 |
 |
A határ menti kisvárosban hajdan sokkal magasabb szinten állott a borkultúra, mint manapság. Április 24-én, Szent György napján a kőszegiek belerajzolják egy irdatlan ősi könyvbe a friss szőlőhajtásokat bő negyed évezrede. A középkorban és az édes XVIII. században a bor a kisváros életének centrumában állott, ma a szélén láthatni. A remek kis középkori német/magyar várost övező szőlőhegyeken a XIX. század végi filoxéra előtt vagy 400 hektár szőlő díszlett, ma úgy 70. Néhány gazda igyekszik újjáéleszteni a kőszegi bort, közülük elsőként a Tóth Pincészet jelent meg a helyi piacon saját palackozású borokkal.
Laza borbaráti formációnk, a HMPK (Halál a Májra Polgári Kör) tiszteletét tette a minap a meseszép kisvárosban, ott is a törekvő Tóth Pincészetben. Tóth imádja a borászkodást, de azért egész héten a kamion volánjánál ül, még nem bízhatja magát a borra. Vörösei tiszta, natúr borok. Tavalyi Kékfrankosa gyümölcsös, kiegyensúlyozott, nem túl komplex, akárcsak Cabernet-je: a gyümölcs ízét őrzik tisztán és kellemesen. Sopronban szüretelt Traminije igen üde savakra támaszkodó, almás illatokat-aromákat idéző, kicsit zárt illatú, rózsás aromájú borocska. (Pinceáron mind 850 forint.) A Traminiben látjuk leginkább a jövő felé mutató utat. A bor és a címke modernitásában (meg a website színvonalában). A szortiment egy részének, a termékpiramis csúcsán elhelyezkedő jó kis vörösöknek az eltolódása a nagyobb koncentráltság és bonyolultabb, barrikkal színezett hordóművészet felé elmélyítené e szép kőszegi borokat. A tradicionális ízvilág felől egy piacosabb és komplexebb képlet felé mozgás jót tenne e tiszta, jó ivású boroknak.
Jó lenne ebben a szép és unalmas városkában élni és kőszegi borokat iszogatni minden este. Minthogy ez nem lehetséges, mindig vissza fogunk járni megmártózni a hólepte kisváros esti némaságában és kékfrankosaiban. A Borpultra támaszkodóknak is ezt ajánljuk, valamint kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk!
