Sokszor fordul elő, hogy egy peches madár nekirepül a budapesti Magház gigantikus üvegfalának Különösen akkor végzi így be sok szárnyas az evilági pályafutását, amikor (évente kétszer) a Rottenbiller utcai modern épület üvegfelületeit ipari alpinisták megtisztítják – alkalmanként nettó 300 ezer forintért – a VII. kerület porától. Mindez a lakók zsebére és agyára megy.
Akad persze más probléma is. Bár a Magház mindössze négyéves, első látásra többnek gondolnánk, amikor a lakók megkeresése nyomán terepszemlére érkezünk az épülethez. Mindjárt a legfelső szinten egy illesztési probléma miatti csúf beázás ront jelentősen az összképen. Miközben a helyzet veszélyességének megítélésével statikus szakemberek foglalkoznak, a beruházó és kivitelező a garanciális javítások miatt egymásra mutogat. A házban egy laikus is felismeri a „romlás virágait”, a beázások és a rozsda letagadhatatlan nyomait.
 |
|
Kísérletházak
Az ingatlanoktól való szabadulás a sérelmek ellenére sem jellemző. A lakókat a partihangulat, az állandóan nyitott ajtók, a közös bulizások tartják a házban (és fiatalon), megőrizve valamit a kollégista évek tovatűnő hangulatából. Mindez a ház életéről szóló webes naplóban is kifejezésre jut (www.maghazblog.hu). Memoárjaiban keresgélt lapunk érdeklődésére Korda György táncdalénekes, aki a Bajza utcai Garzonházban egy a Magházhoz hasonló, de annál életképesebb ingatlan lakója volt. Egy lakógyűlés maga volt a sztárparádé – mondja a művész, aki 1966 és 1970 között Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Csűrös Karola, Horváth Ádám szomszédjaként élt a szintén hetedik kerületi épületben. Ahol volt portaszolgálat, étterem, számos közös helyiség, így kártyaszoba, ahova a pókerpartik után ételliften érkezett Korda vacsorája. A házban már-már családias légkör uralkodott, bár Korda egyik kedvenc ebének szeleburdiságát a lakók nehezen viselték. Az énekes egyszer – kutyasétáltatásra indulván – a színészkirállyal futott össze a lépcsőházban, aki megkérdezte: „Mondja György, magáé ez a kutya?” „Igen, de mindig bántják szegényt” – hangzott a válasz, mire Latinovits megsimogatta a kutyát és sajátos orgánumával csak ennyit mondott: „Sorstársam, testvérem…” |
|
|
|
|
TRENDES HÁZ? Hogy a látvány hatása alól szabaduljunk, betérünk a Billy Rotten (!) névre keresztelt közösségi bisztróba, ahol azonban a vendégeket – padlóburkolat híján – a csupasz beton fogadja. Jogosan hangzik el a sérelem, hogy mindazokból az ígéretek, amelyeket a lakók a 2001-ben 365 ezer forintos négyzetméteráron vásárolt ingatlanjaik mellé kaptak, máig beváltatlanok. Pedig az újfajta együttélési modellt megvalósítani igyekvő koncepció annak idején remekül hangzott. Ötletgazdája és az ingatlanfejlesztő cég egyik alapítója, Iványi György (interjúnkat lásd a 32. oldalon) kicsit az amerikai Melrose Place című sorozatban látható életminőséget, kicsit a koleszos hangulatot, kicsit a Szomszédok teleregény kommunáját próbálta közös nevezőre hozni. Szavai szerint a lakások egymásra halmozása helyett az amerikai filmekből ismert „lakógépeket” (condominium) szerette volna megvalósítani „egyívású emberek gyűjtőhelyéül”.
