Növekedett a „magyar buborék” kialakulásának és kipukkadásának veszélye az utolsó választások óta eltelt időszakban. A „buborékok” általában az értékpapírpiacon, elsősorban a tőzsdén, de a börzén kívüli részvények (OTC) piacán, valamint a devizák esetében a bankközi forgalomban jelentkeznek. Valamely ágazat, illetve egy ország értékpapírjainak hirtelen és nagyarányú keresletemelkedésével kezdődik a buborék-jelenség. A többletkereslet nem talál megfelelő többletkínálatra, s az árfolyamok meredeken növekednek. A buborék szétrobbanása azután az érintett papírok, devizák árfolyamát messze a kiinduló árfolyam alá nyomja.
| Hirtelen fordulatok |
A bizalom és bizalomvesztés árapálya a buborék létrejöttének és kipukkadásának közvetlen kiváltója. Az árfolyamokat hirtelen keresletnövekedés hajtja föl, s ez annak tulajdonítható, hogy a viszonylag alacsony részvénytulajdonú országokban, mint például Németországban, megduplázódik ez az arány (amely egyébként még így sem több 10-12 százaléknál). Sokan felismerik ugyanis, hogy nyugdíjas korukban vagy keresőképtelenség esetén, „karcsúsodó” nyugdíjak és szociális szolgáltatások mellett, csak a bankbetétnél vagy állampapírnál nagyobb hozamú, bár kockázatosabb befektetések biztosíthatják az aktív korban megszokott életszínvonalat. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a befektetési alapok megjelenésével közvetetten azok is részvényekhez juthatnak, akik korábban nem rendelkeztek az ilyen befektetések alsó határának megfelelő jövedelemmel. Az egyedi befektetők számának és szóródásának növekedése azonban nem a döntések decentralizálására vezet; e helyett azok az intézményes befektetőknél centralizálódnak, amelyek szakértői és döntéshozói sem mentesek a „nyájösztöntől”, meghatározott mozgások kollektív túlbecsülésétől, illetve alábecsülésétől.
A fordulatot a legtöbb esetben valamilyen bizalomvesztést okozó lélektani inger váltja ki. E folyamat nyomán az említett eszközök – részvények, kötvények, devizák – árfolyama akár rövid idő alatt a mélybe zuhanhat. Az értékpapírok kínálata ugyanis rugalmatlanul reagál a kereslet nagyarányú növekedésére, annál rugalmasabban viszont annak csökkenésére.
Az értékpapír-kínálat bővítésének szűkre szabott növekedési lehetőségében jelenik meg a reálgazdaság és a végső fogyasztás korlátozó hatása a pénzgazdaságra. Ám ennek felismerése sem tartja vissza a spekulatív portfóliótőkét hirtelen fordulataiban az egyes országok, országcsoportok, befektetési formák tekintetében. |
|
Jelenleg igen magas kockázati díjat, mintegy 7 százalékot tartalmazó kamatot tesz ki a forint iránti kereslet, pedig annak árfolyama lényegesen gyengébb, mint volt korábban, alacsonyabb kamat mellett. A jegybank és az ország iránti nyugati bizalom korábban nagyobb volt, mint ma: az első, a Morgan-Grenfell bankház által Londonban gondozott kötvény mindössze a londoni bankközi kamatláb (Libor) plusz 5/8 százalék kamatozású volt, s hazánkat a brit, a svájci és a nyugatnémet jegybank, a Nemzetközi Elszámolások Bankja (BIS) mindig megmentették adósságai átütemezésének veszélyétől.
A volt KGST-országok közül az elmúlt évtized végéig Magyarországot kitüntetetten kezelték a befektetők: a működőtőke-befektetésekből területi, népességi és termelési arányát messze meghaladóan részesült. Az invesztorok – s nemcsak a külföldiek – bizalmát erősítette az Antall József, majd Boross Péter vezette kormány bátor, a pártérdeket a nemzetinek alárendelő liberalizációs, deregulációs és privatizációs politikája, majd pedig az, hogy a Horn-kormány sem riadt vissza népszerűtlen intézkedésektől a fizetési és az államháztartási mérleg-egyensúly-hiányának csökkentése érdekében.
