Itthon
Magyarországon a Védegylet, az Útilapu, a Planet Klub, a Zöld Fiatalok, a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Ökotárs Alapítvány – a jövőben egy szövetség formájában kívánnak működni – közösen indított programot a fair trade meg-honosítására. A tudatformálás kiadványokon keresztül, illetve konferenciákon, fesztiválokon (Sziget, Művészetek Völgye) való megjelenéssel zajlik. A közeljövőben kávézókat is be kívánnak vonni ebbe a tevékenységbe, illetve világbolt nyitásával már szélesebb közönség számára is elérhetők lesznek ezek a termékek.
Bár a méltányos kereskedelem (fair trade) hazai meghonosítására és népszerűsítésére tett lépések már idén tavasszal megindultak, a lakosság körében mégis leginkább csak azok ismerik, akik külföldi utazásaik során már találkoztak vele. A nyugat-európai országokban ugyanis az elmúlt évtizedekben igen népszerűvé váltak ezek a termékek, amelyeket korábban az úgynevezett „világboltokban”, az utóbbi időben viszont egyre növekvő arányban (11-18 százalék) szupermarketekben is értékesítenek. A forgalom több mint 50 százalékát még mindig a világboltok (Worldshop, Weltladen) adják.
A méltányos kereskedelem elsősorban a gyarmati élvezeti cikkekre – kávé, tea, kakaó és banán – terjed ki, de szóba kerülhetnek a kézművestermékek is. Jelenleg összesen mintegy 800 portéka szerepel a fair trade minősítési rendszerben – állítja Újszászi Györgyi, a Védegylet munkatársa.
Magas az áruk
A fair trade lényege, hogy az importőrök, akik gyakran egyben a forgalmazók is, közvetlenül a termelőszövetkezetektől vagy kistermelőktől szerzik be az árut, ezzel is csökkentve a termékre tevődő árrést. Így a bevétel mintegy 28 százaléka jut a termelőhöz, szemben a bevett kereskedelmi formák 10-12 százalékával. Ezenfelül a FLO mint minősítő és címkéző szervezet előírja, hogy ezeknek a termékeknek az előállításánál csak az ENSZ előírásai szerinti mértékben alkalmazható gyerekmunka. Ezen túlmenően a termelőszövetkezetek kötelesek az árban lévő prémiumot a helyi közösség fejlesztésére fordítani, például iskoláztatás vagy egészségügyi ellátás formájában.
Habár a fair trade termékek viszonylag magas ára első pillantásra elriaszthatja a vásárlókat, ez az ár például a kávé esetében nem magasabb a prémium termékek áránál. Azonban, mivel többségében biotermékekről van szó, a garantált tartósan jó minőség és a termelőknek juttatott nagyobb jutalék, a szociális és környezetvédelmi szempontok érvényesülése miatt a magas ár indokolt. A jelenleg uralkodó kereskedelmi rendszerben ugyanis az árak igen nyomottak, egyrészt, mert azt az árutőzsdei árképzés határozza meg, másrészt, mivel a többnyire multinacionális vállalatok kezében lévő ültetvényeken dolgozók –jelentős részük gyerekmunkás – igen alacsony bért kapnak. Ezenkívül a nagyüzemi termelés és feldolgozás során nem érvényesülnek a környezetvédelmi szempontok. Bár a nyugat-európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vásárlók elsősorban az egészséges táplálkozás miatt választják a fair trade termékeket, e kereskedelmi forma gazdasági-társadalmi vonzata sem elhanyagolható. Miközben a különböző világszervezetek évente dollármilliárdokat költenek – sokak szerint fölöslegesen, valamint rosszul elosztva – a harmadik világ szegénységének csökkentésére, a fair trade egy hosszú távú alternatívát kínál a harmadik világ vidéki lakosságának megélhetésére. A mozgalom közvetett eredményeként már nagy termelők, forgalmazók (Chiquita, Nestlé, Kraft Foods) termékkínálatában is kezdenek megjelenni a fair trade termékek – még ha igen csekély arányban is.
Nem sokkal jobb?
Ugyanakkor ez igen ellentmondásos helyzetet eredményez, figyelmeztet Pataki György, a Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetének adjunktusa, felmerülhet ugyanis a veszélye annak, hogy ezek a cégek csak imázsformálóként használják a fair trade címkét, holott ez termékeiknek csak igen kis töredékét adja, ami viszont a fogalom lejáratásához is vezethet. Pataki ugyanakkor a fair trade árnyoldalát is felveti, ugyanis szerinte a mozgalom gyakorlatilag tovább erősíti az egykori gyarmatok és a fejlett világ közötti hagyományos kereskedelmi struktúrát, hiszen a fair trade esetében is csak alacsony piaci értékű termékekről van szó.
Mi az a fair trade?
A fair trade a 60-es években a harmadik világ kizsákmányol-ása ellen induló mozgalomból nőtt ki. Mára jelentős piaci tényezővé vált, közel 1 milliárd dolláros évi világforgalommal, amelynek több mint felét Európa adja. Hollandiában és Luxemburgban a banán kereskedelmi forgalmának négy százalékát, a kávé esetében Luxemburgban és Svájcban a forgalom három százalékát adják a fair trade termékek. Az egyik legjelen-tősebb európai forgalmazó szervezet, a német Gepa, Németországban közel 800 világboltban és több élelmiszer-kereskedelmi egységben 1999-ben mintegy 19 millió, 2004-ben már több mint 36 millió euró forgalmat bonyolított. A fair trade termelők, importőrök és a forgalmazók ernyőszervezete a FLO (Fairtrade Labelling Organisation), amely elsősorban a címkézési rendszerrel és a minőségi monitoringgal foglalkozik.
