Alaposan rácsodálkoztak az elemzők a hét elején a német Zentrum für Europäische Wirtschaftsforschung (ZEW) gazdaságkutató intézet által számított gazdasági hangulatindex legújabb értékére, az ugyanis váratlanul 50 pontra ugrott, miközben a legoptimistább előrejelzések is csupán 38,5 pontot jósoltak. Ráadásul már ez utóbbi is 1,5 pontos javulást jelzett volna a júliusi 37 pontos állapothoz képest. Ilyen magasságban több mint másfél éve nem járt a mannheimi székhelyű kutatóintézet barométere, mi több, a történelmi átlag is csupán 34,2 pont. Ha valami, hát ez az adat feltétlenül azokat a hangokat erősíti, amelyek szerint a hosszú évek óta mindenki által csak Európa betegeként aposztrofált Németország végre ismét bizakodóan nézhet a jövőbe. Sőt, a jelenére máris így tekint: a jelenlegi helyzetmegítélés indexe az elmúlt egy hónapban mínusz 66,7-ről mínusz 61,1 pontra javult.
Wolfgang Franz, a ZEW elnöke a kedvező indexeket azzal magyarázta, hogy – bár a magas olajárak és az euró újabb erősödése nem kedvez a német gazdaságnak – továbbra is megmaradtak a fellendülésre vonatkozó várakozások, és ami ennél még fontosabb: végre mutatkoznak a belföldi fogyasztás emelkedésének első jelei. Azt már hozzá sem tette – hiszen a hangulatindex számításakor ez az adat még nem volt ismert, így arra nem lehetett hatással -, hogy a GDP második negyedévi növekedése az előző év azonos időszakához képest ismét nőtt (lásd a grafikont), éves szintre kivetítve pedig elérte az 1,5 százalékot.
Nos, a német sas a jelek szerint ismét erőre kap – legalábbis az ország címerállata a brit The Economist címlapján már büszkén megfeszíti a bicepszeit -, ami feltétlenül jó jel az egész európai gazdaságnak. Mindazonáltal Berlinben még korántsem dőlhetnek elégedetten hátra karosszékükben az illetékes kormányhivatalnokok. Tény, a német nagyvállalatok sora mutat fel mostanában váratlanul jó eredményeket, olyannyira, hogy a tőzsdén szereplő első 30 cég közül 20 javított a számain az idei második negyedévben. Olyan társaságok, min a BASF vagy a Bayer egyenesen 20 százalék fölötti mértékben erősödtek 2004 azonos időszakához képest, de az energiacégek, a biztosítótársaságok és – végre – a bankok is jól teljesítettek.
Mindeközben a 2005-re már az 5 milliós határt kóstolgató munkanélküliség is mérséklődött. Az állástalanok száma júliusban már a negyedik egymást követő hónapban csökkent. Ez utóbbi kedvező fejleményben feltétlenül szerepet játszott a Hartz IV néven elhíresült munkaerő-piaci reformcsomag, amelynek ugyan érdemben nem sikerült munkahelyeket teremtenie, de a tartósan munkanélküli-járulékon élők ellenőrzésével – és eleve az összegek megkurtításával -, továbbá a felkínált állások el nem fogadásának a szankcionálásával legalább azt elérte, hogy a munkavállalók jobban kezdtek félni munkahelyük elvesztésétől. Márpedig ha nő a foglalkoztatás, nő a fogyasztási potenciál. Ez utóbbi Németországban kulcskérdés, hiszen a fogyasztói bizalom erodálódása és a költések visszafogása az elmúlt években a növekedés egyik fő akadályává vált.
Ami a vállalati szektor versenyképességét illeti, az is jócskán nőtt az elmúlt években, azáltal, hogy immár hat esztendeje szakadatlanul csökken az egységnyi termékre fordított munkaerőköltség. Más kérdés, hogy e téren még bőven van teendő, hiszen az ország nyugati felében még ma is 27,60 euró egy munkaóra költsége – Kelet-Németországban ez az összeg 17,20 euró -, szemben az egyesült államokbeli 18,80 euróval, de még inkább a kelet-európai országok alig 5 eurójával.