A 72 lakásos Magház a gondtalan, trendi, első otthonukat kialakító fiatalok önálló életét lenne hivatott megalapozni olyan exkluzív, 25-50 négyzetméteres stúdiólakásokkal, amelyek mellé alapszolgáltatásként járt volna az internet, az intranet, a magházas e-mail cím, a belső hálózatban ingyenes telefon. Ha mindez valóban létezne, akkor utóbbiról bárki reggelit kérhetne magának a ház saját földszinti kávézójából, ami a közösségi élet központi helyszínének szántak, de az épület eredetileg tervezett funkciói között szerepelt a recepció és a DVD-téka is. A ház földszinti kereskedelmi helyiségeibe konditermet, mosodát, élelmiszerüzletet ígértek, s a ház szerződött partnerei elvileg éjjel-nappal fogadtak volna megbízást étel-házhozszállításra, takarításra, javításra. „Szállodai kényelem megfizethető társasházban” – szólt a hangzatos hirdetés. A Magház minőségi ugrást ígért a lakáspiacon, úgy építészetben, designban, mint műszaki megoldásaiban és a ház különleges szolgáltatás-rendszerében. Utóbbi fejlesztésére és a későbbi üzemeltetésre külön létesítménygazdálkodással (facility management) foglalkozó céget alapítottak, az eredményt azonban aligha teszik ki az ablakba.
A minőségi ugrás érdekes módon csak az árszínvonalban mutatkozott. A 2001-ben is méregdrágának számító négyzetméterek a Keleti pályaudvar szomszédságában már az induláskor is kijózanítóak voltak, a hangzatos ígéretek mégis sok tehetősebb szülőt buzdítottak lakásvásárlásra ott, ahol a ValóVilág első szériájának győztese, Szabolcs is kevesebb időt töltött, mint előtte a villában. A madzagon sok volt a méz, a valóság azonban kesernyés szájízt hagyott az ott lakókban. Az ígéretekből jóformán semmi sem lett. Üzemel ugyan egy mosoda, ahol egy program 1000 forintba kerül, és amely a lanyha érdeklődés miatt a biztonsági szolgálatnak ad helyet. Mellesleg őrzés ide, őrzés oda, több lakást is feltörtek a házban, mindenfajta következmény nélkül.
ZAVAROSBAN. A magháziak többségének életkora ugyan a harminc évet sem éri el, ennek ellenére egy átlagos ötvenesnél is mélyrehatóbb betekintést kaptak a hazai ingatlanpiac zilált viszonyaiba. A Magház beruházójának, kivitelezőjének és magának a társasháznak a kapcsolata a mai napig nem tisztázott, ami különösen akkor gond, amikor az említett garanciális problémák – rozsdásodó szerelvények, vészesen málladozó vakolat, csökönyösen visszatérő beázások vagy éppen kilazult burkolatok – felmerülnek.
 |
|
|
A ház jelenlegi közös képviselője – aki ugyan nem itt lakik, de mint mondja, „az elsőrangú közösségi élet miatt” szeret itt lenni – már a sokadik a sorban. A működtetésért felelős Magház Management (MM) Kft. a Brill-Ti Bt.-nek adta át a közös képviselői jogokat, ám a 30 ezer forintos jegyzett tőkével gründolt betéti társasággal a lakók nem voltak elégedettek. Annak gyakorlatában állítólag az is előfordult, hogy az el nem végzett munkák ellenértékét is kifizette. Egy paprikás hangulatú lakógyűlésen végül „önkéntes” távozásra bírták a céget.
A projekt elindítói a tervezéssel, a látványtervekkel, az – azóta megszüntetett – honlappal „még rázták a rongyot, de a kivitelezésre már nem maradt elég puskapor” – von velős mérleget a kísérletház eddigi éveiről az egyik érintett, aki Iványi ismerőseként vásárolt a Magházban lakást gyermekének. A gondos apa azon már nem is csodálkozott, amikor a jó nevű kivitelező, a Swietelsky Építőipari Kft. – nem tudván eltekinteni a beruházó több tízmillió forintos tartozásától – nem mutatott túlzott hajlandóságot a műszaki problémák kijavítására. Bezzeg nagy volt az álmélkodás a Rottenbiller utca 32-ben, amikor a vonakodás váratlanul más megvilágítást kapott.
|
Interjú Iványi Györggyel
Nem a modell, én buktam meg
A Magház-projekt elindítójaként miben látja a koncepció bukásának okait?
 |
|
|
– Nem a Magház-modell bukott meg, hanem én a kísérlettel. Ennek oka, hogy a befektetők között komoly nézeteltérések támadtak, amelyek durva jogvitába torkolltak. Mivel a bírósági procedúrának még nincs vége, erről egyelőre nem is mondanék többet.
