Egyértelműen a pénzügyi szektor a hitelválság legnagyobb vesztese; legfőképpen az amerikai és multinacionális bankok, befektetési szolgáltatók, biztosítók és viszontbiztosítók tartoznak az érintettek közé. A szektor eddig elszámolt globális ráfizetései több mint százmilliárd dollárra rúgnak, de a különböző nemzetközi becslések szerint a teljes veszteséglista ennek akár a háromszorosát is megközelítheti (a legnagyobb áldozatokról lásd a grafikont). Az Amerikában éppen zajló gyorsjelentési szezonra, majd pedig a zömmel február elején jelentő európai szektortársakra árgus szemekkel figyelnek a befektetők. Még sok bankban hullhatnak ki csontvázak a szekrényekből, s derülhet ki, hogy a korábban felelőtlenül vásárolt értékpapírok időközbeni elértéktelenedése miatt mekkora veszteséget kénytelenek elkönyvelni.
Bankszékház. Meredek esések.
Védett hazaiak?
A magyar pénzintézeti szektor közvetlenül nem érintett, vagyis egyetlen hazai bank működését, tőkehelyzetét és üzletmenetét sem veszélyezteti semmi” – nyomatékosította még tavaly év végi sajtótájékoztatóján Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke. A szakember szerint ugyanakkor egyetlen hazai pénzügyi intézmény sem függetlenítheti magát a világgazdasági folyamatoktól, és életüket 2008-ban minimum felerészben a hitelválság és az általa gerjesztett hullámok befolyásolják. Hasonlóképpen ítélik meg a helyzetet a Figyelőnek nyilatkozó elemzők is, akik szerint nincs olyan bank, amelynek portfóliójában az amerikai szektortársakéhoz hasonló kockázatos eszközök lapulnának. A pénzszűke és a bizalom hiánya viszont közvetve erősen érintheti a hazai pénzügyi szektort is, tovább emelkedhetnek például a hitel- és betéti kamatszintek és visszaeshet a lakossági hitelezés.
A másodlagos jelzálogpiac tavaly nyári bedőlése a pénzügyi szektor után az ingatlanpiacot érintette leginkább, az építőipari cégek, a nagy ingatlanfejlesztők már fundamentálisan is az üzletük romlásával voltak kénytelenek szembesülni. Miután az egyszerűen, rugalmasan nyújtott hitelek modellje bedőlt, eltűnt az amerikai piacról az olcsó, és főleg a megfelelő bírálat nélkül nyújtott lakáshitel. Gyorsan levezethetők a hatások: kevesebben fognak hitelhez jutni, kevesebben vehetnek ingatlant, új lakást, a szűkülő kereslet miatt a kínálat is igazodik, nem lesz elég munkája az építőiparnak, az ingatlancégek profitrátája is visszaesik.
Magyar érintettek
A hazai társaságok közül az amerikai partnerekkel, megrendelőkkel legerősebb kapcsolatban lévő vállalatok lehetnek kitéve a recesszió kihatásainak Néhány példa:
Rába. A 2007-ben 70-80 millió dolláros amerikai forgalmat elérő Rába kívánkozik a sor élére. Bár a recesszió jellemzően a gép-
ipart erősebben szokta érinteni, Steszli Ádám, a Rába befektetési kapcsolattartója szerint a cég jelenleg viszonylag védett. Igaz, az ingatlanválság mellett azért reálgazdasági visszaesést is érzékelni, ezt mutatja például a Dow Jones Transport Index visszaesése, illetve az, hogy 2007 harmadik-negyedévében még nem következett be a Rába által várt amerikai keresletélénkülés. A Rába amerikai megrendeléseinek egy jelentős része ugyanakkor speciális jármű, ezek kereslete pedig kevésbé konjunktúrafüggő. A gyenge dollárárfolyam ugyan valóban nagyon rossz a cégnek, de a Rába úgynevezett surcharge-szerződéseket köt, amelyekkel összességében 65 százalékban a vevőre hárítja az árfolyamkockázatot. A maradék kitettségre fedezeti ügyleteket köt a cég, ami 2007-ben is 2 milliárd forintos casht hozott.
