Négy jelentős szakmai szervezet vezetője és a tőzsde elnöke ült egymás mellett a múlt héten egy sajtótájékoztatón. A szakemberek a Budapesti Értéktőzsde (BÉT), valamint a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) által kidolgozott nyugdíj-előtakarékossági számla részletes tervét ismertették, s kiderült, hogy a befektetési vállalakozások mellett a biztosítók és a nyugdíjpénztárak szervezetei is támogatják a negyedik pillér néven ismertté vált javaslatot. Az új öngondoskodási forma ötletgazdái közül két hónapja még valószínűleg senki sem gondolta, hogy a szakma nagy része ekkora mellszélességgel áll majd ki a javaslat mellett. A nyugdíjpénztárak tűntek ugyanis a leginkább ellenérdekelt félnek, s a biztosítók lelkesedésére sem számíthattak a tőzsde környékén. Hiányzott viszont a tájékoztatóról egy első látásra biztos támogatónak tűnő szervezet – a Bankszövetség képviselője természetesen nem egyéb elfoglaltsága miatt maradt távol.
Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök március végén dobta be a köztudatba a nyugdíj-előtakarékossági számla ötletét, lapunk pedig április elején címlaptörténetben ismertette az elképzelés részleteit (Figyelő, 2005/14. szám). Alig több mint három hónap telt el azóta, s ma úgy fest, továbbra is van rá esély, hogy már 2006-tól igénybe vehessék az emberek az előtakarékosság vadonatúj formáját. Mindez óriási siker lenne a javaslat kidolgozói számára, ehhez azonban akár a Bankszövetséggel egyetértésben, de a valószínűbb verzió szerint annak ellenében meg kell győzniük a politikusokat arról, hogy a javaslat elfogadása szinte mindenkinek érdeke.
SZÁMLÁS KÉRDÉS. Amit senki sem vitat, az az alapvető nagy probléma megléte: a lakossági megtakarítások alacsony volta. A tőzsde és az alapkezelők szintén nagy gondnak tartják, hogy a hosszú távú befektetési eszközöket, vagyis a részvényeket nemcsak a lakosság, hanem az intézmények – köztük az 1500 milliárd forintot kezelő nyugdíjpénztárak – is hanyagolják. A pénztárak viszont visszamutatnak a lakosságra, mondván, az emberek rendkívül kockázatkerülők, nem viselnék el, ha a rizikósabb instrumentumok magasabb aránya miatt rövid távon rosszabb hozamot produkálna az általuk választott pénztár. Mivel az új előtakarékossági számla az általános vélekedés szerint főleg az önkéntes pénztárakba tartó pénzeket csábíthatja el, az, hogy a legnagyobb pénztárakat tömörítő Stabilitás Nyugdíjpénztári Szövetség is negyedik pillér terve mellé állt, némiképp meglepőnek tűnik. Információink szerint a tőzsde a legnagyobb pénztárak vezetőit is bevonta az előkészületi munkába, akik végül úgy értékelték, hogy a világon szinte mindenhol meglevő hasonló konstrukció nem feltétlenül konkurenciája a pénztáraknak. Sőt, a megtakarítási hajlandóság növekedésén és a javuló befektetői kultúrán keresztül akár még kedvező is lehet számukra a koncepció.
A biztosítók támogatása ennél sokkal világosabb okra vezethető vissza: kézenfekvő üzleti érdekük az új számla bevezetése. Kepecs Gábor, a Magyar Biztosítók Szövetségének elnökségi tagja nem is titkolta a tájékoztatón, hogy örömmel veszik, ha a biztosítók is vezethetik majd az újfajta számlát. Ez a potenciális előtakarékoskodók szemszögéből is pozitív lehet a nagyobb értékesítési hálózat miatt, kevésbé örömteli viszont a bankok számára. S ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami a bankszövetségi „nem”-et legfőképp indokolja. Erdei Tamás elnök lapunk kérdésére ugyanis úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen ragaszkodnak a jelenlegi törvényi szabályozás fennmaradásához, vagyis ahhoz, hogy pénzforgalmi számlát továbbra is csak bankok vezethessenek. Emellett elfogadhatatlannak tartják az összevont számla (egyben ügyfél- és értékpapírkontó) kreálását is.
KOCKÁZATOK. Ezen ellentét feloldása nem ígérkezik könnyűnek, noha Erdei szerint a koncepcióval semmi gondjuk nincs, az öngondoskodás eszméjét támogatják, csakúgy, mint a pénzügyi kultúra javítására irányuló törekvéseket. A negyedik pillér jelenlegi tervével kapcsolatban azonban a bankszövetségi elnök úgy fogalmazott, hogy az nem több egy jól megírt ötletnél. „Nem kidolgozott, sok részlet homályos benne” – mutatott rá Erdei Tamás. Hozzátette: „El kell kezdeni a szakértői munkát, s ha szakmailag megfelelő javaslatot látunk, azt nem fogjuk ellenezni.” A tőzsdeelnök szerint ugyanakkor a banki szakértőknek már eddig is módjuk lett volna elmondaniuk aggályaikat. „Sajnálom, hogy a Bankszövetség úgy kritizálja utólag a koncepciót, hogy az érdemi munkától mindig távol maradt, az ügy kezdeményezőivel pedig soha nem tartotta fontosnak az egyeztetést” – reagált lapunk kérdésére Szalay-Berzeviczy Attila.