– Ez érthető. Az már kevésbé, hogy régi motorosként hogyan bukhatott ekkorát?
– Megszoktam, hogy nagyban gondolkozzam, és akkora fába vágtam a fejszémet, amelyhez szükségem volt tőkéstársakra. Sajnos túlságosan is óvatlanul jártam el. Ráadásul elkövettem egy hibát: bíztam abban, hogy a kormányzat semleges lakástámogatási rendszert vezet be, amelyik nem diszkriminálja az első lakásukat vásárló fiataloknak megfelelő kislakásokat. Más lett a vége, így vevőink jó része – nagyobb alapterületű lakás után nézve – elpártolt.
– Azt sejti, ugye, hogy a Rottenbiller utcai házban Ön nem túl népszerű?
– Ahol az évtized egyik legértékesebb lakóházát építettük meg. Egyébként amióta a fiam ottani lakását anyagi problémák miatt eladtuk, ritkán jártam a Magházban.
– Akkor a felmerült garanciális problémákról sincs tudomása?
– A világ minden épülete folyamatos törődést igényel, különösen a használatbavétel utáni években.
– A lakók sérelmezik, hogy az ígért szolgáltatások zöme sem valósult meg.
– A Magház-koncepció lényege volt a kész épületek működtetése. A Magház-cégek feletti ellenőrzést 2002 végén sajnos elvesztettem, és csak évekig tartó bírósági eljárás révén szerezhetem vissza. A Rottenbiller utcai házat építő cég anyaválla-latának irányítását átvevő management döntött úgy, hogy nem folytatja a működtető tevékenységet. |
|
|
|
|
Kiderült: a kivitelező nem csupán megkapta a második – csupán szándékok szintjén megfogant – Magház-ingatlan üresen árválkodó telkét és az oda megálmodott épület tervdokumentációját, hanem több garanciális kötelezettségtől is mentesült a hátralék fejében. (A kivitelező Swietelsky a Figyelő megkeresésére mereven elzárkózott attól, hogy akár erről, akár más, a Magházat érintő kérdésről nyilatkozzon.) „Mindez anélkül történt, hogy a ház lakóit is beavatták volna a történésekbe, akár csak utólag, passzív szemlélőkként” – méltatlankodik a terézvárosi kommuna „Taki bácsija”.
Az MM Kft.-től megörökölt szerződések kibogarászására szerveződött „önkéntes olvasókör” aztán újabb és újabb meglepetéseket szállított. Ilyen volt például a liftek meghökkentően költséges szervizelésére vonatkozó megállapodás, vagy az épület kábelszolgáltatója és üzemeltetője közötti koncessziós szerződés, amelynek értelmében a szolgáltató a kimenő és a bejövő hívásokért egyaránt díjat fizetett a kft.-nek. Már ameddig, mára ugyanis sikerült néhány százezer forintos tartozást felhalmoznia, miközben – egyezkedés címszó alatt – azzal fenyegeti a lakókat, hogy leszereli az általa a házba telepített infrastruktúrát. Egy ilyen lépésnek a szerkezeti sajátosságokból fakadóan egyenes következménye lenne a kaputelefon-rendszer megszűnése. A helybélieket már ez sem rettenti el, utóvégre azt is tudomásul kellett venniük, hogy az eredetileg a konditerem és a bolt számára tervezett – jelenleg az informatikai tárca ügyfélszolgálatának helyet adó – helyiségek tulajdonjoga a kerületi önkormányzatra szállt. A beruházó cég jogutódjaként ma is működő Magház Kft. a csereberével attól, a VII. kerület felé fennálló tetemes tartozás megfizetésétől mentesült, amely a parkolóhelyek megváltására ki nem fizetett összegekből, továbbá az útfelújítás ellenértékéből adódott össze. A sajátos bartert a beruházó az egyes részfeladatokra szerződött vállalkozók esetében is preferálta: többen váltak lakástulajdonossá a velük szemben felhalmozódott tartozások fejében.
