Összefüggések politikája

Az Egyesült Államok külpolitikája most félreértésre épül. Benjamin R. Barber politológus professzor szerint mind a demokrácia természetét, mind a kölcsönös függések világméretű rendszerének hálóját tévesen térképezték föl kidolgozói. Szabadság és biztonság egyaránt csorbul emiatt.

Tetézi mindezt a misszionáriusokéhoz fogható buzgalom, mellyel az amerikai elnök a terror ellenében harcba indult. Mint a jó ügyért lövöldöző cowboynak, igaza tudatában neki is nyugodt a lelkiismerete. De még némely hívei szerint is részben csak azért, fejtegeti Barber, mert türelme csekély, esze s annak járása merev, kíváncsisága mérsékelt, következésképp rosszul tájékozott. Ezért volt halaszthatatlanul szükséges megírni ezt a könyvet, mondja a marylandi professzor. Rohammunkában készült, de egy egész élet műve.

A 64 éves Barber professzorként Clinton elnök tanácsadója volt, azelőtt pedig Herzog német elnöké. Ugyanakkor színházi ember, zenekedvelőként gospel-rajongó, jelenleg újabb regényén dolgozik. Volt Guggenheim- és Fullbright-ösztöndíjas. A francia és a német akadémia kitüntetettje. A Timestól és Washington Posttól a Nouvel Observateurig és Die Zeitig több lap munkatársa, a Democracy Collaborative alapítvány vezetője. A London School of Economics and Political Science egyetemen diplomázott, a Harvardon doktorált. Meghatározó élménye egy svájci kollégium volt, Churwaldenben („lakóinak száma: négyszáz gazda és nyolcszáz tehén”), az ENSZ égisze alatt működő Albert Schweitzer Kollégium, ahol teológiát és erkölcsfilozófiát tanult. Ott ébredt rá arra, ami aztán doktori értekezésének tárgya volt: Popper a nyílt társadalomról és ellenségeiről szólva korszakformáló művében az angolszász mintát idézi, s feledni látszik, hogy van más is, a svájci, „vén európás”, föderalista. A demokrácia ereje – állítja erre is alapozva Barber – nem vezetőiben van, hanem polgáraiban, nem azon múlik, hogy mit tesznek „ők”, hanem azon, hogy mit csinálunk mi magunk. Igazi „renaissance man”, vagyis humanista, írja róla az egyik francia napilap, a katolikus La Croix.

Barber 17 könyvet publikált. Közülük legnépszerűbbé a több nyelvre lefordított Jihad vs. McWorld vált (1995, új kiadás: Norton, 2001.). Az új könyv az új helyzetben folytatja annak néhány gondolatát. Bíráló észrevételeiben sok a polémikus, tehát erősen vitatható elem. Az alapvetés azonban meggondolkodtató. A terrorizmusra adott, éspedig a félelem jegyében adott válasz fokozhatja csupán a félelmet. A szerző Rooseveltet idézi: egyetlen dologtól kell félnünk, magától a félelemtől. Barber ezért úgy látja, hogy a megelőzőnek nevezett háború nem érhet célt, a preventív demokrácia viszont igen. (Lásd erről: Európai gondolatok – Figyelő, 2003/52. szám; A szabadság jövője – Figyelő, 2004/7. szám). A nemzetközi kapcsolatokról pedig elmondja: nem lehet rájuk úgy tekinteni, mint pusztán államköziekre, hiszen a terror-veszélynek mintegy glo-balizált a háttere. Nem valamely állam az ellenség, mivel a terroristák nem alkotnak államot – állítja következésképp Barber könyvének a preventív demokráciáról szóló fejezetében.

Előzőleg áttekintette a pax americanat s a megelőző háború e jegyben hirdetetett elvét, szembeállítva vele a lex humanat mint preventív demokráciát. Előbbit a függetlenség mítoszából vezette le, mely Amerikát önvédő elzárkózásra vagy egyoldalú beavatkozásra ösztönzi. Idézte közben Machiavellit: jobb, ha félnek tőlünk, mint ha szeretnek. Barber úgy látja, Amerika előtt válaszútként egyfelől ez áll, másfelől meg a lex humana, a nemzetközi együttműködés merőben új, az egyetemes emberire s az összefüggések rendszerére alapozott formáinak keresése. Része ennek, hogy az egészségesen liberális társadalom „nem üzen hadat a vallásnak, hanem helyet biztosít a vallások számára”. Barber ihletői az „alapító atyák”: Jefferson mondta, hogy minden ember szabadnak születik, megalapította hát a virginiai egyetemet, „mert tudta, hogy a szabadság tanulással, tudással, tapasztalással szerezhető meg, öntevékenyen”.