Richter, egis. A Rába mellett a két nagy hazai gyógyszergyártónak is vannak jelentősebb dollárelszámolású piacai. A Richter viszonylag nagymértékben exportál is az Egyesült Államokba, Szabó Gábor, a ConCorde elemzője szerint a cég elsősorban mégis olyan piacokon erős, ahol alacsony az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás; az ilyen forgalom aránya a bejelentett nagy akvizíciókkal csak erősödik. Az orosz és a lengyel piacra a globális kockázat emelkedése kevésbé hat, és mivel a gyógyszeripar azért Amerikában is a fő defenzív iparágak között marad, a tengerentúli megrendelésekben sem várható visszaesés. Mint Dobár Péter, a CIB Bank részvényelemzője rámutat, az Egisszel összehasonlítva a Richternek összárbevételén belül már jóval kisebb a dollárkitettsége, ami persze a jelen piaci szituációban, amikor éppen enyhén erősödik a dollár, akár kedvezőtlen is lehet.
Szinte az egész potenciális recesszió alapja az ingatlanokon át érzékelhető lakossági vagyonhatás. Ha egy amerikai állampolgár úgy érzékeli, hogy ingatlanja már nem félmillió dollárt ér, csak 400 ezret, szegényebbnek gondolja magát, és ezért fogja vissza a fogyasztását. Az amerikai tőzsdéken jegyzett, az ingatlanokhoz erősebben kapcsolódó cégek szinte egységesen 25-30 százalékkal zuhantak, még az olyan kapcsolódó cégek is, mint például a világ legnagyobb építészeti (CAD) szoftvergyártója, az Autodesk.
Az európai ingatlanpiacok közül a túlértékeltek tudnak a legnagyobbat bukni, elsősorban a spanyol, az ír, illetve a brit. Talán meglepő, de ezeken a nagyon fejlett régiókon túl az orosz, illetve a román ingatlanpiacot is elérheti a válság, mert ezeken is lufit szimatolnak a szakértők. A CB Richard Ellis nemzetközi ingatlancég felmérése szerint 2007 utolsó negyedévében a szigorodó hitelezési feltételek ismeretében várható visszaesés következett be az európai ingatlanfronton. A nagybefektetések 47,2 milliárdos értéke harmadával kevesebb, mint 2006 negyedik negyedévében, s a legnagyobb mértékben Nagy-Britanniában csökkentek a projektek. A közép- és kelet-európai regionális ingatlancégek szintén erősen buktak, a Budapesti Értéktőzsdére is bevezetett Orco Property például júniusi tőzsdei bevezetése óta 30 ezer forint feletti árfolyamáról 16 ezer forintig zuhant. Hasonlóképpen változott a lengyel ingatlanóriások, a GTC és az ECM megítélése. A régióban aktív építészeti szoftvergyártók is megzuhantak, a Graphisoftot felvásárló német Nemetschek két hónap alatt 25 százalékkal vált olcsóbbá. Ugyanakkor Közép-Európa és főleg Kelet-Európa építőipara szárnyal, az új EU-tagországokban rengeteg olyan állami építőipari projekt van, amelyek kötelezőek a felzárkózás jegyében (közlekedés, vasút, utak, logisztikai bázisok), míg a magántőke Albániától Ukrajnán át egészen a távoli Szibériáig bevásárlóközpontokat, irodaházakat, lakóparkokat épít.
Az eddigi tapasztalatok szerint a sorrendben harmadikként, a technológiai szektort érinti a leginkább a válság. A globális lassulás azért jelenik meg erősen az ilyen cégek részvényárfolyamában, mert amennyiben a nagyobb vállalatok visszafogják a beruházásaikat, annak az IT az egyik fő kárvallottja. Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint a szektor értékeltségi szintje már nem olyan elrugaszkodott, mint 8-10 éve, nem megváltóként, hanem normális iparágként kezelik a befektetők. Szabó Gábor, a ConCorde Értékpapír Zrt. elemzője szerint a globális számítógépgyártók teljesítménye két trendtől függ mostanában. Egyrészt az asztali komputereket világszerte laptopokra cserélik, másrészt a fejlődő világ nagyon gyorsan hozza be lemaradását az informatika terén és vásárol. Vagyis a szektor ezen cégeinek a növekedésére az amerikai recesszió csak kisebb hatást fejt ki.
