Hemingway egyik művét citálja Kovács Ádám, a rák elleni küzdelemben saját találmányaival nevet szerzett kutató-üzletember, ha a Celladam Rt. felszámolásáról kérdezik. Az amerikai író története azt a szabályt idézi, hogy ha övön aluli ütés után a bokszoló padlót fog, akkor az ellenfelet kell leléptetni, ám a vert helyzetben lévő mégis mindent megtesz a folytatásért.
Kovács Ádám. Nem adta oda a megígért 96 millió forintos tagi kölcsönt.
Kovács Ádám szerint súlyos övön aluli ütés, hogy számos cége közül pont a gyógyászati technológia névadója ellen indult el a felszámolási eljárás”. A közvélemény ugyanis most könnyen azt hiheti, hogy a Celladam cseppek gyártása, vagy a termék köré épülő technológia jövője forog veszélyben, holott nem erről van szó.
FELPÖRÖGTEK. „A felszámolásnak nincs jelentős hatása az üzlet egészére, a gyártás nem áll le” – húzza alá Kovács Ádám. Az üzletembernek – aki nemrég a Fradi potenciális befektetőjeként került reflektorfénybe, de az ügylet meghiúsult – számos cégben van érdekeltsége, és a cseppeket eddig sem a Celladam Rt. gyártotta. Hogy melyik, azt üzleti titokként kezeli, és az érdekeltségi körébe tartozó cégháló felvázolásától is elzárkózik, mondván: nem akar még nagyobb támadási felületet adni ellenfeleinek. Szerinte ugyanis az elmúlt hónapokban ismét „felpörögtek az események” a Celladam körül, vagyis kiéleződött a technológia birtoklásáért folytatott, több mint egy évtizede tartó csata, s a részvénytársaság felszámolása nem más, mint ennek egyik ütközete.
Az alkalmat most a Celladam Rt. és a Vital-Oase Kft. közötti üzleti viszony befejezése adja, a konkrét történetnek azonban (lásd külön) csak érintőlegesen van köze a háttérben folyó helyezkedéshez. Az összekötő kapocs a Celladam-ügyek legfontosabb „kulcsszava”, a Vitacell, hiszen általában akkor tör ki botrány, ha ennek birtoklása kérdőjelessé válik.
A Vitacell a Celladam technológia egyik összetevője, a szabadalom tehát nem csak a cseppre, hanem a rákos elváltozások megelőzését, tesztelését és terápiáját ezzel a speciális módszerrel végző általános gyógyászati rendszerre vonatkozik. A szabadalom birtokosának, Kovács Ádámnak a kezdetektől fogva az okozza a legnagyobb problémát, hogy a hatóanyagot az Országos Gyógyszerészeti Intézet nem törzskönyvezi gyógyszerként. Pedig – mint mondja – a szernek van úgynevezett kémiai, farmakológiai és toxikológiai dossziéja is, azaz megfelel az alapvető feltételeknek, ráadásul a nyílt klinikai vizsgálatig is eljutott, ami a törzskönyvezési eljárás vége felé szokott történni. Ennek ellenére ma sem számít hivatalosan gyógyszernek, ami – amellett, hogy a gyógyászati szakmai vitákat táplálja – gátolja a benne rejlő üzleti lehetőségek kiaknázását.
|
ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLET. Kovács Ádám időről időre „sakkozik” az értékes Vitacell-lel, üzletileg így tudott eddig versenyben maradni. Meghatározhatja például, hogy a saját tulajdonában lévő cégeinek mennyiért ad hatóanyagot, és ezt, vagy ennek egy részét más áron tovább értékesítheti a saját érdekeltségi körén belül. Így például ugyanaz a társaság egyszerre kerülhet áfa-befizetési és áfa-viszszaigénylési pozícióba, vagyis megszűnhet adófizetési kötelezettsége. A kilencvenes évek első felében végzett, ilyen jellegű, szövevényes adásvételi ügyletek Kovács Ádám szerint teljesen jogszerűek, az adóhatóság azonban másként értékeli ezeket, és emiatt több lezáratlan akta is van az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál.
Nem világos, hogy a feltaláló mely érdekcsoportról feltételezi, hogy szeretné megszerezni a Celladam törzskönyvezésének lehetőségét. „Annyira professzionális módszerekkel dolgoznak, hogy a háttérben tudnak maradni” – fogalmaz talányosan Kovács Ádám. Bárhonnan jön is azonban a vélt vagy valós támadás, az üzletembernek állítása szerint még egy adu ász van a kezében, mégpedig az, hogy a Celladam és a Vitacell államtitok. A hatóanyag gyógyszerré törzskönyvezése ugyanis már a legelső, a nyolcvanas évek végén alakult társaságnak is célja volt. Ebbe a cégbe beszállt egy bank is, amely a tulajdonrészért cserébe finanszírozta volna a Celladam-kutatásokat. Az állami pénzintézet pedig államtitokká minősíttette a „receptet”.
