 |
| Segélyosztás Indonéziában. Az EU kereskedelmi könnyítéseket is ígér. |
Miként a katasztrófafilmeknek, a Délkelet-Ázsiában a múlt év december 26-án pusztító szökőárnak is vannak pozitív és negatív hősei. A nagylelkűségért járó díj, ha lenne ilyen, Európában vitán felül két német állampolgárt illetne meg. Egyikük a Forma-1 koronázatlan királya, Michael Schumacher, aki magánszemély létére páratlanul nagyvonalú, tízmillió dolláros pénzadománnyal sietett a bajba jutottak segítségére. A másik Gerhard Schröder kancellár, aki az európai vezetők közül nemcsak a leggyorsabban reagált a rendkívüli helyzetre, hanem akinek az országa 500 millió euróval Ausztrália után a világon a második legnagyobb összegű felajánlást tette a természet pusztítása által sújtott terület feltámasztására. Schröder mellesleg nem először adja tanújelét annak, hogy éles helyzetekben képes megfelelni a közvélemény elvárásainak – amelyek pedig Németországban különösen nagyok. Két évvel ezelőtt az Elba vidékét sújtó árvíz idején már megmutatta, hogy ki a legény a gáton, ami jócskán lendített a népszerűségén. Közömbösségből jelesre vizsgázott ugyanakkor az elmúlt napokban Johan Remkes holland belügyminiszter, aki bár a tragédia idején éppen a térségben vakációzott, kollégáinak azt üzente, hogy ne zavarják a pihenésben.
A közhangulatot érzékelve, vagy mert saját állampolgáraik élete forgott veszélyben, azért más európai kormányok is viszonylag gyorsan cselekedtek az emberiséget valaha sújtott egyik legnagyobb természeti katasztrófa hírére. Az ügybuzgalmat csak növelte, hogy a szökőár idején sok ezer európai turista tartózkodott a térségben, akik közül rengetegen meghaltak, illetve eltűntként kezelik őket. Valamennyi uniós tagállam közül Svédország veszteséglistája a legnagyobb: a skandináv országban a több száz halott mellett 2 ezer embert – köztük 700 gyermeket – tartanak eltűntként nyilván.
 |
FELAJÁNLOTT MILLIÁRDOK. Ahogyan hasonló esetekben nem ritka, az első időben meglehetősen koordinálatlanul zajlott a mentő- és segélyakció, ám ahogy teltek a napok, a „történelem legnagyobb segélyművelete” – ahogyan Kofi Annan ENSZ-főtitkár leírta a humanitárius akciót – egyre szervezettebb jelleget öltött. Lényegében az egész világ megmozdult, aminek eredményeként lapzártánkig körülbelül 4 milliárd euró „közpénz” gyűlt össze a különböző országok felajánlásaiból. A végösszeg azonban ennél is sokkal nagyobb lehet, tekintettel a magánadakozásból összegyűlt sok százmillió euróra – csupán Európában legalább egy milliárdot adtak össze az uniós országok polgárai -, ami a segélyszervezeteken keresztül jutott el a rászorulókhoz.
Az Európai Unió, azaz a tagállamok és az Európai Bizottság több mint másfél milliárd euróval járul hozzá a rövid és a középtávú erőfeszítésekhez (lásd a táblázatot). Az Európai Beruházási Bank (EIB) pedig további 1 milliárd eurós kedvezményes hitelkeretet nyitott, amelyből elsősorban azokat a beruházásokat finanszírozzák majd, amelyek célja a cunami által elpusztított infrastruktúra helyreállítása.
Az összeg nagysága mellett az is kiemelten fontos ugyanakkor, milyen gyorsan jutnak el a pénzek a bajba jutottakhoz. Az EU afganisztáni segélyprogramjának mérlege ebből a szempontból irányadó lehet. Az unió annak idején 1 milliárd eurót szavazott meg öt évre szétterítve az ország újjáépítésére, s abból az első három év során 624 millió eurót hívtak le. Bár erről érthetően senki nem beszél, nyilvánvaló, hogy az EU politikai tőkét, és a térségben nagyobb befolyást vár a pénzben is megnyilvánuló szolidaritástól. A katasztrófa okozta károk enyhítése lehetőséget ad a nyugati világnak – az Egyesült Államokat is beleértve – arra, hogy árnyalja a világ más részein róla kialakult nem túl kedvező képet.
