 |
A tekintélyes gazdasági napilap, a párizsi Les Échos munkatársai tartottak szemlét ötletek, gondok, gondolatok, újító javaslatok és találmányok fölött. Közülük százról írtak cikket. A lapban tavaly s tavalyelőtt sorozatszerűen közölt írásokat most könyv alakban is kiadták. A kiadó tehát maga a napilap és a nagy nevű Seuilhöz tartozó Les empęcheurs…, amely eredeti megközelítésű esszék sorát publikálta már: a magyar származású Georges Devereux etnopszichiátriai monográfiáját, az ő egyik tanítványának, Tobie Nathannak az újabb munkáját, Bernard Méheust két vaskos kötetét az alvajárásról és a médiumokról, Isabelle Stengers tudományfilozófiai tanulmányait. A 100 mots lassan sorozattá válik ennél a kiadónál, amely azonos címkezdettel jelentette meg például filozófiai „kislexikonát”.
A tíz szerző írásait kézikönyvszerűen rendezték. A cikkekből így afféle szócikkek lettek. A kulcsszavak alimentációtól a kertkultúrán, kőolajon át a vírusokig terjedő és előszót pótló, betűrendes felsorolása után tematikusan csoportosítva vizsgálják a szerzők, hogy mi is az, ami már most – és a közeljövőben majd még inkább – formálja és átformálja a világot. Az első fejezet az orvostudománynyal foglalkozik, a második és harmadik az atomügyekkel (például a hulladéktárolással), illetve a biotechnológiával s gazdasági és környezetvédelmi szempontok egyeztetésével. Az informatika és a kommunikáció szemlézése után a köznapoké a hatodik fejezet, amelyet a politika és a hadviselés követ.
A nyolc fejezetből a köznaposnak jutott a leginkább derűlátó cím, amely napi életünk „új gyönyörűségeiről” beszél. A szerzők létkérdéseket firtatnak. A köznapok gyönyörűségeit pedig joggal említik. Végtére is a szabadalmaztatásukhoz történeti korok hosszát igénylő, említett (s itt most nem említett, ám odaértett) civilizációs termékek tömegesedéséhez nem garancia, de kétség kívül jó és hasznos, ha egészségesen élünk, közlekedünk, táplálkozunk, megtudva közben a könyv vonatkozó szócikkéből, hogy mi is a tétje a csokoládégyártásban a kakaóvaj kontra növényi olajok körül zajlott emlékezetes disputának.
Az aztékok szent italának, az előbb Spanyolországba, majd egy évszázaddal később, XIII. Lajos spanyol házasságával Franciaországba érkezett csokoládénak amerikaiak, angolok, svájciak, franciák és olaszok a legnagyobb gyártói. Francia részről számon tartják: a kiemelkedő minőség francia középvállalatok specialitása. Ők illatok és ízek olyan kifinomult elegyítésével dolgoznak, mint a parfümkészítők vagy a szakácsmesterek, akik aztán a francia konyha exportjával is menükártyára s asztalra teszik a minőségben ihletett csokoládé-desszerteket.
A „kakaóvaj versus növényi olajok” ugyanúgy európai vita volt, mint az, amelyik a sajt körül folyt, s miként a könyvben vizsgált több más kérdés: a klónozás, a tengeri halászat, a mobiltelefon, erkölcs és jövedelmezőség egymáshoz édesítése, a közlekedésbiztonság vagy a közvélemény-kutatások politikai súlya és szerepe. A közvélemény kutatói választási előrejelzéseikben egyébként franciául is melléfogtak legutóbb – festi le a helyzetet a gazdasági napilap műhelyében készült könyv. Elbizonytalanodtak tehát, éspedig azért is, mert hiába ismétlik: az általuk közölt információ 3 százalékos bizonytalansági tényezővel számol. A sajtó általában inkább a szenzációsan csoportosítható számokra figyel. A szám pontos marad, csak éppen elmozdul, más fénytörésbe kerül. A Les Échos és munkatársainak ez a könyve – olvasói elfogultságom szerint – a fénytörést illetően is pontosságra törekszik.
