Bálint Máriának álmatlan éjszakákat okozott, amikor az esztergomi vízszennyezést vizsgálva a PCB nevű vegyület nyomaira bukkant az egyik vízelvezető csatorna falán. „Megijedtem, mert ahol PCB van, ott rendszerint dioxin is előfordul, márpedig ez a két anyag nagyon kis mennyiségben is súlyosan veszélyezteti az emberek egészségét, rákkeltő hatásuk van, s genetikai torzulásokat is okozhatnak” – érzékelteti a környezetvédelmi mérési munkával járó lelki terheket.
Az ügy a végéhez közeledik; a múlt héten a szennyezéssel gyanúsított hulladékégető, az Onyx Kft. telephelyén is sikerült azonosítani a káros anyagokat. Ráadásul a dioxinokat olyan mennyiségben, ami a mostani szennyezést sokkal veszélyesebbé teszi a tavalyi, kísértetiesen hasonló esztergomi esetnél, amelynek felderítéséhez szintén cége, a Bálint Analitika Kft. szolgáltatta a bizonyítékokat. A többi már a hatóságok és a politikusok dolga.
DERÉKIG VÍZBEN. Éppen a lelkiismeretesség az, amit Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere a leginkább értékel a cég munkájában. „Bármilyen mérést lehet tőlük kérni éjjel-nappal. Borzasztóan alaposak, és még a legvalószínűtlenebb helyekről is mintákat gyűjtenek” – mondja a város vezetője, aki azon is csodálkozik, hogy a cégvezető mindig nagyon csinosan érkezik a polgármesteri hivatalba, aztán derékig vízben, sárban folytatja a terepen a munkát.
Bálint Mária egyébként ma már csak a különleges ügyeknél bújik maga is a csatornákba és egyéb lehetetlen helyekre, hogy mintát vegyen. Például, ha a megoldására még nincs mérési módszer, ha az ügy politikai vitákat gerjeszt, vagy ha nyomozói munkára van szükség.
A pályakezdés nem is lehetetett volna szerencsésebb Bálint Mária számára. A frissen végzett környezetvédelmi mérnök 1982-ben, az akkor éppen létrehozott Környezetvédelmi Intézetnél kapott állást. „Szakmailag rögtön a csúcson kezdhettem. Pénzt, paripát, mindent megkaptunk ahhoz, hogy egy csúcslaboratóriumot hozzunk létre” – emlékszik vissza a kezdetekre. Itt tanulta meg a szakmát, a beosztottak vezetését, az ügyfelekkel való kapcsolattartást, amit később saját cége alapításakor kamatoztathatott. Ehhez a lökést 1997-ben az intézet új vezetésétől kapta meg, amelynek elképzeléseibe Bálint Mária temperamentuma, munkastílusa nem fért bele. „Nem akarom szépíteni: kirúgtak” – vallja be.
Az elbocsátásért ma már nagyon hálás. A magánszférában több a lehetőség, feszesebb, etikusabb munkára van szükség, ami Bálint Mária alkatának sokkal jobban megfelelt, mint az állami szektor. „Itt nem lehet egy állami intézmény háta mögött megbújni, a felelős és a felelősség kérdése egyértelmű” – magyarázza. „A privát szektorban nem elég próbálkozni, hanem két vállra kell fektetni az ellenfelet.
BÁLINT MÁRIA
47 éves, Alsónémediben született.
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett környezetvédelmi mérnöki diploma után 1982-ben az egykori Környezetvédelmi Intézetben kapott állást, ahol egészen 1997-ig dolgozott.
1997-ben alapította meg férjével közösen a Bálint Analitika Kft.-t, amelynek többségi tulajdonosa. A magánlaboratórium jelenleg 82 főt foglalkoztat.
Két gyermeke van, egy fiú és egy lány. Hobbija a munkája. A maradék idejét a családi programokra fordítja, amelyekbe a biciklizés mellett a színház és a mozi is beletartozik. Szabadságra legfeljebb évente kétszer, egy-egy hétre megy, ez a családi utazások ideje.
