Az Intel befektetési társasága, az Intel Capital két K+F vállalatban is részesedést szerzett Magyarországon. Mekkora szerepet játszott ebben, hogy a cég egyik alapítója és volt elnök-vezérigazgatója, Andy Grove magyar? Kiemelt befektetési terep-e Önöknek Közép- és Kelet-Európa, ahol számos, az amerikaiak számára ismeretlen technológián dolgoznak a fejlesztők?
– Közismert, hogy Andy mindig is távolságtartással nyilatkozott előző, magyarországi életéről, és biztosíthatom, semmiféle személyes ok nem játszik szerepet befektetéseink kiválasztásában. Az általunk felkarolt cégek esetében csak egy dolog számít: a technológia minősége. Az egész világon, Lengyelországtól Tajvanig, szemmel tartjuk a portfóliónkba illő megoldásokat. Ilyenek például a drótnélküli kommunikáció, vagy a különböző, Intel architektúrákra épülő processzorfejlesztések és a digitális technológiák, a számítástechnikai, a szórakoztatóelektronikai és a kommunikációs eszközök konvergenciája.
– Legnagyobb riválisuk, az AMD az egykor kelethez tartozó Drezdában üzemeltet óriási csipgyárat, amelyet azóta is fejleszt. Várható-e, hogy az Intel is létesít gyártóbázist a régióban?
– Bármerre járok, ez a kérdés elhangzik, igaz, sorrendben általában rögtön elsőként… Egy-egy gyártóegység helyszínének kijelölésekor három tényező jelenlétét mérlegeljük, ezek pedig az oktatás, a képzett munkaerő és az infrastruktúra. Amikor az európai gyártás mellett döntöttünk, mindezek együttes megléte okán esett a választásunk Írországra, ahol folyamatosan bővítjük üzemeinket. Az infrastruktúra kialakítása, beleértve a jogi környezetet is, a kormányok dolga, a többi feltétel Önöknél is adott. Bár mi nem tervezünk újabb üzemet a térségben, ezúton üzenem a kormányuknak: fontolják meg a hosszú távú, a közoktatásra, infrastruktúrára fordított befektetéseket, mert azok mindenképp megtérülnek.
– Közép- és Kelet-Európa kereskedelmi szempontból is érdekes terep. Itt például még mindig emelkedik a PC-k piaca, az IT infrastruktúra viszont nem hasonlítható össze az Egyesült Államokéval, vagy Nyugat-Európáéval. Milyen lehetőségeket látnak Önök a régióban?
– Elsősorban a szélessávú technológiák fejlődésében látok óriási potenciált. Míg azonban néhány éve itt is csak vezetékhez kötött megoldásokban lehetett gondolkozni, mostanra az új, drótnélküli szélessávú technológiák is megjelentek. Azt hiszem, az infrastruktúra hiánya jelen esetben előny is lehet: például a hagyományos értelemben vett hálózatépítést, és az azzal járó költségeket meg lehet takarítani, ha bevezetik az új, WiMax nevű megoldást. Ez 50 kilométer átmérőjű körzet lefedését teszi lehetővé, a használatához való mobilprocesszorunkat már teszteljük, s még az idén piacra dobjuk.
– A kibővült EU azért nemcsak az ígéretek földje, hanem rázós terep is lehet. Főleg, ha az Európai Bizottság az Intel ellen most folyó trösztellenes vizsgálat után megalapozottnak találja legnagyobb riválisuk, az AMD vádjait, hiszen az Intel forgalmának egynegyede származik Európából. Valóban szankciókat helyeznek Önök kilátásba azon hardvergyártók ellen, amelyek a konkurencia processzorait építi be termékeibe?
– Dehogyis. Évek óta nem változtattunk értékesítési gyakorlatunkon, amit egyedülállóan erős piaci helyzetünknél fogva szigorúan szabályozunk. Speciális képzésben részesítjük kereskedőinket, és általában jóval szerényebben viselkedünk, mint kisebb részesedéssel rendelkező versenytársaink. Ők olyan akciókat is megengedhetnek magunknak, amilyeneket az Intel nem. Egyébként én is csak az újságokban olvasott információk alapján tudom kommentálni a kérdést, az EU minket nem keresett meg; a Bizottságnak az a dolga, hogy vizsgálódjon, ha valaki panaszkodik.
– A Föld másik oldalán más veszélyek leselkedhetnek Önökre. Nem történhet-e meg, hogy hamarosan konkurenciájuk akad a Távol-Keleten? Az állami támogatásból kutató és fejlesztő vállalatok a bérmunkaszerepet kinőve könnyen utolérhetik a csak saját erővel gazdálkodó privát cégeket. Gondolkoznak-e új növekedési stratégián a támogatásokon felhizlalt kelet-ázsiai cégek ellenében?
– Ezt a problémát a Kereskedelmi Világszervezetnek kell szabályoznia a tisztességes verseny érdekében. A kormányok persze mindig is próbálkoznak majd a piacot torzító támogatásokkal, különösen Kínában. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy az Intel is állami támogatásokból születő kutatási eredményekre alapozza fejlesztéseit: az amerikai egyetemi kutatásokra, amelyekből mi terméket alkotunk. Évente 5 milliárd dollárt költünk kutatás-fejlesztésre, ebből azonban csak néhány milliót fordíthatunk alapkutatásra. Ezért hosszú távú stratégiánkban nem nélkülözhetjük az egyetemekkel közös együttműködési programokat.
– Ezekben a programokban még mindig a szilíciumon van a hangsúly? Ha ugyanis igaz az Intel másik alapítójának, Gordon Moore-nak a „törvénye”, miszerint a lapkák tranzisztorsűrűsége másfél évente megduplázódik, akkor a szilíciumra épülő technológia hamarosan eléri teljesítőképességének határait. Mi lesz akkor az Intellel?
– Én úgy látom, még öt-hat csipgenerációra elég a muníciónk. Ez két-három éves ciklusokkal számolva 10-15 év haladékot ad. A szilíciumtechnológiának tehát még óriásiak a tartalékai. Utána pedig más anyagokra, új technológiákra váltunk majd, hogy igazolhassuk: a Moore-törvény továbbra is érvényes marad.