NAGYLELKŰSÉG. Az uniós és a nemzetközi erőfeszítések nem merülnek ki a túlélést lehetővé tévő segélyek folyósításában. A hét legfejlettebb ipari ország pénzügyminiszterei a minap bejelentették, hogy készek befagyasztani hitelköveteléseiket a katasztrófa sújtotta országokkal szemben. A nagy-britanniai gyökerű Oxfam International humanitárius szervezet szerint a szökőár sújtotta országok teljes adósságterhe 300 milliárd dollár, és Srí Lanka, Indonézia, valamint Thaiföld tavaly csak az államadósságok visszafizetésére 20 milliárd eurót kényszerült fordítani. Az Európai Unió várhatóan további kereskedelmi könnyítésekkel is igyekszik majd segíteni a térség országain – teheti ezt egyebek mellett a ruházati termékek importja terén, hiszen például Srí Lanka GDP-jének nagyjából a felét teszik ki ezek az eladások.
Az uniós külügyminiszterek a múlt pénteken ötletbörzét rendeztek arról, hogyan tudnának hosszabb távon is segíteni a térségnek és hozzájárulni a hasonló jellegű természeti csapások megelőzéséhez. Az egyik kulcskérdés a Csendes-óceán medencéjében már működőhöz hasonló riasztórendszer kialakítása az Indiai-óceán térségében. Európa elsősorban a most kifejlesztés alatt álló Galileo műholdas-navigációs rendszerrel segíthet, bár – éppen a magyar küldöttségtől – egy olyan ötlet is elhangzott, hogy az atomcsendegyezmény betartásának ellenőrzését szolgáló mechanizmus is alkalmas lehet a természeti csapások előrejelzésére.
 |
| Michael Schumacher, Gerhard Schröder, Kofi Annan. A magánszemélyek, a kormányok és a nemzetközi szervezetek egyaránt megmozdultak. |
Benita Ferrero-Waldner, a külkapcsolatokért felelős uniós biztos vetette fel elsőként egy, katasztrófák idején bárhol 48 órán belül bevethető európai békehadtest létrehozásának ötletét. Bár az elképzelés részleteinek kidolgozása még hátravan, az uniós biztos asszony az alapvetően polgári feladatokat ellátó békehadtest létrehozását a fegyveres konfliktusok esetén bevetendő gyorsreagálású erő mintájára képzeli el. A mintegy 5 ezer főből álló különítményt rendőrök, tűzoltók, orvosok, létfontosságú infrastruktúrák helyreállítását végző szakemberek alkotnák, akiket hívásra azon nyomban a katasztrófa sújtotta övezetbe lehetne vezényelni. A segítségre szoruló uniós állampolgárok érdekeit szolgálná a tagállamok közötti konzuli együttműködés megerősítése és intézményesítése is, amit a távoli egzotikus országok többségében önálló képviselettel nem rendelkező Magyarország is határozottan támogat.
Sokakat nyugtalanít mindazonáltal, hogy a szökőár okozta katasztrófa nyomán megmutatkozó példátlan nemzetközi szolidaritás eltereli a figyelmet azokról az elfeledett – elsősorban fekete-afrikai – konfliktusokról, és az olyan problémákról, mint az AIDS, amelyeknek médianyilvánosság hiányában minden évben milliók esnek némán az áldozatául. Mi több, az Oxfam attól tart, hogy a szökőár áldozataival szemben ma oly nagylelkű donorok – a 815 millió dollárt a térségbe irányító Ausztrália, a 350 milliót felajánló Egyesült Államok, az 500 milliót ígérő Japán, vagy akár a 181 millió dollárt a cunami károsultjainak elkülönítő Norvégia – esetleg az egyéb, elsősorban afrikai válságövezeteknek szánt pénzből csípnek majd le, ahelyett, hogy valóban új forrásokat találnának. A szervezet ezért is üdvözölte Németország bejelentését, hogy az általa felajánlott 500 millió euró mindenképpen „új pénz” lesz.
