Napsütéses nyáreste. A rigai Lido Mills táncparkettje zsúfolásig telve, pedig alig múlt még nyolc óra. A lett főváros centrumától mintegy két kilométerre található, régi stílusban, fából épült, háromszintes létesítmény önkiszolgáló éttermei és bárjai másfél ezer embert képesek befogadni. És bizony majdnem mindig telt ház van. Rigaiak és turisták egyaránt nehezen tudnak ellenállni az olcsó sörnek és füstölt halnak, a barátságos, bár némileg giccses környezetnek.
A Lido Mills a legnagyobb darabja egy nyolc egységből álló láncnak, amelyet Gunars Kirsons vállalkozó hozott létre, miután Lettország 1991-ben elnyerte a függetlenségét a Szovjetuniótól. Kirsons azóta milliomossá, egyben az ország egyik legnépszerűbb üzletemberévé vált – nem utolsósorban az alacsony árak miatt: egy sör mindössze 70 centbe kerül. Az otthoni sikerek után most külföldön is próbálkozik: Moszkvában nyit önkiszolgáló éttermeket. „Igazi sikertörténet az övé” – mondja róla a Lido Millsben gyakran megforduló, amúgy egy ajándékboltot vezető Modris Leshikis.
ÖTLET. Lettországban és két balti szomszédjában – északon Észtországban, délen Litvániában – bőségesen akadnak hasonló teljesítmények. Igaz, az együttesen is csupán 7,3 millió lakosú országcsoport gazdasági növekedését elsősorban az alacsony bérek és adók vonzásának engedő svéd és finn vállalatok befektetései hajtják. Sőt, a finn és az észt gazdaság mára olyan szorosan összefonódott, hogy Tallinn gyakorlatilag Nagy-Helsinki integráns része. Ám a balti államok nem szenvednek hiányt belföldi vállalkozókban sem. Indrek Kask, az észt Asper Biotech alapítója elmondhatja magáról, hogy cége a világelsők közé tartozik a genomkutatás és az azzal összefüggő szolgáltatások terén. Ignas Staskevicius, a vilniusi VP Market kiskereskedelmi lánc vezérigazgatója nevéhez fűződik a balti térség egyik legsikeresebb marketingötlete: május 10-én és 11-én árengedményes snack-vásárlásra szóló kuponokat osztottak szét azok között, akik részt vettek a Litvánia uniós csatlakozásáról rendezett népszavazáson. A referendum idején a boltok tömve voltak, és az eladások 35 százalékkal megugrottak.
Az ilyen vállalkozói szellemnek köszönhetően a tíz leendő EU-tag közül a baltiak mutatják a legdinamikusabb gazdasági fejlődést. Bruttó hazai termékük tavaly átlagosan 6,1 százalékkal bővült, s noha az idén a ráta várhatóan 5,4 százalékra csökken, az eurózóna növekedése valószínűleg az 1 százalékot sem éri el. „Derűlátón tekintünk a jövőbe” – mondja Juhan Parts észt kormányfő. A 2004 májusi csatlakozás nyomán a balti államok, amelyek nem is olyan rég még a szovjet birodalom részei voltak, jókora adag szabadpiaci ideológiával is gazdagítani fogják az uniót.
Persze az észt, a lett és a litván GDP-mutatók részben azért oly impozánsak, mert a bázis sokkal alacsonyabb, mint Németországban, Franciaországban és más érett gazdaságokban. Erősíti a növekedést a kedvező árakra hajtó skandináv bevásárló-turisták áradata is, valamint az, hogy számos orosz vállalat a balti kikötőkön keresztül bonyolítja le exportját. Ám amióta levetették a szovjet igát, a balti hármak olyan tempót diktálnak a változtatások terén, amely megszégyeníti a „Régi Európát”. Az ipart majdnem teljesen privatizálták, a legtöbb piacon megtörtént a dereguláció, felszámolták a tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat, és a gazdaságok megnyíltak a külföldi verseny előtt. Észtország egységes jövedelemadó-kulcsot vezetett be, s megszüntette a reinvesztált vállalati nyereség adóját, ami igazi befektetési boomot eredményezett. „Szinte egyik napról a másikra átléptünk a szovjet múltból a piacgazdasági jövőbe. Talán ez magyarázza az energiánkat” – mondja Siim Raie, az észt kereskedelmi és iparkamara igazgatója.