Defenzív iparágak
Ha defenzív szektorokról beszélünk, akkor elsőként a hadiipar juthat eszünkbe, ám ez az ágazat az elemzők szerint csak a szónak abban az értelmében defenzív, hogy az ország védelmére vonatkozik, de nem „menekülő” iparág, hiszen erősen ciklikus és politikafüggő. A gyógyszerszektor már részvénypiaci szempontból is defenzív (vagyis menekülési lehetőséget kínáló) ágazat, hiszen a gyógyszerfogyasztás nem ciklusfüggő, a fejlett országok gyógyszerfogyasztása alig áll kapcsolatban a GDP változásával.
Elek Péter úgy véli, a gyógyszeripar mellett leginkább a közműszektor (utility) és a távközlés minősülnek defenzív szektoroknak. Ezekben a cégek elég magas osztalékrátával dolgoznak, ami különösen felértékelődik egy olyan időszakban, amikor kamatemelés nem várható, sőt a Fed 75 bázispontos kamatcsökkentésével elismerte, hogy tényleg baj van. Valójában azonban a tapasztalat az, hogy nincs igazi védelem. Amikor minden más részvény esik, a közműcégek árazása is lefelé változik, a német E.ON például a nagyobb DAX-esés idején egyetlen nap alatt 9 százalékot veszített értékéből. A távközlés az Egyesült Államokban, Európában, ezen belül a régiónkban egyaránt alapvetően felülteljesítette eddig a részvénypiacokat, azaz reprezentánsainak az árfolyama kevésbé esett, mint más iparágak részvényei, mert a tőke e területekre menekült. A befektetők úgy vélték, hogy az iparágat kevésbé érinti egy esetleges recesszió, a telefonálás nem ciklikus, a lakosság kommunikációs szokásaira nincs érdemi hatással a válság. Régiónk nagy cégei – így a Magyar Telekom, vagy a lengyel TPSA is – kifejezetten jól tartották magukat a válság kezdetén, osztalékrészvényként (vagyis olyan papírként, amely árfolyamához képest magas osztalékot fizet) menekülő papírnak bizonyultak.
Sok szakértő egyáltalán nem ágazatalapon közelíti meg a válság lehetséges kihatásait, hanem például márka, méret, vagy mérleg alapján. E szerint a klasszikusan ismert és rendkívül erős, nem ciklusfüggő brandekkel rendelkező fogyasztásicikk-gyártók ilyenkor attraktívabbá válnak, mert nem romlik a ciklussal az üzletük. Az elmúlt három hónapban is drágult például a Coca-Cola, illetve az Altria (korábbi nevén Philip Morris). Az Egyesült Államokban ugyan látszólag mindenki „gyűlöli” a dohánymultit, mégis a befektetők körében ez az egyik legkedveltebb célpont. Hasonlóképpen defenzív a Procter & Gamble, amelyet rengeteg lakossági márkája is stabilizál (sokan talán nem is gondolnák, hogy e cég terméke a Bounty csoki, vagy éppen a Duracell elem).
A méretalapú megközelítés szerint a kisebbek könnyen bedőlnek, ha drágul a finanszírozás, de a legnagyobb cégeket nem rázza meg a recesszió. „Ha a gorillák oldalán harcolsz, nem téged vernek a kocsmai verekedésben” – szól az amerikai bon mot, vagyis a robosztus cégek, a Wal-Mart, a Microsoft, a Bank of America még akkor is biztosan talpra áll az átmeneti megrázkódtatások után, ha éppen a jobban érintett szektorokhoz tartoznak. Egyes amerikai tanácsadók szerint pedig az számít, hogy a részvénykibocsátó vállalat milyen erős fundamentumokkal bír. Vagyis a kedvező mérlegstruktúrával, biztos cash-flow-val és befektetőbarát menedzsmenttel rendelkező cégekkel nem lesz baj.
Biztonságos alternatívák
Az elmúlt évet jellemző eufórikus hangulat egy ideig aligha tér vissza a tőkepiacokra. Ilyen környezetben a magyar kisbefektetők is jobban teszik, ha a biztonságra koncentrálnak, és olyan befektetési formákat keresnek maguknak, amelyek a részvényárfolyamok meredek esése ellen is védelmet nyújtanak számukra.
