 |
Könnyen magával ragadja az embert a képzelet húszévesen. Szereti azt hinni: övé a világ, s minden álmát képes lesz majd megvalósítani. Kéri Gábor is valahogy így gondolta, amikor gyermekkori jó barátaival és fiatal gyógyszerészekkel, akik a debreceni Biogal Gyógyszergyárban kezdték pályájukat, éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytattak a „világot megváltó tervekről”. A baráti társaságnak azért volt némi helyzeti előnye, hiszen a kilencvenes évek elején szinte a „levegőben lehetett érezni” a változást, az óriási lehetőségeket.
Gábor és barátai – későbbi üzlettársai – azonban néhány dologban különböztek az akkoriban hasonló terveken rágódóktól. Például nem az olcsón privatizálható állami vagyon megszerzésén meditáltak, s álmaikban nem egy pillanatok alatt felépülő óriásvállalat, s nem a bomba üzlet reményének kergetése volt a központi téma. Persze a lehetőségekhez képest nagyra törő volt a kialakított terv – egy gyógyszergyár beindítása -, hiszen Kéri Gábor ekkor a kamaszkort éppen maga mögött hagyó, másodéves közgázos egyetemista volt.
Az ötlet némiképp adott volt, hiszen Gábor baráti körében több, a debreceni Biogalban dolgozó közgazdász és gyógyszerész volt. Ugyanakkor a kézenfekvőbb, családi kapcsolódási pont csak később került a történetbe. Nevezetesen Kéri Tibor, Gábor édesapja, aki éppen ez idő tájt vonult nyugdíjba a Biogal vezérigazgatói székéből. Kéri Tibor alaposan belefáradt a HeliaD márkanevéről széles körben ismertté vált debreceni vállalatnak a nyolcvanas évekhez köthető sikereiért folytatott küzdelembe, és egyetlen dolgot szeretett volna: nyugodt, felhőtlen nyugdíjas éveket. Az élet azonban nem így akarta. Még le sem porolta régi minikönyv gyűjteményét és rejtvényfejtő lexikonjait, hogy ismét a hobbijaival kezdjen foglalkozni, amikor Budapesten tanuló fia az egyik otthon töltött hétvégén előrukkolt elképzeléseivel.
Berecz Roland, Kéri Gábor barátja és tulajdonostársa így emlékszik a kezdeti időkre: „Nagyon lelkesek, de kicsit naivak voltunk abban az időben. Tibor bácsi azonban már a kezdet kezdetén lehűtötte a lelkesedésünket.” A gyárépítési elképzelést illetően voltak fenntartásai Kéri Tibornak, ám a fiatalok elszántságát látva nem tudott nemet mondani fia kérésének. Ám azt is jól látta: egy gyár felépítéséhez nem elegendő a lelkesedés, s néhány fiatal összeadott megtakarítása.
| |
KÉRI GÁBOR 32 éves, Debrecenben született, s ott végezte a gimnáziumot is. Budapesten a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem marketing szakán 1994-ben szerzett diplomát. Már elsőéves egyetemista korában is volt egy apró, orvosi műszerekkel és laboratóriumi szerekkel kereskedő bt.-je.
Másodévesen barátaival gyógyszergyárat szerettek volna építeni, ám végül – édesapja tanácsára – szerényebb kezdeti célokkal alapították meg a Kéri Pharmát. Az 1 millió forinttal létrehozott kft. árbevétele 2002-re 2,3 milliárd forintos magasságba emelkedett, s mintegy 50 fő dolgozik ma a cégnél.
Az eredmények nyomán már 2000-ben megvásárolták az új gyárhoz szükséges telket, s most a PricewaterhouseCoopers segítségével kockázatitőke-befektetőt keresnek a csaknem kétmilliárdos beruházáshoz.
Fő hobbija a hátizsákos turizmus és kedveli az éjszakába nyúló baráti beszélgetéseket politikáról, gazdaságról, s világ „nagy dolgairól”. |
|
Ezt a fiatal cégtulajdonosok is kezdték belátni. Első felbuzdulásból éppen helyszínt kerestek a megálmodott gyártóbázishoz. Egy Debrecenhez közeli apró falu, Hosszúpályi határában a korábbi tanácselnökből éppen akkoriban helyi polgármesterré választott vezető nagyon szívélyesen látta vendégül a hirtelen beköszöntött kapitalizmus új hírnökeit. A helyi potentát büszkén mutatta a falu határában elterülő libalegelőt, „ahol az égvilágon semmilyen közmű nem volt, s nemhogy a szigorú előírásokkal körülbástyázott gyógyszergyár, de még egy szimpla raktár felhúzásához is beláthatatlanul sok pénzre lett volna szükség” – jegyzi meg némi iróniával Kéri Gábor.
A fiatalok, miután rádöbbentek, hogy az induló tőkéjükből lehetetlen gyógyszergyárat építeni, így kerülő úton indultak céljuk felé. Gyógyszerek forgalmazásába kezdtek, mert a szakmában mozogva észrevették: a 90-es évek elején, az újonnan nyílt magyar piacra egy tucat új gyártóóriás érkezett úgy, hogy sem helyismeretük, sem értékesítési hálózatuk, sem törzskönyvezési tapasztalatuk nem volt. „Nem azért fektettünk pénz a vállalkozásba, mert pillanatok alatt meg akartunk gazdagodni. Egyszerűen olyan vállalkozásba szerettünk volna fogni, amellyel saját magunknak teremtünk perspektívát” – emlékszik vissza Kéri Gábor.
