Igaz, ez most főleg a fehéroroszok ellen irányul, ráadásul a Fidesz elnökét is elsősorban a gázbeszerzések kizárólagossága foglalkoztatta. Ezért sürgette alternatív beszerzési források és szállítási útvonalak kiépítését. Olajügyben ez már létező lehetőség – az Adria felől. De az energiakészleteit a politikai zsarolás eszközeként használó Kreml valóban olyan kísértet, amely most egész Európát bejárja. Jövőre lejár Putyin mandátuma, s az éleződő belpolitikai harc az elnök hatalmon tartása vagy utódlása körül nyugtalanító kérdéseket vet fel a kialakult orosz államkapitalizmusról.
Ezeket a kérdéseket pedig az Európai Unió egészének és minden tagállamának külön-külön is meg kell válaszolnia. Kétségtelen, hogy ez a Magyarországnál lényegesen nagyobb országok esetében sem egyszerű: Németországban például a volt kancellár, Gerhard Schröder lobbizik a szintén EU-tag Lengyelországot elkerülő közvetlen gázvezeték ügyében. Ebből is látható, hogy az Oroszországtól való teljes elfordulás és a történéseket leegyszerűsítő hangulatkeltés egyetlen országnak sem lehet érdeke. Az ebből fakadó gazdasági és politikai károk feleslegesen hathatnak ki hosszabb távra, erre példa a saját közelmúltunk. Ám a lehetséges alternatívákat mérlegelő, és azok között súlyozó világos energiastratégia, annak megállapítása, hogy az orosz tőke térnyerése mely ágazatokban és milyen arányban mondható még egészségesnek, minden uniós tagállam alapvető érdeke. Oroszországot nem kell szeretni, és nem kell félni tőle. Kereskedni kell vele, ésszerű alapokon, hosszú távú, kinyilvánított érdekek mentén.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