● Talán furcsán hangzik, de ilyen időkben még a profi vagyonkezelők szerint is megfontolandó a készpénztartás, legalábbis addig, amíg kicsit megnyugszanak a kedélyek. No nem az íróasztal fiókjára kell gondolni, hanem például egy bankbetétre. Ez amúgy sem áll messze a tipikus magyar megtakarítótól, aki a mostani banki kamatok láttán még akár örülhet is az amerikai hitelválságnak. A globális likviditásszűke folytán megdrágult forrásköltségek ugyanis a hazai betéti kamatokat is felfelé tolják, és minderre ráerősítenek a folyamatos banki akciók is. Ádáz küzdelem folyik a lakossági pénzekért, ezért ma könnyen találhatunk olyan „mezei” betétlekötési ajánlatokat, amelyek 2-3 hónapos időtávra a 7,5 százalékos jegybanki alapkamatot jócskán meghaladó éves hozamokat kínálnak a lekötött pénzekre. Ráadásul úgy, hogy a 8-10 százalékos akciós kamatok feltételei sokat enyhültek az utóbbi időben, vagyis – bár a befektetési alapokkal kötelezően kombinált hibrid ajánlatok sem tűntek el a piacról – az akciók többségénél semmilyen extra elkötelezettséget nem kell vállalniuk az ügyfeleknek.
● Aki nem tudja vállalni a bankbetét néhány hónapos időtávra való lekötését, vagy nem áll rendelkezésére az akciók kihasználásához általában elvárt néhány százezer forint, annak a likviditási és pénzpiaci alapok jöhetnek szóba. Ezek ugyanúgy bankbetétekben vagy rövid lejáratú állampapírokban tartják az ügyfelek pénzét, így a folyamatos likviditás és rugalmasság mellett általában hozzák az akciós lekötött betétek hozamát. Persze nem mindig: tavaly például 6-7 százalékos hozamukkal még a legjobbak is elmaradtak az utóbbiaktól.
● A kötvényalapok, vagy a direkt állampapír-vásárlások esetében a kockázat alacsony, miközben a hosszú államkötvényeket, különösen a 7 százalék feletti hozammal forgó tízéves állampapírt, olcsónak tartják az elemzők.
● Akinek a garantált biztonság többet ér a rugalmasságnál, de azért adna egy esélyt a részvénypiacoknak is, annak – 2-3 éves időtávra – érdemes a garantált befektetési alapokat választani. Segítségükkel a nagy tőzsdei bukások ellen is védve érezheti magát a jegytulajdonos, hiszen legalább a pénzénél marad, ha pedig időközben kiderül az ég, akkor még szép nyereségre is szert tehet. Kínálatból nincs hiány, de nem érdemes gondolkodás nélkül beleugrani bármelyik konstrukcióba. Hiába készülnek egy kaptafára ezek a módozatok, nem mindegy, mely piacokat és eszközöket célozzák meg. Sőt, ma már olyan alapokat is kínálnak, amelyek a mögöttes opciók révén nemcsak az árfolyamok emelkedéséből, hanem az esésükből is profitálni tudnak. Az sem utolsó szempont, hogy csak a befektetett tőkére vagy valamekkora hozamra is kínál-e garanciát az alap, vagy hogy például van-e hozamplafon, ami korlátozza a potenciális megtérülést. Egyénileg érdemes azt is mérlegelni, mekkora árat hajlandó valaki fizetni a biztonságért, mert ezek az alapok nem tartoznak a legolcsóbbak közé. Persze az is igaz, hogy a piaci átlagnál általában magasabb vagyonkezelői díjakkal operáló garantált alapok révén olyan diverzifikált portfólióhoz juthatunk, amelyek önálló összeállítása még sokkal többe kerülne.
● „Ne temessük azért a részvényeket sem, mert a mostani esések akár kedvező beszállási pontként is felfoghatók” – fogalmazott lapunk kérdésére Schuszter Péter, a Generali Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója. Nyilván nem lesz könnyű visszakapaszkodni a korábbi árfolyamszintekre, de a szakember szerint a mostani eladási hullám egy túlzott pánikreakció volt a befektetők részéről. „Körülbelül két hónap múlva már óvatosan el lehet kezdeni egy portfólió építgetését” – tanácsolja Herczenik Ákos. A Raiffeisen Bank elemzője viszont addig csak a profibbaknak javasolja a tőzsdézést, akik a mostani volatilis, és gyakori eséseket produkáló piacon néhány napos részvénytartásokkal, majd hirtelen eladásokkal rugalmasan tudnak reagálni az árváltozásokra.