Azért az átalakulás nem volt sétagalopp. Öt évvel ezelőtt a balti országok mély recesszióba zuhantak, miután az orosz pénzügyi válság drámaian visszavetette a nagy keleti szomszéd vásárlóerejét. Az infrastruktúra gyengesége gátolta a fejlődést, különösen a nagyvárosokon kívül. Néhány feldolgozóipari cég, elsősorban az élelmiszeriparban, igencsak megszenvedte a külföldi konkurencia megjelenését. A bérek felszöktek, ami gyengítette a térség egyik legfőbb versenyelőnyét. „Az EU-ból importált disznóhús olcsóbb, mint a miénk” – panaszkodik Vaidotas Cekuolis, egy Vilniushoz közeli litván húsfeldolgozó üzem tulajdonosa.
Mindazonáltal a vállalatok többsége jól reagált a külföldi versenyre. A Rigas Piena Kombinats, Lettország legnagyobb tejfeldolgozó üzeme nem sajnálta a pénzt modern gépekre, és együttműködést kötött a finn Valio tejipari céggel, amelytől segítséget kap új termékek kifejlesztéséhez. Más társaságok csökkentették költségeiket, átalakították termékeiket, és javították marketingtevékenységüket. Az elmúlt öt esztendőben a termelékenység évi több mint 5 százalékkal nőtt a balti országokban. Néhány cég látványos sikereket ért el az exportban. A fehérneműket és felsőruházati cikkeket gyártó lett Lauma például az EU-ban értékesíti 30 millió dolláros termelésének felét.
A balti gazdaságok átalakulásában meghatározó szerepet játszott az elkötelezettség a szigorú fiskális politika és az erős fizetőeszköz iránt. Mindhárom ország szilárd kontroll alatt tartja a költségvetési hiányt, ellentétben Németországgal és Franciaországgal. Az államháztartás hiánya sehol sem magasabb a GDP 3 százalékánál, de Észtországban az idén csak 0,3 százalék lesz, a teljes államadósság pedig mindöszsze a GDP 5,1 százalékára rúg. Összehasonlításul: a német hiány 3,5 százalék körüli, az államadósság pedig meghaladja a GDP 50 százalékát. A litván és az észt fizetőeszköz az euróhoz van rögzítve, s ha a jelenlegi pályán haladnak tovább, 2006 közepére mindhárom ország teljesíti az euró bevezetésének kritériumait. Az EU és a balti államok között már megszűnt a legtöbb vám, és az exportnak több mint 70 százaléka nyugatra irányul.
BUKTATÓK. Igaz, a tagságnak vannak hátulütői is. A balti üzletemberek attól félnek, hogy erősödni fog a bürokrácia, lassul a döntéshozatal, és az EU magját alkotó, magas adórátájú országok megpróbálják majd elérni az adókulcsok harmonizálását a tagállamokban. Ha erre sor kerül, a balti országok alighanem kénytelenek lesznek emelni a társasági adókat. Szintén a tagság következtében minden bizonnyal tovább nő a már most is intenzív versenynyomás az uniós vállalatok részéről. Parts miniszterelnök ezért elengedhetetlennek tartja, hogy Észtország, Lettország és Litvánia fokozza erőfeszítéseit a magasabb többletértéket képviselő termékek előállítása érdekében, s a fejlettebb, tudásalapú gazdaság megteremtése céljából fordítson komoly összeget a felsőoktatás javítására, ideértve az egyetemek és az üzleti szféra közti kapcsolatok erősítését is. Ha lehet annak alapján ítélni, hogy mennyire gyorsan terjedt el az internethasználat, mindez nem okozhat különösebb nehézséget. A banki átutalásoknak ma több mint 90 százaléka online történik, ez az arány háromszorosa a német és a francia mutatónak. A Tallinn és a második legnagyobb észt város, Tartu között járó expresszvonatokon egy ideje már internetszolgáltatást is kínálnak. Úgy tűnik, a Régi Európa tanulhat majd egyet s mást az északkeleti szomszédoktól.