A meglévő igényekre, s természetesen az évtizedek alatt felhalmozott szakmai, kapcsolati tőkére építő üzlet mégis lendületesen fejlődött: az 1992-es egymillió forintos forgalom 1995-re már 463 millióra duzzadt, s ekkor már 107 millió forint nyereség után kellett adót fizetnie a Kéri Pharmának.
| |
KÉRI TIBOR 78 éves, Debrecenben született, s a háború előtt a cívis városban jogot tanult, ám végül Budapesten szerzett közgazdászdiplomát. Karrierjét a Nitrokémiában kezdte, ahonnan a Nehézipari Minisztériumba került. Később ahelyi államigazgatásban, ipari vonalon dolgozott. Az új gazdasági mechanizmus meghirdetését követően nevezték ki a Műanyaggyár igazgatójává.
A 600 milliós forgalmú Biogal Gyógyszergyár vezetését 1974-ben vette át, s 1989-es nyugdíjazásakor már 8 milliárd forint árbevételű vállalatot hagyott utódjára. A Biogal ekkor a hazai egészségügy legnagyobb szállítója volt, bevezették a HeliaD márkanevet, s a gyógyszeriparban az első nemzetközi közös vállalatot is ott alapították.
Az 1991-es indulás óta aktívan foglalkozik a Kéri Pharma irányításával, igaz, az utóbbi években mindinkább fia veszi át a cég ügyeit; az édesapa inkább a stratégiai döntésekben segít, s a gyárépítési projektet irányítja.
Kedvenc időtöltése a minikönyvek, régi szakácskönyvek gyűjtése, az olvasás és a keresztrejtvényfejtés. |
|
„Tibor bácsi aprólékos jövőképet vázolt fel, s azt állította, öt év alatt egymilliárdosra nőhet a cégünk. Mi akkor csak mosolyogtunk ezen. Szinte el sem hittük öt év elteltével, de szinte pontosan úgy történt, ahogyan Kéri Tibor ígérte: akkortájt értük el ezt az árbevételi mérföldkövet” – meséli Berecz Roland.
A kilencvenes évek közepén azonban válságidőszak köszöntött be a társaságnál, hiszen a multinacionális gyógyszercégek sorra nyitották hazai képviseleteiket, s rendre kiépítették értékesítési csatornáikat. „Ekkor már látni lehetett, hogy hosszú távon bizonytalan a jövője annak amit csinálunk, ezért újra hosszú beszélgetésre ült össze a tulajdonosi társaság. Felmerült, hogy orvoslátogatói hálózatunk mellé valódi nagykereskedelemi tevékenységet építsünk ki, hiszen ekkortájt liberalizálták a gyógyszerpiacot” – mondja Kéri Tibor.
Nem kevés vita után végül – részben újra Tibi bácsi tapasztalataira hallgatva – távol maradtak az óriási tőkeigényű, s nagy kockázattal járó nagykereskedelemtől. Ehelyett a már korábban is végzett, a forgalmazáshoz kapcsolódó tevékenységeket erősítették meg, már akkor bevezetve ezzel a manapság divatos „értéknövelt szolgáltatás” fogalmát. A forgalmazás mellett ugyanis előzetes piacfelmérő tanulmányokat készítettek, levezényeltek egy-egy igen bonyolult gyógyszer-engedélyezési eljárást, s magukra vállalták néhány termék promóciós és marketingmunkáját is.
Ami az ezt követő éveket illeti, a Kéri Pharma nem is fogott mellé. Igaz, a tulajdonosok elmondása szerint néhány ígéretes lehetőséget elszalasztottak a túlzott óvatosság jegyében, ám Kéri Tibor szerint ennek ellenére jobb helyzetben vannak ma, mintha a kockázatos nagykereskedelmi tevékenységbe belefogtak volna. Ezúttal is a nyugodt, megfontolt – kívülről szemlélve akár tétovának is hihető – vezetési stílus győzedelmeskedett.
„Kéri Tibor szereti jó alaposan körülbástyázni a céggel kapcsolatos terveit, s a szükségesnél nagyobb rizikót nem szokott vállalni. Többször felmerült a hitelfelvétel lehetősége, ám Tibor bácsi kiállt amellett, hogy a cégnek kijelölt fejlődési pályája van, nem szükséges erőltetni a növekedést” – mondja Berecz Roland.
A konzervatív iparág azonban nem is engedi meg az IT világában megszokott „pörgést”. A családias debreceni cégközpont polgári berendezése, az apa és fia viselkedése is inkább ezt a nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugallja. Ehhez hasonló hozzáállással indult el a cég – most már egy sokkal stabilabb anyagi háttérrel – tőkéstársat keresni a Nyíregyháza mellett építendő zöldmezős gyógyszergyár tervéhez. Ezúttal sem sietik el a döntést, hiszen a területet már lassan három éve megvásárolták, s akkor úgy tűnt, 2003-ban már állni fog a gyár. Ám jelenleg úgy tervezik, 2005-re készül el a gyártóbázis, s késztermékeket szállító járművek először 2006-ban hagyhatják el a nyíregyházi ipari park területét.
