Kívül nincs kilincs az Első Óvadékiroda ajtaján, ám amint valaki megjelenik a bejáratnál, rögtön nyitják a tejüveges ajtót, s Fódi Sándor irodavezető készségesen tessékeli be a vendéget. Ennyire veszélyes lenne az óvadéküzlet? – villan át az ember agyán, amire a válasz: az ügyfelek a legkényesebb személyes adataikat, vagyoni helyzetüket tárják fel, nem lenne szerencsés, ha bárki váratlanul betoppanna, megzavarná a tárgyalást.
Losonci György. Az Első Óvadékiroda a hitelügyintézésben segít.
ÉVHITEK. Amúgy az iroda működésével kapcsolatban tényleg több tévhit él az emberekben. Azt gondolják például, hogy a vállalkozás teszi le az óvadék összegét az elkövető helyett, vagy azt, hogy a cég közbenjárására kerül ki valaki a börtönből. Az előzetes letartóztatásba helyezett személy rokonai, barátai naponta telefonálnak, mikor engedik már ki a fiukat, férjüket, ismerősüket, hiszen a pénz letételéről megállapodtak. A sértettek hozzátartozói viszont értelemszerűen nem örülnek, ha az elkövetőt kiengedik, különösen, ha súlyos bűncselekményről, rablásról, emberölésről van szó. Nem értik, hogyan sétálhat ki az „előzetesből” az, aki kioltotta más életét, vagy kilószámra kereskedett kábítószerrel. Első felháborodásukban a cég ügyvezető igazgatóját keresik, s akkor Losonci György szép nyugodtan elmagyarázza: a bíróság dönt arról, hogy helyt ad-e az óvadékindítványnak, vagy elutasítja azt, erre neki semmi befolyása nincs. A letétbe helyezendő pénzt pedig egy bank hitelezi meg, az óvadékiroda csupán közvetíti, azaz eljuttatja a kérelmeket a bankhoz.
A vállalkozás két vezetője közel harminc éven át dolgozott a bűnüldözés területén, csak akkor „a másik oldalon”, belügyminisztériumi nyomozóként. „Annak ellenére, hogy általában senki nem kerül ártatlanul a rács mögé, tudom, hogy borzasztó, ha valakire rácsukják az ajtót. Már öt óra is sok a cellában” – tudatja Losonci, mi adta az ötletet a vállalkozás megalapításához. „Láttam, hogy van olyan előzetes fogva tartott, aki éppen otthon is lehetne” – teszi hozzá. Társadalmi szempontból is hasznos, ha valaki a családja körében él. Amíg megszületik a jogerős döntés, esetleg dolgozhat is, s felhalmozhat annyi jövedelmet, amennyiből a hozzátartozói fenn tudják tartani magukat, ha szabadságvesztésre ítélik. A cég hitelügyintézéssel segít azoknak, akik nem tudják zsebből előhúzni az esetenként akár 5-10 milliós óvadékot. (A bíróságok rendszerint 1 és 5 millió forint közötti tételt állapítanak meg, ritka az ennél kisebb összeg.) A vállalkozás egy meghatározott hitelintézettel áll kapcsolatban, amely normál piaci kamatra nyújt jelzálogalapú hitelt, s amely titokban tartja a nevét, mert úgy érzi, ártana a presztízsének, hogy ilyen jogügylet szereplője.
Ami a konstrukció lényegét illeti: a kiszabott óvadék meghitelezése fejében a családnak, vagy bárkinek fedezetként egy tehermentes ingatlant kell felajánlania. Majd ezt követően – ugyanúgy, ahogyan egy ingatlanvásárlásnál, amikor részben hitelből történik a vételár kiegyenlítése – elindul a banki tranzakció. Az értékbecslés után a hitelintézet az óvadék összegének megfelelő jelzálogjogot jegyez be a tulajdoni lapra. Az iroda által közvetített kölcsön annyiban kedvezményes, hogy magát az óvadék összegét, azaz a tőkét nem kell törleszteni, csak a kamatokat és a kezelési költséget. Egymillió forint esetén jelenleg havi 11,5 ezer forintot kell fizetni, s ez a teher addig áll fenn, amíg jogerősen le nem zárul a büntetőeljárás. Az óvadékiroda haszna pedig a jutalék, amelyet a pénzintézettől kap az ügyfélközvetítésért. Mértéke üzleti titok, mindenesetre fenn tudják tartani belőle az irodát. Vidéki kirendeltségekre azonban már nem futja.
