A köznevelési államtitkár szerint nem ő, hanem a magyar társadalom vár keményebb és professzionálisabb munkát a pedagógusoktól. Hoffmann Rózsa a TV2 reggeli műsorában azt állította, már látszanak pozitív eredményei az oktatási rendszer átalakításának, de – mint mindenkinek – a pedagógusoknak is fejlődniük kell, mert ezt várja tőlük a magyar társadalom és a magyar jövő. Az államtitkár senki által nem vitatott ténynek nevezte, hogy az oktatás eredményessége romlott. A pedagógiai munkát pedig azért kell fejleszteni, mert „az egész társadalom elégedetlen az iskolarendszer eredményeivel, a gyerekek tudásával”.
Amerre jár, derűt lát
Hoffmann Rózsa szerint lassan, de lesznek eredmények. Amerre ő jár, akikkel ő beszél, azok úgy látják, hogy a délutánig tartó, a diákok fejlődését célzó programok miatt csökkent felére a félévi bukások száma az előző évhez képest. A gyerekek fegyelmezetlensége, agressziója is érzékelhetően csökkent. Az ok – szerinte – hogy mindennapos lett a testnevelés. Azt az államtitkár is elismerte, hogy a pedagógusok munkájának javítása csak egy része a probléma megoldásának, de szerinte elvárható a módszeres, szisztematikus pedagógiai munka, amelynek „része az, hogy szinte percre pontosan meg kell tervezni a munkát”. Szintén elvárásnak nevezte, hogy „a pedagógus mindig kritikusan szemlélje saját tevékenységét”.
„Én is pedagógus vagyok”
Az nem derült ki az interjúból, hogy Hoffmann hajlandó-e saját tevékenysége górcső alá vételére, de a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének nyílt levelére úgy reagált, hogy ő is pedagógus. Hoffmann Rózsa ezen túl nem foglalkozott a bírálattal, amely szerinte igaztalan vádakat fogalmaz meg, a hangvétele pedig „annyira alatta van annak a színvonalnak, ami megengedhető a közbeszédben”, hogy nem is kíván vele foglalkozni. A kereszténydemokrata politikus mocskolódónak nevezte a levelet, amelyben szerinte méltatlan szavak, kifejezések vannak, azért nem idézett belőle, mert „nem akar ilyen mélyre süllyedni”. Arra a riporteri felvetésre, hogy ezzel éppen a levélírókat igazolja azt felelte, hogy nyílt a naptára, bárki megnézheti, hogy hetente több tucat vagy több száz pedagógussal is tárgyal, ezért „nem szükséges nekem itt védekezni”.
A PDSZ nem párbajképes
Az államtitkár az úri világ nagyon bölcs szabályának nevezte a párbajkódex azon szabályát, hogy „aki nem párbajképes, azzal nem párbajozunk”. Szerinte a PDSZ – nyílt levele stílusa miatt – nem párbajképes, ezért ismét kérte, hogy ne kelljen lesüllyednie a szakszervezet színvonalára. A tanárok – azok tehát, akikkel ő tárgyal, akik a pedagógusok négyötödét képviselik – szerinte megértették az új minősítési rendszert, elfogadják azt is, hogy keményebben, professzionálisabban kell dolgozni. Hoffmann szerint ugyanis a pedagógusok immár nem éhbérért dolgoznak, „elindultunk azon az úton, hogy meg tudnak élni a fizetésükből, egyre jobban”, ezért természetes, hogy a társadalom is többet vár tőlük.
Így mocskolódik a PDSZ – a nyílt levél
“Tisztelt Államtitkár Asszony!
Megszoktuk, hogy hazánk közoktatásának vezetői kizárólag olyan környezetben szólalnak meg, melyben meleg, baráti légkör veszi őket körül.
Megszoktuk, hogy kizárólag azokkal hajlandók tárgyalni, akik aláírásukat adták együttműködési készségük bizonyítására.
Megszoktuk, hogy vitát semmilyen szinten nem vállalnak, az invitálásra nem reagálnak, a polémiát kerülik, a meghívásnak nem tesznek eleget, arcul csapva így azokat, akik az Önök véleményére (is) kíváncsiak.
Megszoktuk, hogy a közoktatás sikertörténetei csak úgy kergetik egymást, s ha esetleg homokszem kerül a fogaskerekek közé – akkor azt titkosítják…
Megszoktuk – de el nem fogadhatjuk –, hogy kiskorúnak néznek minket, hogy szolgálóvá degradálva, emberi szabadságjogainkat semmibe véve megpróbáljanak kar(ám)ba terelni minket.
Megszoktuk – de el nem fogadhatjuk –, hogy az egyszerű bérkompenzációt soha nem látott fizetésemelésnek gúnyolják, a pedagógusok munkaterhelését indokolatlanul, a minőségre káros módon megnöveljék, a sokat tapasztalt, nagy tudású, méltán népszerű, gyakran a nyugdíjkorhatár közelében álló, kiváló pedagógusokat ugyanarra a startvonalra sorolják, mint a pályakezdőket.
Azt azonban nem tudjuk, nem akarjuk megszokni, hogy – bocsánat az illetlen, de a lényeget pontosan kifejező szóért – hülyének nézzenek minket!
Elvárjuk, hogy az oktatás mindenkori vezetői ciklusuk végeztével, őszinte számvetést tegyenek le a közoktatás asztalára. Elvárjuk, hogy ne csak az akolmeleg „bül-bül” szavát hallják meg, hanem azokét is, akik a jövőt féltve fogalmazzák meg kritikájukat.
Elvárjuk, hogy a szükséges tapasztalatok levonása után, építve azokra, a szakértelem és ne a politikai akarat határozza meg – a vágyott, sikeres jövőbe vezető utat.
Pontosan tudjuk, mi rejlik az önbizalomtól duzzadó kommunikáció mögött. Mi, akik napi szinten éljük meg a közoktatás mindennapjait, világosan látjuk, hogy a virtuális kormányzati valóság és a mindennapok közötti szakadék egyre mélyül. Hogy a közoktatás rendszere még működik, a gyerekek és szülők nem, vagy csak alig valamit vesznek észre az iskolák mindennapjait behálózó káoszból – az kizárólag a pedagógusok érdeme. Akikről nem is olyan rég Ön úgy nyilatkozatott, hogy mindenért csak a markukat tartják, elfelejtettek óravázlatot írni, akik csak óraadók…
Tisztelt Államtitkár Asszony!
Értelmiségiek vagyunk, tudunk és szeretünk önállóan dolgozni, gondolkodni, tanítani, nevelni, alkotni. Természetes, hogy tiltakozunk, ha azt tapasztaljuk, hogy a mindenkori hatalom (vissza)élve helyzetével ebben minket akadályoz.
Nem hallgathatunk akkor sem, ha van olyan, amiben egyetértünk Önnel. Ilyen pl. barcsi nyilatkozatának egyik gondolata: „Sokkal keményebb és professzionálisabb munkára van szükség, különben az oktatás sosem fog elmozdulni arról a mélypontról ahová süllyedt.” Egyetértünk. Az a visszalépés, ami az elmúlt kormányzati ciklusban történt, ami az Ön által is említett mélypontot eredményezte, csak rendkívül szakszerű, pontos és alapos munkával fordítható meg.
Mi, pedagógusok erre készen állunk.
Mi, pedagógusok.
Budapest, 2014. március 13.
Mendrey László elnök, PDSZ”
