rövid távú befektetésként most nem érdemes venni, ezt minden kezdő bróker megmondhatja, mint ahogyan ahhoz sem kellett különösebb tőzsdeismeret, hogy az Orbán-kormány idején ne fektessünk az olajipari cég papírjaiba. Úgy látszik, ideológiától függetlenül mindegyik magyar kabinetnek megvan a maga szabadpiaci mumusa, amelynek árképzési túlkapásaitól kész megvédeni az elárvult fogyasztót.
Miként azonban az energiaárakba is csak átmenetileg lehetett beépíteni a hatósági fékeket, a gyógyszergyártók megregulázásának a szándéka is lefuthat a választási kampánnyal. A körülmények arra utalnak, hogy a cégekkel folytatott tárgyalásokon a kormányzat nyomatékosítani szeretné az érveit, s ehhez lehet eszköz az egyelőre még csak lebegtetett jogalkotás, amelynek kereteit egyébként a törvény elfogadása esetén sem kell feltétlenül kitölteni. Az ellenzék is számol ezzel, ezért szeretne még a héten, az európai parlamenti választások előtt kész helyzetet teremteni, amelyből nehezebb lenne visszatáncolni, mint esetlegesen a jövő heti zárószavazástól, a szektorral időközben kialkudott megállapodást felmutatva. Alakulhat azonban úgy is, hogy a végső szó kimondása ismét az Alkotmánybíróságra vár majd. Meglehetősen kínos volna persze, ha egyetlen ügyben kétszer kellene a taláros testületnek állást foglalnia, netán megint elutasítania a kormányzati érvelést.
A legnagyobb baj azonban mégsem ez lenne. Hanem az, ha az év második felében, illetve jövőre az derülne ki, hogy ebben a kormányzati ciklusban csak ennyire futotta. A gyógyszerár-ügy akkor pörgött fel igazán és töltötte ki az egészségügyi napirendet, amikor kifulladt a kórháztörvény, majd kiderült, hogy az eredetileg tervezettnél jóval vontatottabban halad csak a reformok alapjait lefektető új törvény előkészítése. Mintha a vákuumot lett volna hivatott kitölteni a gyógyszergyártókkal folytatott iszapbirkózás, ami látványos, jól kommunikálható és viszonylag gyorsan lefuttatható. Vagyis ideális pótcselekvés.
Szóval az igazi baj az lenne, ha 2006-ban a Medgyessy-kabinet csupán így állhatna a választók elé: „Igaz, most sem sikerült tisztába tenni az egészségügy finanszírozását. Nem tudtunk több pénzt bevonni a rendszerbe, és azt sem tudjuk megmondani, hogyan lehetne hatékonyabban gazdálkodni a rendelkezésre álló forrásokkal. De legalább megpróbáltunk bánatunkban nagyot csapni a gyógyszergyártók fejére…”
