AZONOS VALUTÁBAN. A reálárfolyam-mutatók jellemzően különféle termékek és termelési tényezők azonos valutában kifejezett relatív árainak összehasonlítására szolgálnak. A reálárfolyam leértékelődését általánosan mint versenyképesség-javító tényezőt említik, míg a reálárfolyam felértékelődése a versenyképességet rontja.
ÁRALAPON. Többféle reálárfolyam-index létezik, ezek különböző aspektusból utalnak a versenyképesség változásának bizonyos elemeire. Közülük az egyik leggyakrabban használt az úgynevezett fogyasztóiár-alapú mutató, amelynél a nominális árfolyamot a külföldi és a belföldi árak hányadosával korrigálják. Változatlan nominális árfolyam mellett a magasabb belföldi infláció a reálárfolyam felértékelődését vonja maga után. A fogyasztói árak helyett más árindexet, jellemzően termelői árindexet is használnak, illetve az árindexeket például csak a kereskedelmi forgalomba kerülő termékcsoportra terjesztik ki. Ezek azonban viszonylag kevés információt adnak a versenyképesség alakulásáról.
KÖLTSÉGALAPON. A versenyképesség szempontjából az áralapúaknál fontosabbak a költségalapú versenyképességi mutatók. Ezek a hazai gazdaság és a kereskedelmi partnerek termelési költségeit hasonlítják össze azonos valutában kifejezve. A leggyakrabban használt mutató az úgynevezett fajlagos bérköltség mutató, amely alapvetően a termékegységre jutó bérek összehasonlítását jelenti. A növekvő külföldi (illetve csökkenő belföldi) költségek a belföldi versenyképesség javulásaként értelmezhetőek.