Az óvadékiroda képviselői először puhatolózó megbeszélést folytatnak a potenciális ügyfelekkel, akik általában „még megbeszélem a családdal” jelszóval távoznak. Havonta 15 megkeresésből átlagosan 4 üzlet köttetik. A kockázat nem csekély, s ezt az igénylők is felmérik. A legtöbb esetben maguk a hozzátartozók ódzkodnak a legjobban a jelzáloghiteltől, mert attól tartanak, ha túl súlyos büntetéssel, 5-10 év szabadságvesztéssel sújtható az elkövető, akkor reális a veszélye a szökésnek. Márpedig akkor elúszik a pénz, hisz az óvadéknak éppen az a célja, hogy a gyanúsított minden tárgyaláson, bírósági eseményen pontosan megjelenjen. Elrejtőzésről ez idáig nem hallott az iroda, ám több olyan esetről is tudnak, amikor a szülő szabályosan felsóhajtott: örült, hogy óvadék ellenében sem engedték szabadlábra a gyerekét. Végigcsinálta ugyan a hitelfolyamatot, a jelzálogbejegyzést, de korán sem volt meggyőződve arról, hogy csemetéje nem rejtőzne el, ha kiengednék.
Az óvadékról
MIRE SZOLGÁL? A 2003. július elsejétől hatályos új büntető eljárási törvény kimondja, hogy indokolt esetben az előzetes letartóztatás óvadékkal megváltható.
MIKOR NEM ALKALMAZHATÓ? Azok esetében, akik szabadlábon feltehetőleg újabb bűncselekményt követnének el, vagy tanúk megfélemlítésével, bizonyítékok eltüntetésével, bűntársakkal való összebeszéléssel próbálnák meghiúsítani a büntetőeljárást, az óvadék intézménye semmiképpen sem jöhet szóba.
KI DÖNT RÓLA? Az esetleges óvadék összegéről, a cselekmény súlyától és az elkövető vagyoni helyzetétől függően, a bíróság határoz.
Rejtő E. Tibor. 10 millióért távozhatott. KI TESZI LE? Az előzetes letartóztatásban lévő, annak jogi képvise-ője, rokonai vagy ismerősei ajánlhatják fel és fizetik meg az óvadékot. Az összegre jelzáloghitel is igényelhető, amelynek fedezetéül egy tehermentes ingatlan szolgálhat.
MIKOR VÉSZ EL A PÉNZ? A letett óvadék akkor is visszajár, ha a vádlottat jogerősen elmarasztalják. A pénz csak akkor vész el, ha a gyanúsított nem tartja be az óvadék szabályait, azaz nem jelenik meg a bírósági idézésen, elszökik, vagy elrejtőzik.
MEKKORA ÖSSZEGRŐL VAN SZÓ? A jellemző tétel 1-5 millió forint. A legmagasabb összeg fejében a K&H-botránnyal összefüggésben előzetes letartóztatásba helyezett egykori vezetők szabadultak: Garamszegi Gábor, a Betonút Rt. volt vezérigazgatója 30 millió forint, Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. volt vezérigazgatója 10 millió, Rejtő E. Tibor, a K&H volt vezérigazgatója ugyancsak 10 millió forint fejében került szabadlábra. Érdekesség ugyanakkor, hogy a 23 milliárd forintos sikkasztással megvádolt Kulcsár Attila ex-brókernek egy fillért sem kellett fizetnie azért, hogy kijöhessen a börtönből.
Felmérések szerint nincsenek szorult anyagi helyzetben azok, aki hitelből kívánják előteremteni a kérdéses összeget, általában nem okoz gondot számukra a tehermentes, megfelelő értékű ingatlan felajánlása. Nem igazolódott be tehát az a félelem, hogy a gazdagok privilégiuma lesz majd a jogintézmény. Már csak azért sem, mert – mint Nehéz-Posony Márton rámutat – az óvadék nagyságát mindig az eset összes körülményeit és az elkövető anyagi helyzetét mérlegelve állapítja meg a bíróság. Adott esetben pár százezer forint is lehet ez az összeg. Losonci György ezzel együtt úgy véli, a jogintézmény még mindig nem ágyazódott be annyira a társadalomba, hogy az erkölcsi (az ártatlanság vélelméhez fűződő jog) és anyagi előnyei maximálisan érvényesülhetnének. Pedig csak ez utóbbit nézve, éves szinten 12 milliárdjába kerül az adófizetőknek az előzetes letartóztatásban lévők őrzése. Egy fogva tartott ellátása napi 6 ezer, a kivételes körülmények között őrzendő személyeké, például Magda Marinkóé, vagy a whiskys rablóé ennél jóval drágább, 14 ezer forint. Volna tehát miből lefaragni – persze csak ha a büntetőeljárás érdekei emiatt nem sérülnek.
