Finisben a külhoni regisztráció. Március huszonkettedikéig regisztrálhatnak a külhoni magyar állampolgárok, ha szavazni szeretnének. Március tizenkilencedikéig 222 456 kérelem érkezett be, de vajon hányan kerülnek be a névjegyzékbe?
Zömük sikeresen regisztrált, bár vannak, akiket vissza kellett utasítani, például mert nem adtak meg értesítési címet (597 ilyen kérelem futott be). Persze a legtöbben pótolták a hiányt, és felkerültek a központi névjegyzékre. Eddig 186 482 fő szerepel rajta, de mivel ötnapos az elbírálási határidő, a végére többen lesznek.
Ez azt jelenti, hogy a határidő napján nem fogjuk tudni a végleges számot?
Azt. Ugyanis elég macerás munka ellenőrizni az adatokat. A határidő ráadásul szombatra esik, s bár biztosan sokan dolgoznak majd a hétvégén is a kérelmekkel, valószínű, hogy kitöltik a rendelkezésükre álló időt, és csak március huszonhetedikén lesznek végleges adatok.
Miért, hány kérelemre számíthatunk az utolsó napokban?
Ismerve Pató Pál uras mentalitásunkat, elképzelhető, hogy az utolsó napon lesz dömping. Nem meglepő módon az utóbbi hetekben felpörgött a regisztrációs kedv, ami jól látszik a heti bontásos ábrán:
Az épp futó 12. hét szerdáig bezárólag értendő: csak ebben a három napban 8218 kérelem érkezett.
Miért nem tudni, hogy mely országokból hányan regisztráltak?
Nincs adat arról, hogy „honnan” regisztrálnak, csak arról, milyen értesítési címre kérték a visszajelzést. Mivel a regisztráltak bő egyharmada csak e-mail címet (81 077 fő) adott meg, 3159-en pedig magyarországi értesítési címet, az ő tartózkodási helyükről semmit nem tudni. A többiekét is csak sejthetjük; miért ne fordulhatna elő például az, hogy egy felvidéki magyar erdélyi címet ad meg, ahol egy rokona él, viszont ott nem tiltják a kettős állampolgárságot?
Apropó, kettős állampolgárság. Mivel Ukrajnában, Szlovákiában és Ausztriában is tiltott, az ott élő magyarok védelmében a választási iroda csak összesítve közli a rájuk vonatkozó adatokat: 3942-en adtak meg ezekben az országokban értesítési címet. Ennél persze bizonyosan többen vannak, másik országban lévő cím vagy egy e-mail cím mögött.
Oké, akkor úgy kérdem, mely országokba kértek a legtöbb értesítést?
Románia vezet, majd – az e-mailes csoportot követően – Szerbia következik. A tíz leggyakoribb értesítési cím pedig:
Az ábráról alig több mint 3000 kérelem hiányzik, ami 71 országban oszlik el.
Kis színes: 17 országból csak egyetlen kérelem érkezett. Ezek: Amerikai Szamoa, Dominikai Köztársaság, India, Indonézia, Irán, Jordánia, Katar, Kuvait, Lichtenstein, Malajzia, Paraguay, Peru, San Marino, Sierra Leone, Szaúd-Arábia, Thaiföld, Tunézia.
Mennyit nyomnak a latban a külhoni voksok?
Nem sokat, de éles helyzetben felértékelődhet a súlyuk. Az egyéni kerületi mandátumokra eleve semmi hatásuk, és a listás ágon is több millió magyarországi vokssal keverik össze ezt a nagyjából 200 ezer szavazatot – már ha a regisztráltak döntő többsége egyáltalán visszaküldi a levélcsomagját.
Egy-két mandátumnál semmiképp nem számít majd többet, de lehet, hogy annyit sem. Egyetlen esetben lehet idén hatalmas a szerepük: ha egy párt határon innen épphogy átlépné az öt százalékot, de a külhoni voksokkal együtt már becsúszik a küszöb alá. Ahogy az sem zárható ki, hogy pont egy-két mandátumon múlik, mely pártok szereznek többséget, netán kétharmadot a parlamentben. De ezek valószínűsége tényleg csekély.
A külhoni magyarok ugye nem összekeverendők azokkal a külföldön élő magyarokkal, akiknek van magyarországi lakcímük?
Így van, ők nem szavaznak levélben, csak a külképviseleteken voksolhatnak. Viszont ők az egyéni kerületi jelöltek közül is válogathatnak, nem csak a listák közül. Róluk legközelebb részletesebben szólunk.
