Hardversenyző

Másfél évig dolgozott őrjítő munkatempóban Németh Imre a Magyar Optikai Műveknél (MOM) a nyolcvanas évek közepén. A nyolcórás munkanap után este ment szoftvert fejleszteni, reggel hatkor hazaugrott lezuhanyozni, majd újra a munkahelye felé vette az irányt. „Kéthavonta összehoztunk egy-egy játékot, volt amelyik 27 országban listavezető tudott lenni” – emlékszik vissza a CHS Kft. és a Kventa Kft. mai többségi tulajdonosa a hősi időkre, amikor a 3500 forintos alapfizetése mellett, a fenti másodállásból minden második hónapban 40-50 ezer forintot vihetett haza. Hogy közben mikor aludt? „Minden másnap” – válaszolja mosolyogva.

LATICELÁGY. Nem véletlenül kellett hajtania a pénzt, hiszen Kemenesmihályfán – egy kis Vas megyei faluban – nőtt fel, s a szülei nem tudták anyagilag segíteni. A gimnáziumot a szomszédos Celldömölkön végezte, és egy országos matematikaversenyen olyan jó helyezést ért el, hogy felvételi nélkül juthatott be az ELTE alkalmazott matematika szakára. Hamar szembesülnie kellett azonban azzal, hogy a nagybetűs életben sok hasznát nem fogja venni a leendő végzettségének, ezért másfél év után – különbözeti vizsga letételével – átjelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) villamosmérnöki karára. Fél évet azonban ki kellett hagynia, így néhány hónapig a kollégiumi haverok szobájában húzta meg magát egy földre terített laticelen. „Betonoztam, alapoztam, téglát hordtam” – utal a budai villanegyedben segédmunkásként lehúzott hónapokra.

Az egyetemen fél év után átjelentkezett az úgynevezett „B szakra”, ahol – öt év anyagát négy esztendő alatt elvégezve – az 1980-as diplomázásáig sikerült behoznia az iskolaváltással elvesztett évet. Első munkahelye a MOM volt, ahol informatikai fejlesztésekkel foglalkozott. Ekkortájt ők látták el saját gyártmányú floppylemez-meghajtókkal és winchesterekkel a szocialista blokkot. Az egykor négyezer fős nagyvállalat azonban a nyolcvanas évek végétől fokozatosan leépült, egyre kevesebb KGST-megrendelés érkezett az elavult informatikai termékekre. Az időközben műszaki igazgatóvá előlépett Németh Imre 1990-ben egy kollégájával megalapította a számítástechnikai kiskereskedelemmel foglalkozó Kventa Kft.-t. Eleinte egyetlen alkalmazott sürgölődött a 13 négyzetméteres kereskedésben, néhány hónap után viszont annyira beindult az üzlet, hogy otthagyta az optikai műveket, és maga is beállt a pult mögé. Ebben az időben egy 5 megabyte-os winchester 220 ezer, egy floppy-meghajtó 15-20 ezer, egy komplett PC pedig 800 ezer forintot kóstált. A vásárlók így cégek, intézmények voltak. Az ismeretségeiket felhasználva sikerült elérni, hogy első komoly megrendelőjük – a BME – tőlük vásároljon floppy-lemezeket, nem sokkal később a Dunabank Rt.-nek pedig már komplett PC-ket szállítottak. Az első évben mindjárt 120 milliós forgalommal nyitott a cég, s az árbevétel a következő évben 320, majd 600 millióra nőtt. „Négy-öt évig egy fillért sem vettem ki a cégből, a játékprogram-készítésből félretett pénzből éltem” – mondja Németh Imre.

Németh Imre

49 éves, Kemenesmihályfán született. Az ELTE alkalmazott matematika szakáról átnyergelt a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. A Magyar Optikai Műveknél állt munkába, de másodállásban játékprogramokat is készített.

Kollégájával 1990-ben alapította meg a számítástechnikai kiskereskedelemmel foglalkozó Kventa Kft.-t, amely néhány év alatt milliárdos forgalmú vállalattá nőtte ki magát. 1996-ban a venezuelai tulajdonú CHS Electronics 51 százalékos tulajdonrészhez jutott a társaságban, amely ezután megvásárolta a CHS Hungary Kft.-t. Az anyacég összeomlása után a Németh Imre többségi tulajdonában lévő Plurinvest Kft. vette meg a CHS Kft.-t. A Kventa Kft. tavaly 3 milliárd feletti, a CHS Kft. pedig több mint 33 milliárd forintos nettó árbevételt ért el.

Nős, két gyermeke van. Hobbija a fallabda és a foci. Két-három hetente hazajár focizni Kemenesmihályfára.