Vonzó volt az a fokozatos pénzstabilizálási politika, amelyet a jegybank Surányi György, Bod Péter Ákos, majd ismét Surányi elnöksége idején követett. A növekedésnek a piacok és források szempontjából megalapozatlan erőltetése a Fidesz-MDF kormány idején vált uralkodó irányzattá. Erre jött még rá a Medgyessy-kabinet habozása; a jóléti állam megreformálására tett tétova kísérletek kétségeket keltettek mind az utóbbi időben csökkenő állományú működő tőke, mind a kockázati díjkövetelményeit megemelő portfóliótőke tulajdonosai körében. Mindezt csak fokozta, hogy a jegybanki politika átláthatósága és következetessége immár két és fél éve nem jellemzője a Magyar Nemzeti Banknak.
A teljesítmény növekedésének üteménél jóval nagyobb béremelkedés, s ezáltal a fajlagos bérköltségek versenyképességünket aláásó emelkedése riasztó tendenciává vált, amint az is, hogy alig történt valami a munkaerőpiac liberalizálása ügyében. Tekintélyes adósminősítő cégek arról nyilatkoznak, hogy lefelé változtatják meg országunk kockázatának mutatószámait. A megoldatlan problémák azzal fenyegetnek, hogy nagyarányú és hirtelen tőkekivonásra kerülhet sor.
| Bácskai Tamás, a BKÁE tanára |
1968-1984.: A Magyar Nemzeti Bank közgazdasági főosztályának vezetője
1984-1990.: A jegybankelnök tanácsadója
1984-től a Marx Károly (később Budapesti) Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetője, majd tanára
1988-tól a Nemzetközi Bankárképző Központ oktatási igazgatója, majd 1992 óta tanácsadója
1997-1998.: A Figyelő szerkesztőbizottságának elnöke |
|
Még nincs késő a befektetői bizalom megmaradt részének megőrzésére, majd a korábbi helyzet helyreállítására. Ehhez azonban markáns változtatásokra van szükség. Nem elég a korábbinál jobbnak látszani, jobbnak is kell lenni.
Nehezen és hosszú idő alatt tudnánk magunkhoz térni, ha a befektetői bizalom megnyerésének két évtizede – a Nemzetközi Valutaalapban elnyert tagságtól számítva – utólag buboréknak bizonyulna. A legutóbbi öt esztendőben kiderült már, hogy a csúcstechnológiai értékpapírok hatalmas árfolyam-emelkedése, Oroszország, valamint számos latin-amerikai és ázsiai ország kialakult devizaárfolyama kérészéletű buborék volt csupán.
| Történelmi gyökerek |
| A buborék kifejezést először egy inflációs ár- és konjunktúra-fellendüléssel és -összeomlással kapcsolatban használták. John Law Franciaországban jegyban-kot alapított, amely minden pénzkeresletet válogatás nélkül papírpénz teremtésével elégített ki. Ezzel két éven át, 1717 és 1719 között páratlan fellendülést, majd a francia valutában nevesített értékpapírokat és a pénzértéket nullára redukáló összeomlást okozott. |
|
Nálunk a részvénypiacon, az ingatlanpiacon, valamint a devizakereskedelemben elsősorban olyan befektetők tevékenykednek, akik az alulértékelt papírok, az ingatlanok és a forint látványos árfolyam-növekedésére számítanak. A devizapiacon várakozásaikat többféle tényezőre, de elsősorban az úgynevezett Balassa-Samuelson hatásra alapozzák: az uniós belépéssel létrejövő árkiegyenlítődésre – mind a részvények, mind az ingatlanok tekintetében. Hozzátenném, hogy a belföldi portfóliótőkétől sem idegen ez a magatartás, és nem minden külföldi tulajdonként regisztrált eszköz feltétlenül külföldié. Ezek a befektetők, ha úgy látják, hogy várakozásaikban – beleértve befektetéseik biztonságát – csalatkozni fognak, tömegesen hagyhatják el a magyar tőkepiacot.
