az ember az árakról, a parton felállított konditerem pedig viccnek szar, de a fesztivál erős emberei legalább nagyon is komolyan vették. Ja és vannak lányok, akik a K2-t is magas sarkúban másznák meg, ha úgy hozná a sors. Egyébként fesztiválviszonylatban nem voltak prémiumárak, hasonlóval lehet számolni minden magyar fesztiválon (600 forint a lángos, 650 a viceházmester, 800 egy pálinka).
Mi az az érzés, ami igazán megérintett?
PartiTibi: Déja vu, amikor ötödszörre öntöttem le magamat a rozé fröccsel.
Mi volt a legmegdöbbentőbb tetkó, amit láttál?
PartiTibi: Egyértelműen a Blood&Honour egész hátas, de láttam egy méretes BMW emblémát is, full colourban felvarrva egy izmos deltára.
Mi volt a legjobb döntésed az este?
PartiTibi: Már említettem a rozé fröccsöt. Döntöttem, többször is.
Mi volt a legrosszabb döntésed az este?
PartiTibi: Kizárólag a magamon hordott rövidnadrág-pólót vinni az „úgyisdögmeleg” lesz filozófia jegyében, az esőkabátot pedig a másfél kilométerre parkoló kocsiban hagyni. (Bár azt utólag sem értem, hogy a fesztivál egyetlen parkolója miért nem őrzött.) Ja és elcserélni Carl Coxot Paul Kalkebrannerre, aki liftzenét játszott több ezer partizónak a nagy színpadon. Azt hittem, megalszik a potméter szájában.
Mi volt a legnagyobb kihívás?
PartiTibi: Az extra adag fokhagyma a kicsit szikkadt lángoson, szélcsendes, esőmentes területet találni a kérdések összeírásához, és persze a végén hazajutni 2 óra alvás után.
