A Vénuszon uralkodó szélsőséges körülmények eddig mindig gyorsan tönkretették a bolygó megismerésére küldött földi szerkezeteket. Egy, a NASA kutatóinak tervei alapján készülő önálló, napenergiával működő, távvezérelt járművel azonban új távlatok nyílnak a Naprendszer második bolygójának tanulmányozásában.
A Vénusz. Bolygómegfigyelés a „légkörből”.
A Mars kutatásában jól bevált Spirit és Opportunity terepjárók biztosan csődöt mondanának a Vénusz zord viszonyai között. Olyan elektronika ugyanis, amely a Nap közelsége miatt fellépő magas hőmérsékletet – átlagosan 450 Celsius fokot -, az extrém nyomásváltozásokat és ádáz szélviharokat kiállná, egyelőre még nem létezik. A bolygójáró vezérlését így a NASA Glenn Research Center kutatóközpontjának mérnökei a Vénusz hűvösebb és stabilabb légkörében mozgó, napenergiával üzemelő irányító központból oldanák meg. A bolygó atmoszférájának nyomása és sűrűsége kilencvenszerese a földinek, ami kifejezetten jól jön egy repülő szerkezet számára.
A Vénusz-járó két egységből állna: a repülő „agy” origami-szerűen hajtogatható szárnyain napelemek látnák el energiával számítógépet, amely rádióhullámokkal irányítaná a felszínen mozgó hő-, sav- és nyomásálló lebutított szerkezetet. A bolygó lassú forgása miatt egy vénuszi nap 117 földi napnak felel meg, így a repülő intelligencia elég ideig tartózkodhatna a napos oldalon.
Persze nemcsak a felszín, hanem a Vénusz légköre is izgalmas kutatási terep. A bolygó felett 50-75 kilométerre övszerűen elhelyezkedő, gyorsan forgó, vastag felhősáv helyezkedik el. Ez a gázréteg a Vénusz sebességénél jóval gyorsabban forogva, négy földi nap alatt kerüli meg a bolygót. Egyelőre talány, mi is készteti ilyen sebes mozgásra a felhősávot; a fellegekkel együtt mozgó repülőszerkezet megfigyelései erre a rejtélyre is magyarázatot adhatnak.