A Bálint Analitika Kft.-t 1997-ben alapította meg gépészmérnök férjével közösen, akivel együtt dolgoztak a Környezetvédelmi Intézetben. Az induló tőke összegyűjtésének története azonban még a nyolcvanas évekre nyúlik vissza. A földművelő szülőktől örökölte a kertészkedés szeretetét, amit az akkor a maszekolásra még ferde szemmel néző világban üzletileg is hasznosított. „Olyan zöldségeket akartunk termeszteni a férjemmel, amelyeket akkor még senki, és úgy, ahogyan még senki más” – magyarázza Bálint Mária. Hollandiát bejárva szedték össze a tapasztalatokat, és azok birtokában mindent gépesítettek, amit lehetetett. Ez az éjszakázások és a napi 14 órányi munka időszaka volt mindkettejük számára. „Nappal az intézetben dolgoztunk, éjszaka pedig vittük a nagybani piacra a zöldséget” – emlékszik vissza.
A zöldségértékesítésből származó pénzből vették meg később a cég első, 6 millió forintos műszerét. A többire az első megrendelésekből hozták össze a pénzt, hiszen a cég hamar „önjáróvá” vált. Bálint Mária büszke arra, hogy egyetlen eszközük sem pályázati pénzből származik, mindent a saját bevételeikből finanszíroztak. A vállalkozás szépen, egyenletes tempóban fejlődött a kezdetektől fogva, s 2002-2003 tájékán jutott el arra a szintre, amikor már a két mérvadó, piacvezető magyarországi magánlaboratórium egyikeként tartották számon – egy német tulajdonú cég mellett – a környezetvédelmi mérések terén.
Persze azért nem ment minden simán. A cég az unióban elfogadott akkreditációt akart, ezért azt a magasabb szakmai követelmények okán, Németországban szerezte meg 2001-ben, s nem a magyarországi Nemzeti Akkreditáló Testülettől (NAT) kérte. Ebből persze sértődés lett, aminek az volt a következménye, hogy a cégnek öt évébe került, mire itthon elérte akkreditációja honosítását. „Évekig türelmes voltam, aztán végül bepereltem a NAT-ot” – mondja némi keserűséggel. A huzavonából anyagi vesztesége is származott a cégnek: évente 50-
150 millió forinttal rövidítette meg az árbevételt, hogy a NAT – Bálint Mária szerint törvénytelenül – megtiltotta a hozzá pályázóknak, hogy akár alvállalkozóként is szerződjenek olyan laboratóriummal, amelyet nem itthon akkreditáltak. „Lehet, hogy előbbre tartanánk, ha mindez nem így történt volna, de igazából már mindegy” – legyint a cégvezető.
RENDŐRSÉGNEK INGYEN. A Bálint Analitikának ma már hatszáz ügyfele van, és a 82 fős cég évente százezer mérést végez. A 2004-ben 580 millió forintra emelkedett árbevétel nagy és stabil részét az állami szervek, minisztériumok számára végzett mérések adják. Cége végzi például évek óta a talajvizsgálatokat a Mol Rt. számára.
A különleges feladatok egy részét saját pénzéből oldja meg a cég. Ingyen végeznek például szakértői munkát a rendőrség felkérésére a környezetvédelmi bűncselekményeknél. Emellett minden évben elkülönítenek 10-15 millió forintot, amelyet lakossági keretnek hívnak. Ebből finanszíroznak olyan vizsgálatokat, amelyekre az érintett önkormányzatoknak nem futja a költségvetésükből.
Szociális érzékenység jellemzi a cégvezetési gyakorlatot is, de Bálint Mária saját megfogalmazása szerint ez némi „szadizmussal” is párosul. Például milliókat költöttek az egyik munkatárs életmentő külföldi műtétjére, támogatják a kollégák lakásvásárlását, de a cégvezető cserébe nagyon keményen bevasalja a magas szakmai követelményeknek megfelelő munkavégzést.