Michael Heise szerint az új tagországok egyenlő bánásmódot élveznek majd.
– Az Önök elemzése szerint Magyar-ország valószínűleg csak 2009-ben csatlakozhat a pénzügyi unióhoz. A kormány viszont 2008-at jelölte meg az euró bevezetésének dátumaként. Mit tartanak a gyenge pontnak a kormányzati menetrendben?
– Úgy gondolom, Magyarországnak ambiciózus célokat kell kitűznie az euró kapcsán, de a 2008-as időpont túlzottan is az. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a maastrichti konvergencia-kritériumoknak teljesülniük kell a csatlakozáshoz, a magyar költségvetési deficitet pedig 9 százalékról kellene néhány év alatt 3 százalék alá lenyomni. Ez nem teljesíthetetlen, amennyiben érdemi kontinentális gazdasági fellendüléssel számolunk, viszont kockázatos erre építeni. A pénzügyi konszolidáció így hosszabb időt vehet igénybe, ezért a 2009. reálisabbnak tűnik.
– Az ERM-II rendszerhez tervezett jövő tavaszi csatlakozást is korainak tartja?
– Nem, azt hiszem, hogy a plusz-mínusz 15 százalékos sáv rögzítése helyes lépés, mivel megalapozza a valuta iránti bizalmat, és segít az olyan gazdaságpolitikai hibák elkerülésében, amelyek az elmúlt két-három évben fordultak elő.
– Milyen forint/euró árfolyamot tartana célravezetőnek?
Valutaunió: később
Középtávon a csatlakozó országokban az éves uniós pénzügyi támogatások és a működőtőke-befektetések eltérő mértékűek lesznek, a GDP 5-10 százalékát tehetik ki – fogalmaz az Allianz Group kutatócsoportja által kiadott, Az EU-bővítés perspektívái címet viselő tanulmány, amelyet a héten mutattak be Budapesten. A gazdasági trend-riport szerint ha ezeket a pénzeket beruházásokra fordítják, akkor mintegy 4 százalékos éves reálnövekedési ráta lesz elérhető az érintettek körében a következő tíz év során. Önmagában viszont a közvetlen külföldi beruházások mértéke jóval elmarad majd az 1990-es években tapasztalttól, már csak azért is, mert a privatizáció Közép- és Kelet-Európában mindenhol a végéhez közeledik. Az export sem nyújt majd olyan növekedési forrást, mint eddig, ugyanakkor az exportszerkezet mindenhol átalakul majd. A növekedés legfőbb forrásait a hazai gazdaság mellett az uniós források jelenthetik. A talán legnagyobb kihívás a csatlakozó országok számára pedig az, hogy képesek lesznek-e az uniós pénzek jó felhasználására. Az életszínvonal terén a felzárkózási folyamat azonban a várhatóan nagyobb növekedési ráta mellett is hosszú folyamatnak ígérkezik. Az egy főre jutó jövedelem az új tagországokban a tizenöt tagállam jelenlegi 23 százalékáról 2013-ra előreláthatólag 29 százalékra növekszik majd. A prognózis úgy ítéli meg, hogy a visegrádi országok csatlakozását az euróövezethez elsősorban a GDP-hez viszonyított magas államháztartási hiány hátráltatja. Éppen ezért míg a balti államok, Szlovénia, Ciprus és Málta már 2007-ben érett lesz az euró bevezetésére, addig Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia számára ez csak 2009-ben válik lehetőséggé. A német kutató-csoport előrejelzése alapján jövőre a magyar GDP 3,1 százalékkal, 2005 és 2013 között átlagosan 3,5 százalékkal bővülhet, míg a jelenlegi EU-tagok körében 2,1-2,2 százal-ékos lesz a növekedési ütem.
– A tanulmány nagy hangsúlyt fektet a csatlakozó országok költségvetési fegyelmére, de mi a helyzet a jelenlegi tagállamokkal? Nincs veszélyben a stabilitási paktum egésze?
– Nagyon aggaszt az a vita, ami Németország, Franciaország és Olaszország, valamint az Európai Bizottság között folyik erről. A stabilitási paktum nem valamiféle büntetőeszköz, hanem a pénzügyi konszolidáció feltételrendszere, amit szerintem nem szabadna lényegesen gyengíteni az új tagok belépése után sem. Sőt, szerintem középtávon a nyugat-európai országoknak a 3 százaléknál is lejjebb, a nullához közeli szintre kellene leszállítaniuk a deficit-határt. Az újak számára némiképp más a helyzet, mivel magasabb a növekedési rátájuk, így érvelhetnek azzal, hogy tágabb a mozgásterük, ami a nagyobb hiányt illeti. De nagyon óvatos lennék e téren, már csak azért is, mert több belépő országban már most is meglehetősen aggasztó mértékben megnőtt az államadósság GDP-arányos szintje is.
– Mint a jelentésükben megemlítik, az új tagok teljes beépülése, az átmeneti periódus időszaka tizenkét évig is eltarthat. Ennyi idő alatt akár hozzá is lehet szokni a többsebességű Európa gondolatához…
– Az átmeneti intézkedések részben a most belépők érdekében születtek, mivel nem készültek még el a jogrendszerük teljes uniós harmonizálásával. Igazságtalanság lenne ennek kapcsán többsebességű Európáról beszélni. Ez akkor lehetne igaz, ha az egyes országok politikai befolyása alapvetően eltérne egymástól. A készülő alkotmány viszont bizonyítja, hogy nem erről van szó. Az új országok a politikai struktúra teljes jogú részei lesznek, egyenlő bánásmódot élveznek, és ez a lényeg. Nincs szó eltérő sebességről.