BECSAP-LAK. A lakók a ház bajaiért – a Lajtán innen ritkán tapasztalható egyetértésben – azt az Iványi Györgyöt okolják, aki korábban a Tungsramnál és több hazai banknál is megfordult, de tevékenykedett az Inter-Európa Bank elnök-vezérigazgatójaként is, alapító részvényese és elnöke volt a TV3-nak, majd 1997-től saját vállalkozások felé vette az irányt. A ma 59 esztendős ötletadó szerintük „kiszedte a maga részét”, méghozzá korántsem a legtisztességesebb módon: az elsők között ébredő (vagy ébresztett?) befektetőtársaival együtt neki jutott a pénzből, míg a többiek hoppon maradtak. Iványi ezzel szemben azt állítja: ha a Magház nyereséges volt is, ő abból nem részesedett, sőt, 2002 szeptemberében kényszerűen távozott a cégből. Akik ismerik az ex-bankárt, nincsenek rossz véleménnyel róla, de úgy érzik, ha teheti, két végéről égeti a gyertyát. Egyik ismerőse szerint Iványi „a kezdések és újrakezdések mestere, a rajt után kevéssel viszont már nincs meg benne a kellő lelkesedés”. Iványi az Inter-Európa Banknál és a Budapesti Értéktőzsdénél elért eredményeivel cáfolja ezt az állítást, de a Magházról is megjegyzi: ez volt az első olyan rendszerváltás utáni magyarországi lakhatási koncepció, amely a hazai építészszakma elismerése mellett a nemzetközi építészeti szakirodalom elismerését is besöpörte.
Kár, hogy az induláskor még több részesre tervezett Magház-sorozatból csak a Rottenbiller utcai valósult meg. A VI. kerületi Mária utcai Magház II. a kiviteli tervig jutott, a harmadik ütemnél pedig (VI. kerület, Kisstáció és Kisfaludy utca) már csak az engedélyezési tervre futotta, míg a Budakeszi útra tervezett „második generációs” Magház IV. megrekedt a tervvázlatnál.
Négy év elteltével a lakók abban is egyetértenek: már a kezdetek kezdetén tapasztaltak „néminemű összefonódásra utaló jeleket” a beruházásban. Ezzel magyarázzák, hogy következmény nélkül maradt például az intranet megvalósításának zátonyra futása, dacára annak, hogy a projektre az egyik, Iványihoz közeli vállalkozó állítólag több millió forintot vett fel. Az ex-bankár nem ismeri el az összefonódásokat. Mint mondja, ő maga tett javaslatot a Magház pénzügyeinek átvilágítására, ám legnagyobb meglepetésére a klasszikus könyvvizsgálói munkát végül nem egy auditorcég, hanem egy nyomozóiroda végezte el. Azt azonban elismeri: a projektbe a professzionális elemek mellé „romantikus elemek” is szorultak. Utóbbiak közé sorolja, hogy célcsoportként a yuppie rétegre „lőttek”, bár hozzáteszi, ebben benne volt „egy középkorú pasas abbéli igyekezete, hogy megfiatalodjon”.
Bármennyire is szeretnek itt élni, a lakók türelme is véges. Miközben perekkel már amúgy is jól áll a ház – jogosulatlan kifizetések miatt bírósági eljárás készülődik a korábban közös képviselői feladatokat ellátó Brill-Ti ellen -, néhányan a Magház Kft. ellen is pert fontolgatnak amiatt, hogy a beígért extraszolgáltatásokból semmi sem lett. Akad, akinek a konditerem hiányzik, de van olyan is, aki azért kesereg, mert már végleg letehet annak a hajnali pillanatnak az áhított öröméről, amikor két friss meleg brióssal és tejszínhabos kakaóval „felsuhan” második emeleti lakásába.