A számlavezetési monopólium kérdése mellett Erdei a javaslat másik kritikus pontjaként nevezte meg a kockázat kérdését, elméletben ugyanis még az is előfordulhat, hogy a rossz befektetési döntések következtében az előtakarékoskodó elveszíti a nyugdíjig megforgatásra szánt pénzt, az állami támogatással együtt. Ez pedig a bankok, a biztosítók, vagyis az egész pénzügyi rendszer ellen fordíthatná az embereket. Ezt az érvelést ugyanakkor a javaslat támogatói „izomból” elutasítják, egyesek pedig minden szakmaiságot nélkülöző demagógnak nevezik. Szerintük ugyanis ezen az alapon a bankok csak és kizárólag bankbetétet ajánlhatnának az ügyfeleknek, s el kellene tántorítaniuk azokat például a részvény-, vagy akár az ingatlanalapoktól is. A támogatók szerint a külföldi példák magukért beszélnek: először meg kell adni a lehetőséget az öngondoskodásra a lakosságnak, csak akkor tudja bizonyítani, hogy tud élni is vele. Amerikában már több mint 30 éve működik hasonló rendszer, Ausztriában 2003 elején, Lengyelországban pedig tavaly szeptemberben indult. A tapasztalatok szerint ezek a kezdeményezések növelik a lakossági megtakarítási hajlandóságot, segítik a hosszú távú gondolkodás kialakulását. (Amerikában egyre kisebb hányadban nyúlnak hozzá Individual Retirement Arrangements számlájukhoz a megtakarítók idő előtt.) A siker titka még az átlátható szabályozás, az egyszerű struktúrák. Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy az állami támogatás alapvető feltétele a rendszer működésének.
SZORÍT AZ IDŐ. Szalay-Berzeviczy Attila nem titkolja, hogy az új nyugdíjszámlát is tartalmazó piacélénkítő javaslatcsomag ügyében ugyanolyan elszánt ma, mint amilyen tavaly volt az árfolyamnyereség-adó bevezetése ellen indított harc során. A helyzet érdekessége, hogy a tőzsde – a javaslatcsomagjának elfogadtatása érdekében – ma olyan kompromisszumra is hajlandó, hogy 2006-tól elfogadja az 5 százalékos árfolyamnyereség-adót, amely egy év elteltével 10 százalékra nőhet. Persze csak akkor, ha a kamatot is hasonló adó terheli, ami viszont ismét a bankszektor érdekeit sértheti. (A tőzsde javaslatcsomagjának része még – több egyéb mellett – a százmilliós tőzsdei bevezetési támogatás, társaságiadó-kedvezmény a tőzsdei megmérettetést vállaló cégeknek, valamint a pénzügyi és tőzsdei ismeretek tantárgy bevezetése a középiskolákban.)
A javaslatcsomagot a tőzsde már eljuttatta négy parlamenti párt elnökei mellett a miniszterelnökhöz is, aki július végéig ígért elvi választ. Igen esetén augusztusban elkezdődhet a szakmai munka, a részletek kidolgozása, pontosítása. Az idő sürgeti a javaslattevőket, választás ugyanis csak négyévente van, népszerűségét minden eszközzel növelni kívánó kormány pedig néha még ennél is ritkábban. Ha januártól nem tud életbe lépni az új rendszer, jövőre sokkal nehezebb lesz hozzá politikai támogatást találniuk, akárki is kerüljön kormányra. A szakmai egyeztetésekbe viszont bekapcsolódik a Bankszövetség is. Erdei Tamás lapunknak elmondta, hogy mint minden hasonló javaslatot, így ezt is véleményezni fogják a törvényjavaslatot várhatóan megfogalmazó Pénzügyminisztérium felé, s természetesen a pénzügyi felügyelet, valamint a nemzeti bank is hasonlóképp tesz majd. Az viszont egyértelmű, hogy a döntés politikai lesz, az nyer, aki maga mögé tudja állítani a törvényhozókat.
Ha a kormánypártok elfogadják a negyedik pillér tervét, a mai tőzsde plusz szakmai szervezetek kontra bankszövetség szembenállás után jöhet a bankok és biztosítók közötti párharc. Azt ugyanis mindenképp el kell dönteni, hogy melyikük érdeke szerint marad, vagy változik a szabályozás a számlavezetési monopóliumról. Azt sem nehéz ugyanakkor megjósolni, hogy ha elakad az ügy a politika útvesztőjében, a ma még kompromisszumkész tőzsde is visszavonulót fúj, és minden eszközzel megpróbálja ismét megvétóztatni a parlamenttel az árfolyamnyereség-adó akármikori bevezetését. Sőt, ha a szakmai álláspontok nem közelednek, és a tőzsde ellenében a kormány a Bankszövetség mellé állva elutasítja a negyedik pillért, könnyen rásüthetik majd a jól ismert „bankár” jelzőt. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik majd neki a kampány során.
