A fejlett országok, mindenekelőtt az EU delegációja, hittek abban a máshol bevált tárgyalási stratégiában, hogy telezsú-folják a napirendet számukra fontosnak tartott témákkal, az alkudozások során végsőkig feszítik a húrt, és azután az utolsó pillanatban engednek bizonyos kérdésekben.
A hangadó fejlődők, a G22-ek csoportja viszont nem várta meg az utolsó pillanatot. Miután a tőkeberuházási és verseny-szabályok, valamint a korrupció elleni küzdelem kérdésében zátonyra futottak az egyeztetések, lemondtak arról is, hogy a mezőgazdasági területen eredményeket érjenek el. A fejlődők győzelemként értékelik, hogy bebizonyították: a beleegyezésük nélkül már nem lehet átfogó kereskedelmi megállapodást kötni. Valószínű azonban, hogy ezért a propaganda-diadalért nagy árat kell majd fizetniük. Azt az elmaradó hasznot, amelyet világkereskedelem további liberalizációjából húzhattak volna, s amely minden számítás szerint jóval nagyobb, mint amennyit most fejlesztési segélyek formájában vehetnek fel. Mert a mostani kudarc nyomán valószínűnek tűnik, hogy a folyamat egésze, az úgynevezett dohai forduló – a WTO égisze alatt zajló, a jövő év végére befejezni tervezett tanácskozás-sorozat – is kisiklott. Pedig a mezőgazdasági szubvenciók szabályozása, az iparcikkek kereskedelmének liberalizációja, illetve a keres-kedelmet gátló eljárások leépítése a világgazdaság egészének a növekedését generálhatná. Ehelyett viszont az amerikaiak már jelezték: a jövő őszi elnökválasztások előtt már nem számítanak előrelépésre.
Nem minden alakult azért a legrosszabbul a mexikói városban. Bár voltak látványos demonstrációk, az előzetes készülődés dacára ezúttal nem törtek-zúztak a globalizáció ellenzői. Csak szemlélték hüledezve, hogy azt a félmunkát, amit négy éve Seattle-ben végeztek, hogyan fejezik be most maguk a tárgyalók.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