AMERIKAI KAPCSOLAT. A vállalkozás forgalmából a HP-termékek jelentős részt tettek ki, ezért érzékenyen érintette a Kventát, amikor 1994-ben a nagyvállalat magyarországi forgalmazója szerződést bontott velük. A helyzetet úgy sikerült megoldani, hogy egy nemzetközi számítástechnikai cég, a Computer Hardware Systems (CHS) csehországi leányvállalatától vásároltak a továbbiakban ilyen márkájú termékeket. A CHS-t egyébként egy magyar származású üzletember alapította Németországban, aki a kilencvenes évek közepén venezuelai befektetőknek értékesítette a társaságot. A tulajdonosváltás után kereste meg Németh Imre a CHS vezetőit azzal az ötlettel, hogy hozzanak létre közösen egy magyarországi vegyes vállalatot. A felvetés nem tetszett a tulajdonosoknak, azonban az ekkor már 2 milliárd körüli forgalmat elért Kventa Kft.-t szívesen megvették volna. Utóbbit viszont Németh Imréék nem akarták eladni. Némi huzavona után végül a CHS Electronics 51 százalékos tulajdonrészt szerzett a Kventában, utóbbi pedig a CHS Hungary Kft. 100 százalékos tulajdonosa lett. A közös irányítás alá került cégek profilját szétválasztották: a CHS lett az informatikai nagykereskedő, a Kventa pedig kizárólag a kiskereskedelemre koncentrált. A CHS Kft. mindössze két év alatt piacvezetővé lépett elő (Figyelő, 2005./41. szám). Ezalatt a venezuelai tulajdonosok 47 országban több mint 100 céget alapítottak, a magyarországihoz hasonló vegyes vállalatot azonban sehol sem hoztak létre.

„Látszott, hogy nem bírják összefogni a hatalmasra duzzadt cégcsoportot” – emlékszik vissza Németh, akinek meglátása váteszinek bizonyult. A tőzsdén is jelenlévő CHS-en óriási nyomás volt, hogy tartsa a növekedési ütemét, valószínűleg ez okolható a franciaországi leányvállalatnál 1999-ben kirobbant mérleghamisítási botrányért, ami után dominóként omlott össze a birodalom. Egyes beszállítóknak több százmillió dollárral maradt adósa a cégcsoport.

Mindeközben a nemzetközi hálózaton belül némileg „belgának” számító CHS Hungarynél minden a legnagyobb rendben ment. A Németh Imre vezette befektetői csoport 2000-ben a CHS Electronics felszámolójától megvásárolta a CHS Kft.-t, amely azóta 100 százalékban magyar tulajdonban működik. „A Kventában a felszámolónak még van tulajdonrésze, de már tárgyalunk ennek a megvásárlásáról is” – mondja Németh, aki a cégei sikerének kulcsát a közvetlen tulajdonosi jelenlétben látja. A „gazda szeme-faktor” hátrányát csak annyiban érzi, hogy egyelőre nehezen tudja másokra delegálni a feladatait, így gyakorlatilag ő irányítja mindkét társaságot. A vállalkozó szerint sikerük annak is köszönhető, hogy – egyedüliként a piacon – cash & carry rendszerben, áruházi környezetben szolgálják ki a viszonteladóikat. „Sem előttünk, sem utánunk nem csinálta ezt még senki, sem Magyarországon, sem a világon másutt” – teszi hozzá a tulajdonos.

Csizmadia Gábor, a Selectrade-Computer Kft. – a CHS egyik fő üzletfele – ügyvezető igazgatója szerint a CHS legfőbb előnye a teljesen automatizált rendelés, amely így semmilyen beavatkozást nem igényel.

LEMARADVA. A cégcsoport számára a fő gondot a mai napig a szürkeimport okozza. A kilencvenes évek közepén a 25 százalékos áfán és a 15 százalékos vámon túl 8-9 százalékos vámpótlékot vezetett be az állam. A „leleményes” magyar cégek hamar meg is találták annak a módját, hogyan tudják ezt megspórolni. Volt, aki a zöldhatárra esküdött, mások pedig alulszámláztatták a behozott informatikai termékeket, így 10-15 százalékkal olcsóbbak lettek. „Ez mind a mai napig jellemző” – teszi hozzá Németh. Amikor például az Oktatási Minisztérium (egyedüliként az államigazgatásban) előírta, hogy csak igazolt forrásból származó termékeket lehet a Sulinet Expressz keretén belül eladni, több cég is kihullott a rostán. „A döntéshozók máig nem ismerték fel az informatika jelentőségét” – mondja a CHS-Kventa-csoport tulajdonosa, aki szerint jelentős állami szerepvállalás nélkül még a környező országok informatikai fejlettségi szintjét sem tudjuk majd elérni.