A válság mérete, gazdasági kihatása – a banki hitelgondok és az ennek nyomán kialakuló tőkehiány, majd a lassan kiterjedő keresletcsökkenés mellett – attól is függ, hogy a fontos piaci szereplők és a fogyasztók várakozásai, személyes félelmei hogyan alakulnak.
Illúzió a rövid recesszió?
Ha a közhangulat öngerjesztő negatív spirálba csap át, annak önmagában is súlyos következményei lehetnek. Egy üzleti fórumon Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének kutatási igazgatója mindenesetre a napokban kifejtette, hogy a rövid lefutású recesszió is illúzió, szerinte nem is 2009 lesz a legnehezebb év.
Ezzel összhangban máris azt tapasztalni, hogy a bankok „ráültek” a tőkéjükre, jegybanki letétben, állampapírban fialtatják azt, semhogy kölcsönadják egymásnak vagy a vállalatoknak. A bankok hitelezési gyakorlatának radikális megváltozása jelenleg a legnagyobb gond.
Hitelhiány
„Minden problémának az alfája és ómegája a vállalati hitelhiány” – vélekedik Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke, aki szerint ma azok a kis- és középvállalkozások sem kapnak forrást, amelyek az elmúlt 10–15 évben hibátlanul teljesítették kötelezettségeiket, ráadásul immár hiteleiket 80 százalékban az állam garantálja.
Egy név nélkül nyilatkozó banki felső vezető szerint különösen az építőiparban, az autókereskedelemben, a gépipari beszállításoknál esett nagyon vissza a hitelezés. Azoknál a bankoknál érezni a legnagyobb változást, amelyek korábban agresszíven nyújtottak kölcsönt a kis- és közepes vállalkozásoknak is, vagyis az OTP-nél, az MKB-nál vagy például a K&H-nál. A forintforrás elképesztően drága, a svájci frank pedig „eltűnt”.
Kiszorítási hatás
Számoljunk csak: ha az állam a papírjai után 13 százalékot fizet egy évre, akkor a bankoknak egy kockázatos kkv-tól legalább 15 százalékot kellene kérniük. Amelyik cég viszont 15 százalékon is hajlandó eladósodni, azt nem szabad finanszírozni. Ördögi kör.
Egyes elemzők is abból indulnak ki, hogy ha például a leánycégek anyavállalati hiteleiket teljes egészében meg tudják újítani, de a bankoktól egyáltalán nem kapnak forgóeszközhiteleket, akkor egy „legeslegrosszabb” forgatókönyv szerint 7 százalék is lehet a GDP visszaesése.
A hitelhiány súlyosságával Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója szerint még kevesen vannak tisztában. A költségvetési kalkulációban szereplő 1 százalékos 2009-es GDP-visszaesés pusztán a kereslethiányból származó recesszió – tette hozzá Hamecz.
Hozzá kell tenni, hogy ha esetleg a kormányzati erőfeszítésekkel összhangban, a jelenleg pénzelnyelő automataként működő bankszektorból elindulna a hitelkihelyezés, rövid távon akkor sem lenne sokkal szebb a helyzet. A 11,5 százalékos alapkamat (az akár tartósan 13–14 százalékos tőkeköltség) veszteségessé teszi a beruházásokat, és hazavágja az alacsony nyereséghányaddal dolgozó iparágakat.
Az állam anticiklikus politikájában ennek orvoslása a legfontosabb. Futó Péter szerint villámgyorsan és hathatósan kell segíteni, forgóeszközhiteleket nyújtani, mindenáron likviditást kell teremteni.
(A teljes cikk elolvasható a legfrissebb Figyelőben.)
