 |
| Albertina: Rubens. |
Bőven talál kedvére valót Bécs múzeumaiban az év utolsó harmadában, aki érdeklődik a képzőművészet iránt. Elsősorban a másfél éve felújított Albertina Rubens-kiállítását érdemes mihamarabb megnézni, a tárlat ugyanis december 4-én zárja „kapuit” (www.albertina.at). Márpedig ezt a különleges alkalmat akkor sem tanácsos kihagyni, ha közvetlenül utána Bécset valósággal elöntik a Rubens-művek, hiszen egyszerre három nagy múzeum rendez majd közösen kiállítást a barokk mester képeiből. Az Albertina ehhez akár jó előtanulmánynak is tekinthető. A nagy vásznak mellett ott vannak azok a kisebb, finoman gyönyörű rajzok, amelyek alapján a végleges mű – némelyik nem is a mester, hanem valamely tanítvány keze által – elkészült, és amelyek híven érzékeltetik alkotójuk zsenialitását. Nem csoda, hogy Bécs már régen megbocsátott a múzeum ambiciózus vezetőjének, aki azért hozta előre az eredetileg tavaszra tervezett kiállítását, mert így akart versenyre kelni a három nagy rivális december 5-én nyíló nagy közös „akciójával”.
 |
| Leopold Museum: Schiele. |
A határon túli együttműködés szép példája a Belvedere-ben (www.belvedere.at) az osztrák földön első ízben megrendezett Mednyánszky-kiállítás is. A nyári palota felső traktusában nemrégiben nagy sikert aratott az osztrák impresszionizmus (amit itt fő elemei miatt „hangulati” jelzővel látnak el) nagy seregszemléje, s legalábbis a magyar festő tájképei mintegy e tárlat folytatásaként is felfoghatók. Míg a magyar látogató számára a műélvezet mellett az összehasonlítás is tanulságos lehet a budapesti rendezéssel, az osztrákoknak a felfedezés lehetőségét kínálja a Belvedere.
 |
| Belvedere: Mednyánszky. |
Rudolf Leopold hófehér múzeuma a Múzeumi Negyedben mi mást is kínálna, mint Egon Schielét, azt a szecessziós-expresszionista festőt, akit valójában Leopold ismertetett meg és fogadtatott el az osztrák közönséggel, és aki hatalmas magángyűjteményének a gerincét adja. A január 31-ig megtekinthető kiállítás minden eddigitől eltér: a Leopold Museum (www.leopoldmuseum.org) most Schiele tájképeit, házakról, utcákról készült munkáit mutatja be, a híres portrék, a torzult arcú, különös alakok – egyetlen kivétellel – hiányoznak a kiállításról. Ezek a jobbára kevésbé ismert képek 1908 után készültek, amikor Schiele már hátat fordított a szecessziónak, Bécset hátrahagyva Krumauba, a Moldva partjára települt át, és szenvedélyesen festette a természetet.
